Harangszó, 1922
1922-03-05 / 10. szám
1922. március 5. HARANQSZÖ. 83 Majtényi. Hiszen innen-onnan alighogy teng-leng.,. Nem védelmezi Verbőczyvel meg fegyverrel ősi szabadságunkat, hanem úgy hajbókol Bécs felé, mintha nem is a magyar alkotmány védője, hanem a császári udvar oltott lábú ajtónállója lenne. A hadsereg ügyében a király parancsol. Az adóügyekben, megint csak a király parancsol. Hát mi marad az országgyűlésnek ? Egy szép napra adómegajánlási jogát is elnyeli az eon cursus. Akkor azután igazán elszegődhetik Bécsbe a császár udvarához 1... — Erős vaskéz kellene I — véli Korláti. — Rövid gyeplőszárra kell fogni a kurta nemeseket, meg a jobbágyságot, majd akkor lesz rend I.., Ha egyszer mi összefogunk!... Mondatát már nem fejezi be. Talán semmitse akart mondani, csak éppen az egyik üres szó a másikat lökdöste ki a szájából. — Király kellene 1... — mondja Rafanides. — Király?... csodálkozik Korláti, — .hiszen úgyis van királyunk vagy császárunk, ahogy tetszik. — Néha jobban is érezzük, hogy van, semmint kívánatos !. •. veti oda mormogva Majtényi. — Itthon legyen királyunk !. . . Benn az országban 1... mondja Rafanides s szava ünnepélyesen csendül. Most már Majtényi is helyesli a szót s erőteljesen rádupláz: — A király ereje a nemzet I Csak addig uralkodik igazán Isten kegyelméből, míg népével és népéért él I... Rafanides elgondolkodva simítja végig homlokát. Megtekintették-e figyelmesen, jjrn kérdezi kis idő múltán, — a nagy- hatalmú helytartótanács hivatalos pecsétjét? Hazánk címere ékeskedik rajta s feleüe a császári sas terjeszti szárnyait. A sasszárnyak talán védel- meznek, hi^en a Habsburg hatalom messze országokra kihat^, de a saskarmol; testet marcangolnak és a sas véres hűsdarabokkal táplálkozik. Én.., én féltem a császári sastól hazámat 1... A hirtelen ijedtség csendje borul a szobára. Rafanides elhallgat. Majté- nyi-gyorsan körülnéz, mintha kutatná, nem hallotta-e valaki a prédikátor kémény :j beszédét. Korláti ellenben előrehajolva figyel s szeméből rosszul leplezett káröröm csillog. Néhány pillanat múlva Rafanides nyugodtan folytatja; — Az állami és kincstári tisztségekből miért maradnak ki a magyarok ? A harmincadnál, erdészetnél miért nem nyílik számukra állás ? Miért nem építik meg a kereskedelmi utakat és miért védelmezik a magyar érdek rovására az osztrák érdekeket?... Miért vándorol minden államjövedelem a császár külföldi udvarába és miért hízik meg az uralkodó joga, míglen a nemzet joga csenevészre soványodik?... — Budára küldök levelet, miért drágább az, mintha Bécsbe küldök?... veti közbe gúnyosan Majtényi. — És a dohányt miért adóztatják olyan súlyosan, hogy az ember pipálni is alig meri... dohog bele Korláti. — A király messze van, — folytatja Rafanides — s a nemzet nem érzi a király szívének közelségét és melegségét. Idegen városban él, idegen udvarokkal tárgyal, idegen nép lelkét szíjjá magába, idegen érdekeket szolgál. Csoda-e, hogy a magyar nép Rodostó felé tekintget s nyomorúságai és megaláztatásai között nagy sóhajtások között Rákóczit várja ? — Bizony úgy:... hagyja helyben Majtényi. Király a nemzet szíve nélkül biborpalástba öltöztetett báb. Nemzet a király szíve nélkül fejnélküli csonk. Ma úgy heverünk a földön, mint