Harangszó, 1922
1922-02-19 / 8. szám
70 HARANOSZÓ. 1922. február 19. Lelkészi és esperesi jubileum — belmissziói alapítvány. Megható módon, ünnepelte a vönöczki gyülekezet és a kemenesaljai egyházmegye december 14-én Varga Gyula, espereslelk. 40 éves lelkészi és 26 éves esperesi jubileumát. Reggeli 10-et ütött az óra, amidőn felcsendült az ünnepre hivó harang szava s a jubiláns esperes a lelkészi kar élén, a gyülekezet elöljáróitól, az iskolás növendékek soraitól és számos vendégtől kisérve bevonult a zöld gályákkal és virágokkal szépen feldíszített vönöczki templomba, amelyet zsúfolásig megtöltőit a közelről és távolról egybegyült ünneplők serege. Az ünneplők soraiban ok láttuk Kapi Béla püspököt, Berzsenyi Jenő egyhker. felügyelőt, Gyömörey György nemzetgyűlési képviselőt, Ostffy Lajos nyugalmazott főispánt, Radó Gyula egyhm. felügyelőt, dr. Maróthy László káldi nagybirtokost, Károlyi Endre egyhker. gyámint. elnököt, Pósfay Gusztáv, Takáts Elemér járási főszolgabi- rákat, Berzsenyi Dezső, Grüner Károly, dr. Móritz Dénes és Vidos Dániel gyűl. felügyelőket, Horváth Ernő, Ajkay Elemér, Pottyondy Pál földbirtokosokat, Zongor Béla vasi közép., Mesterházy Sándor kül- sösomogyi espereseket, Mesterházy László pápai lelkészt, mint a veszprémi egyhm. kiküldöttjét, Arató Istvánt, Kiss Istvánt a kőszegi leánygimn. részéről a lelkészek soraiban a vasi közép egyházmegyéből: Varga József sárvári, Rónay B. Gyula uraiújfalui, Tarján István répcelaki lelkészeket. Az ünnepély istentisztelettel kezdődött. A meghatottság könnyei csillogtak a szemekben, amikor közének után a jubiláns esperes a szószékre lépett s I. Kor. 4.1—5. alapján elmondotta alázatos hitről tanúskodó, Isten kegyelmének gazdagságát hirdető, alkalmi beszédét. Szép az a vallomás, amelyet beszéde fonalán 40 éves lelkipásztori munkásságának alaphangjaként szólaltatott meg az apostoli ige: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok!“ époly szép beszédének záróakkordja, mint Kifejezése a hű kötelességteljesités boldog öntudatának a halhatatlan költő szavában: „Úgy éltem, hogy életemet visszaélni nem bánnám ... A közénekkel záródó isteni tisztelet végeztével az ünneplő gyülekezet Bodajenö gyűl. felügyelő elnöklete alatt díszközgyűléssé alakult, ahová a Wéber Gyula tanító által vezetett dalárda szép énekének éneklése közben egy küldöttség hívta meg a jubiláns esperest. Itt Boda Jenő, a gyűl. új felügyelője, 40 évvel ezelőtt, hivatalba lépésekor is elnöktársa, köszöntötte őt a a gyülekezet nevében lelkes szavakkal, majd Radó Gyula egyhm. felügyelő tolmácsolta előtte meleg hangon az egyházmegye ragaszkodását. Mindkettő rámutatott a jubiláns érdemeire, nemes a'kotásaira; amaz a lelkipásztoréra, emez az esperesére. Azután következett a többi üdvözlés. Kapi Béla püspök, az egyházkerület elismerését, háláját juttatta kifejezésre. Zongor Béla a vasi közép, Mesterházy Sándor a külső somogyi, Mesterházy László a veszprémi egyhmegye részéről üdvözölték. Spissieh János a róni. kath. hitközség, Pósfay Gusztáv a közigazgatási hatóság, Gyömörey György a választókerület nevében köszöntötték. Szabó István az egyhm.-i lelkészi kar ajándékát nyújtotta át szívből fakadt üdvözlő szavak kíséretében a jubiláló esperesnek, egy díszes emlékalbumot, amelybe az egyházmegye lelkészei sajátkezűig írtak be egy-egy egyházi beszédet. A gyülekezeti felügyelők üdvözletét Vidos Dániel, nemesdömölki felügyelő adta át lelkes, meleg szavakban. Arató István a kőszegi leánygimnázium megbízásából üdvözölte Varga Gyulát, mint az intézetnek éveken át volt buzgó felügyelőjét. Szórády Dénes a tanítói kar üdvözletét hozta el s hálája jeléül egy szép albumot adott át az esperesnek. Most a dalárda egy szép éneke csendült fel, majd Mikolás Imréné saját szerzeményű szép költeményének hatásos elszavalása után a vönöczki küldöttségek járultak üdvözleteikkel szeretett lelkipásztoruk elé. Hőbe Károlyné a nöegylet tiszteletét, áldáskívánságát fejezte ki keresetlen, szíves szavakban; Erőss Ilonka a leányegylet, Major Sándor az ifjúsági egylet szeretetét tolmácsolta; az iskolás növendékek nevében két iskolás gyermek beszélt. Megható volt, amidőn a leányegylet, úgyszinle az iskolás gyermekek üdvözlése után felhangzott a kórusban az ének, ott a társnőitől körülvett Tóth Irén, leányegyesületi tag, szóló éneke, itt az iskolás növendékek karéneke, mintegy dokumentálva azt, hogy mindnyájan érzik, kívánják azt, amit az üdvözlő szavak tolmácsoltak. Az üdvözletek sorát a vönöczki tűzoltó testület meleg üdvözlése zárta be, Varga Gyula esperes minden üdvözlésre szívből jött szavakkal, meleg