Harangszó, 1922
1922-03-05 / 10. szám
1922 március 5. HARANGSZÓ. 85 hisz ezekből annyi van, ha egymásra raknánk, magasabb lenne, mint a falu tornya, hanem orvosokra és végrehajtó közegekre van szükségünk. Ezekből minél többre, minél jobbra, hogy sok faluba jusson belőlük s végre lehessen hajtani az orvosok utasításait Pöldmíves a földjét, mielőtt bevetné, megszántja 2-szer, 3 szór, meg is boronálja. Nekünk is elő kell készíteni a talajt, meg kell művelnünk a talajt, ha azt akarjuk, hogv tanításainknak eredménye legyen. Tanítanunk kell az embereket, hogy megtudják érteni az egészség értékét. Meg kell velük ismertetnünk az egészséges életmódot. M-g kell magyaráznunk, hogy az egészség fennmaradása bizonyos fokig tőlünk függ. így jutunk el oda, hogy miért fontos a jó, egészséges lakás, miért szabad csak tiszta ételt, tiszta italt élveznünk, miért kell gyakran mosakodnunk, miért nem szabad piszkos kézzel az ételhez nyúlnunk, miért kell ruházatunkat tisztán tartanunk, miért kell a munkában bizonyos szabályokat betartanunk, miért kell az élvezetekben, a mulatozásnál is mértéket tartani stb Egy másik összejövetelnél azután dr. Steuer György államtitkár és alulírott elmondtuk részletesen véle ményünket a falu egészségügyéről. Okt. hő 11-én és 12-én két este volt vitatkozás e tárgyról a »faluszövet- ség* közegészségi szakosztályában. Egyetemi tanárok, orvosok, miniszteri tisztviselők, mérnökök, tanítók, jogászok stb. mondták el, mit és hogyan keli cselekednünk, ha a nép egészség- ügyi viszonyait javítani akarjuk. Számolnunk kell azzal, hogy koldus ország lettünk. Hazánknak — egész- ségügyre — még a jobb időkben is kevés pénze volt. Hát még most, mikor az ország fel van darabolva, sok mindenéből kifosztva! Liebermann orvosprofesszor hangsúlyozta, hogy ma nem igen áll módunkban más mint a megelőző talajművelés: a nép felvilágosítása, tanítása. S erre a célra minden eszközt fel kell használnunk. Az iskolákban alaposabban kell a tanulókat az egészségi ismeretekre oktatnunk. A felnőtteket külön előadásokon kell oktatnunk. Sőt be kell vinni a templomba is az egészségtani ismeretek terjesztését. A lelkész a szószékről terjessze azokat az igéket, eszméket, amelyek népét megtartják egészségeseknek, megóvják a betegségtől. Ezek által nemcsak istennek kedves dolgot cselekszik, hanem hazafias célt is szolgál, mert jövendő nagyságunk, fennmaradásunk legbiztosabb alapja fajunk egészséges volta, egészséges szaporodása és munkabírása. A lelkiismeretes orvos, ha több beteghez hívják egyszerre, mindig a legsúlyosabb beteghez megy először. Mivel a falu egészségügye van legelhanyagoltabb állapotban, itt van legsürgősebben szükség a segítségre A falu egészségügyét óhajtom tehát elsősorban szolgálni írásaimmal a — Harangsző utján. Az ügy érdekében felkérem mindazokat, kiket hasonló gondolatok, eszmék vezérelnek: legyenek az »egészségügyi* orvosnak munkatársai. Hisz szent önző cél szolgálatában áll az, aki másokat véd a betegségektől, mert önmagát is védi ezáltal. írtanunk kell a babonát 1 Terjesszük az egészségtani ismeretekből fakadd, a jólétet, a boldog érzést terjesztő világosságot Köszönettel venném, ha az olvasók felhívnák figyelmemet azokra a babonából eredő eljárásokra, amelyek a faluban gyak ran súlyos következményekkel járnak. Ezeket szóvá tesszük a Harangszóban. S mivel jó népünk úgyis hajlandó a divat utáa menni, hát majd divatból, ha egyszer nern, másszor, megpróbálja a — helyes utat követni — az egészségügy terén is. Dr. Kovácsics S. tb. főorvos. Olvassuk a bibliát! Jézus szenvedése. Márc. 6. Márk 6.34. Ez Jézus első szenvedése. A szánakozás. Ez az a szenvedése, amelyet érezett, még miéittt a világra jött. Szánakozásának targya az ember. Nem azért, hogy a kenyeréért verejtékezik, hanem azért, hogy kieseit Isten kezének vezetése alól. Nem azért, hogy meghalnak, hanem, hogy össze-vissza- élnek; nem azért, hogy egyik a másikat kizsákmányolja, hanem hogy nem találnak pásztorukra. Lehet, hogy valaki kevesli Jézusnak ezt