kidöntött, gyökereitől és ágkarjaitól megfosztott törzs az erdőszélen. Egy nemzeti király talán mindent jelentene, önbizalmat, jövendőt, méltóságot 1 De király a nemzet szíve nélkül... ,b\om ddüüfiq — És még hozzá, -kiszól közbe elgondolkodva Rafanides s azután elharapvailá gondolatot nagy hallgatásba merül. És még hozzá, folytatja kis idő múlva, ez a távolélő, a nemzet szívének idegen király (nem is az egész nemzet! királya. :1 Majtényi és Korláti csodálkozva tekintenek a prédikátorra s várakozva lesik szavát. - i oot-jhiv i. bjsm Ibi ) d -+- Nem az egész i,nemzeté?.vjp i— A király álma, Mi* folytatja Rafanides s szemeit mereven függeszti a szoba bolthajtására, — a Regnum Marianum. Mária országa I. Azokkal és azoknak akar országot fenntartani, kik a# >Üdvö? légy Máriáért berbitélik. Már pedig! nekünk, protestánsoknak szűz JV\ária országában nincsen helyünk, Ezt á? országot a mi szétdöptött templomaink romjain, összetört csontjainkon, magas heggyé emelkedő sirhalmunkon akarják dia- dalmaskedtatni. Akármikor fújták meg ezt a riadót, protestáns egyházunknak mindig gyászos siralma kán, dq rojnlás fertője fakadt;belőle a nemzetre is, l)gy les* ez; mostan. iáh.M>dmoaol:n 8stni5fc^Öfm á^kjtj se taszít ki I — szól közbe Majtényi s aggódó kelletlenség űl arcára. Rafanides szája szélén mélyebbre vágódnak a redők. Néhány pillanatig vár a válaszolással s közben csendesen ingatja fejét. — Szűz Mária országa nem a keresztyén Magyarországot jelenti, mert akkor a szeretet, békesség, igazság országát jelentené. A Regnum Marianum nem a Krisztus országa, hanem a katholikus egyeduralom s a vallási türelmetlenség politikai rendszere. Nem az ország felvirágoztatása a cél, hanem a hatalomnak a türelmetlenek kezében egyesítése. Nem a lelki szegények, nem a bűnbánók, a szenvedők, és alázatos istenkeresők anyaszentegyháza fújja a harci riadót, hanem a minden hatalmat magának követelő egyeduralkodó anyaszent- egyház. Vallási türelmetlenséggel uralkodni akar országgyűlésen, vármegyén, az Ítélkező bíróságokon, politikában, céhekben, uralkodni ajsar az emberek testi és lelki éle^gM^Í, sőt még a lelkek el rejte^ Jg^odc^jt^ felett is !... Nem gyáPpn,- dom I Nem fé|^^^ftM;n%iei> növekedtem .,é%. RRfapn,?j$zfldt?inv féltem a Régniim Mariaqurntd) hazamat' s'ézerepcs&íen nétnzétemet. Mert, ha, evángéi híü s égy fa áz u tínfráll közösáégünkéi l! latorként', . RéreSztré hűrcölhi akarták', akkor1 Mrciü'^ÓVá lesz lábunk alatt' minden' tafpaläVjftflii s elpusztűl az a tnégmarádf kev&ű?á’ mit török,,'"tatár legfaágyötf;^ mánkra... Akkor ebfae á, Valíásii tíkfcba belepusztul ez a v^rÜve^etf négy rtíítjiő Vagyad r.mya S ™ I ??:. isart — O rszággyűtósé^ " ^ntózi'éSö^l faeszé^ma ,G | .u&nsrn nehéz indulat játszik arciztná alatt. Velünk jót nem rendelkeznek, legfeljebb megajáztatást és igazságtalanságot.' mfö ianSvailáss zábkílság, de nem földesúri korlátozással és nem Lipót féle magyarázattal,1 ^ágy 'iH'e- csen. kHát énhiégmfandoiii,- 1fö|yiiílníl csehi.11 Sitte 0 Mária örkzkgában1 éfjud tóttunk^ódáfg' Hogy: a ■ romaHariya^ szentégyház, a gügyflgeteíf' egyetleii,' a protestáns .jegyház pedig ^mt^t,- nemzetet megrój Mrppzatos.p^fcis^ melyet tfizzet-Yasuri iipusztítani, fcteo előtt kedves csejefced,ét. Á/nemzet^