hangon, meghatottan válaszolt. A lélekemelő ünnepély a hymnusz eléneklé- sével ért véget. Az ünnepély után bankett volt, amelyen a gyülekezet látta vendégül szíves szeretettel a meghívottakat, itt számos felkö- szöntöt mondtak az ünnepeltre, családjára, gyülekezetére s a résztvevők közül is többekre. Már alkonyodott, amidőn az asztalt bontották s a vendégek egy szép ünnepély emléKével gazdagodva otthonukba távoztak. Levélileg is számos jóbarát, ismerős kereste fel a jubilánst meleg üdvözletével, így Gyurátz Ferenc, ny. püspök, Stráner Vilmos theol. akad. igazgató, Szelényi Aladár egyet, főjegyző, a pusztaszentlászlói gyülekezet stb. Szép volt az ünnepély. Impozáns, meleg. Azzá tette Varga Gyula egyénisége, jelleme. Egyenes, nyíltszívű, puritán jellem. Fáradhatlan munkás. Nyájának hű pásztora, egyházmegyéjének tapintatos vezetője. Ezek az erények gyűjtötték össze tisztelői, ünneplői táborát. Maradjon meg felette, családján, gyülekezetén, egyházmegyéjén Isten áldása! Itt említjük meg, hogy az egyházmegye gyülekezetei gyűjtést is rendeztek a jubiláló esperes részére, aki az eddig befolyt, neki átadott összegből, amely 3152-50 K-t tesz ki, alapítványt létesített az egyhm. belmis- siói egyesület javára. Így állít magának maradandó emléket Krisztus jó vitéze. Ad multos annos! Szabó István. S. Pohánka Margit; Enyém a csend... Költemények. Ára 30 korona. Megrendelhető a szerzőnél; Budapest, II., Batthányi- tér 3. szám. 4—5 Olvassuk a bibliát! A keresztyén és a világ. Febr. 20. Római 1. 12.1—s. Nem pályázik a megnyerésére, de rendkívül éberen figyel a keresztyén ember a világhoz való viszonyára. A meg nem tért ember úgy akar érvényesülni, hogy hozzáformálódik a világhoz. A keresztyén ember nem szabja magát a világ mintáihoz. Teszi pedig ezt nem különcködésből, nem feltü iési vágyból, nem is világundorból, hanem Isten akaratából. Mert ez az ő életének egyetlen kiszabója. Nyilván tehát, hogy Isten igéje csak olyanoknak rendezi a világhoz való viszonyát, kik odaszánták magukat mindenestül az élő Istennek. Hiába enélkül még az is, ha valaki szakit nagyon a világgal. Febr. 21. Galaták 6.14. A világgal való új helyzete folytán sem lehet mondani a kér. embert világgyűlölőnek. De igenis a keresztyén a maga számáia halálra Ítéli a világot Nem apránként mond le róla keserves elsiratások közt, hanem teljesen keresztre feszíti,, mihelyest meglátta elsuhanni felette az Úr Jézus keresztjének sötét árnyékát. Hiába kápráztat, már nem vár tőle jót. Nemcsak mintául, de válogatott szép életbetétül sem kell nékie. Kikapcsolom a világból, szivembe futó vezetékeket, ugyanakkor magamat is keresztre feszítvén a világnak, hogy az se vehessen rólam dicsőséget és tápot a Sátán teste hizlalására. Persze mindehhez kell, hogy örömömmé, sőt dicsekedésemmé lett légyen az Úr Jézus megváltó keresztje. Febr. 22. János 17. is. Világkerülőnek sem lehet a kér. embert mondani. Hiszen, lássék bár más jobban, neki legjobban azt kell látni rajta, hogy Isten hogyan szerette s hogy az Úr Jézus érte vérét adta. Hogy is lehetne világkerülő, mikor küldve van belé. Küldve olyan szolgálatra, melyet nem lehet kolostorok, szentélyek rácsai mögül végezni. Küldve olyan üzenettel, melyet nem lehet messziről belekiabálni a fülekbe. Bele kell járnunk minden hókusz-pókusz nélkül a világba. Ám de jaj, ha valahol elfelejtem, hogy nekem keresztrefeszittetett a világ, ha a magam passziójából járok belé. Szabad, sőt kell, de csak l<üidetésböl, csak a küldetéssel, melyet az Úr Jézus ad s mellyel Ö maga is küldetett. Febr. 23. Máté 13.38. A keresztyén ember nem vár jót a világtól, arról azonban bizonyos, hogy a világ jót csak tőle várhat. Hogy a világ ezt nem akarja tudomásul venni, az a tényen nem változtat. A föld savával, a világ világosságával mi vagyunk megáldva. Ezt még a világ sem tagadja egyhangúlag s végkép. De azért nem arról van szó, hogy világmegváltó eszméket szolgáltassunk neki, hanem hogy a világ szántóföldjébe vetett buzaszemekként, a magunk énjének odaáldozásával, engedjük életbe sarjadni s tenyészetre érik magukban az Úr Jézusnak világmegváltó erejű életét. Áthatni vele, s vonzani Hozzá, — ezért vagyok én a kerek világon. Febr. 24. I. Korinlus 4.9—13. Mik vagyunk mi a világnak? A szántóföld felismeri-e, hogy mi hozzuk belé a megváltott boldog tenyészetét. Nem lehet mondani, hogy egyáltalán nem. Kivált mikor már a múlté lett, sietett a világ is tisztességet tenni egy-egy nagy, jézusit nyíló kér. embernek. De legnagyobbjaiban is, míg éitek szemetet, sajnálni, megvetni valókat látott a világ. Ma sem ingathat meg ezzel a vi