a legelső szenvedését. Szánakozás —, ez a legkönnyebb fájdalom ! Ám Jézusnál nem ez a legkönnyebb, röpke szenvedés. Ez kényszeríti alá a földre. Ez vitte bele minden szenvedésbe. S azóta sok szenvedése elmúlt, ez az egy még most is nem érhetett véget Márc. 7. Máté 4.1—11. Jézus diadalmasan kerül ki a Sálán ostromából, de azért szenvedett alatta. Bűntől ugyan nem, de szenvedett a bűnre való kísértéstől. Ez a szenvedése nem tartott soká. Úgyszólván — csak reggeltől estig. De valami átömlött belőle első nagy szenvedésébe. Hát ily rettenetes hatalma van emberen a bűnnek?! Még a mindennapi kenyér örve alatt is belophaija belé a Sátán. Azután szükségtelen dolgok kívánásával is megejtheti. És végül még a világot is felkínálhatja, amint elkápráztat hegytetőről nézve az alkony igéző fényében, ks Neki így a Sátán hatalmának kitett embereket keli megváltania ! Márc. 8. Máté 8.20. Van, akiknél Jézus eddigi szenvedései mind nem számítanak. Náluk a szenvedés csak a testen kezdődik s nem is tudja szerintük mi a szenvedés, aki még nem éhezett, akinek megvolt mindig a maga jó meleg nyugodt otthona. Nos Jézus szenvedett testileg is. Még pedig nemcsak utolsó napjain, hanem a betlehemi jászol deszkájától kezdve. Csakhogy nincs bőven szó ezekről a szenvedéseiről. Ép ezeket, amíg lehetett, legkevésbbé mutogatta ki az utcára. Itt is csak azért hozza szóba, hogv az Ő követésére vállalkozónak tudtára adja. Nem voltak e szenvedések |ézusnál csak látszólagosak, melyekkel isteni lénye egykönnyen elbánt. De testi szenvedései csak addig tartottak, míg keresztjén végre mégis akadt hely, ahol az Ember-Fia lehajthatta fejét. Márc. 9. Máté 17. t7. Szenvedései közül hiányoznak a sorscsapások. Igaz ugyan, hogy akik nem ismerik Őt, keresztjében a végzet kegyetlen játékát látják, — ám az Úr Jézus egyetlen szenvedésében sem a körülményeket, a szerencsétlen viszonyokat látta, hanem az embert. Emberekért lelt szenvedővé, s emberek tették legszenvedőbbé. Nemcsak a nagy héten az itélettevöi, hanem egész szolgálata közben annak élvezői Szenvedett az emberek értetlenségétől. Hitetlen, önző, érzéki, szenzációra éhes, gyöngyhabzsoló, eltorzult telküktől. Szenvedett, hogy mindenre igyekeztek kihasználni Őt, csak arra nem, amire jött. Hogy nem a Megváltót ragadták meg benne: — Mi volt ez Neki ? A csalódás szenvedése? Nem lehet egészen mondani. Sikertelenség és akadály arra késztette, hogy megtegye, amiben emberek nein akadályozhatják, — az egyetlen egyet, — hogy meghaljon értük. Márc. 10. Márk 14.55—6>. Szenvedett azoktól, kik hozzáfordulta*, — hát akkor azoktól, akik ellene törtek! Fájt az értetlenség, mennyire fájhatott a tudatos gonoszság? Milyen rettenetes az, amivel vádolják! isten dicsőségére szánta el magát s most itt káromlót látnak benne. Pásztor nélkül vergődő juhokon esett meg a szíve, s Ő a nép felzendítője. Hogy nem értik meg, az hagyján; — de hogy ép ellenkezőjére értenek mindent, — ez kibírhatatlan. És mégis, attól félek, ezt a nagy szenvedést könnyebben hordozta, mint a másikat. Márc. 11. Máté 26.se—42 Itt van Jézusnak legemberibb szenvedése. Nem a halállal, de annak félelmével. Nem azért legemberibb, mert vele minden embernek van dolga, hanem mert ez a szenvedés van rajt legemberibb módon. Könnyen túltehette volna magát minden halálfélelmen Az, Aki maga feltámadás és élet. És mégis, hogyan tusakodik, milyen erőtelen! Ugyanakkor a gonosztevők, kik másnap reggel vele együtt kerülnek keresztre, talán sokkal előkelőbb nyugalommal hajtják utolsó földi álomra fejüket. Igen. De másnap már, mikor a kereszten csurog vére, Neki nem kell vesződni a halál félelmével. Márc. 12 Máté 27.40 Még egy szenvedés. Ez már az utolsó. Pár pillanatos, de ez Jézus legnagyobb hasító szenvedése. Még hasonló sincs hozzá eddigi szenvedései közt. Most Istentől szenved. Szenvedi azt az állapotot, mikor valakit Isten elhagy. Hogy volt ez lehetséges annál, Aki _ azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. Úgy, hogy megüresíté magát, emberekhez ha
