Harangszó, 1922

1922-02-12 / 7. szám

XIII. évfolyam. 1922. február 12. 7. szám. Alapította: K A P1 BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutúer-Szövetség. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprómniegyc), előfize­tési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kladóhiva- tálának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minién vasárnap. GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A HABANGSZO clöfl/ctí.l ára: Cimszalagos küldés­sel V« évre 38, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: */* évre 33, félévre 65, egész évre 130 K. Lnther-Szöretégl tagoknak cimszalagos küldéssel ll* évre 33, félévre 65, egész évre 130 K. Csoportos küldéssel: tyá évre 28, félévre 55, egész évre 110 K. A templom n evangéliumi világ­nézet szolgálatában. Irta: Gyurátz Ferenc. A föld lakható részein mindenütt, úgy a forró, mint a mérsékelt égőv alatt és a sarkok felé a hideg tájakon lakó mivelődő népek községeiben ott vau az egyszerűbb, vagy díszesebb templom, melyben a távol szétszórtan lakó hívek is az idő s az utazás viszontagságai által vissza nem tartva a szent napokon összegyűlnek lelki épülésre. Miért nem nélkülözheti a templomot az ember a tudás határait széles körre kiterjesztő mívellség ko­rában sem? Isten háza nem igér a látogatónak anyagi hasznot, nyeresé­get, sót inkább egyháza, hazája em­bertársai iránti tartozására emlékez­tetvén áldozatot követel tőle. Az embert érzékei a földhöz csa­tolják. A testi élete táplálására szük­séges ételét, italát munkája után a természet ölén találja. Ámde a föld még oly gazdag adományaival sem képes az embert állandóan boldogí­tani, mert ő nem csak érzékekkel van ellátva, mint az ösztönüknek élő állatok, ö gondolkodó észt is nyert örökségül. Halandó testében egy ne- mesb alkatrész, halhatatlan lélek ho­nol, ez is éhezik és szomjuhozik, er­ről is gondoskodnia kell. A lélek — ezen égi szikra — egy fensőbb, eszményi világgal összekötő kapocs, mely az embert a testi élet gondo­zásán felül álló magasb célra is em­lékezteti, a teremtő és gondviselő Istenhez közeledésre hívja. Kijelentett akaratának, az igazság, szeretet tör­vényének követését állítja erkölcsi kötelességül szemei elé és ő csak ezen feladatának betöltésével remé­nyedet igaz boldogságot. Az Isten segedelme után epedő ember tiszteletét, háláját nyilvánítja a közbuzgóság által e célra alkotott templomban. Ez bontogatja a lélek szárnyait, a hitet, a reményt, melyek­kel a múlandóság porából az örökké­valóság Urához emelkedik^. A temp­lom úgy áll előttünk, mint útmutató az ég felé. Az ókorban az ember a természet adományait vitte áldozatul az oltárra. A terményekből gabonát, lisztet, bort, olajat, tömjént, az állatok közül szarvasmarhát, juhot, galambot, ger­lét, ezek mellett némelyik nép sertést, lovat. A leölt állat egyes belső ré­szeit elégették az oltár tüzén. Húsá­ból egy rész a papokat illette, a többit az áldozó család vendégeivel ünnepi szent lakomán költötte el. A régi kor számos mívelt népének tör­ténete beszél emberáldozatokról is. És pedig nem csak harcban elfogott ellenségeket, rabszolgákat, hanem kisdedeket, vagy veszedelem idején a legelőkelőbb családok — sőt feje­delmek gyermekeit — ifjakat, leányo­kat öltek meg ünnepélyes szertartás­sal az oltáron, hogy ártatlanok vé­rével engeszteljék meg a haragos eget. Nagy mértékben elterjedt az emberáldoxat főképen Főniciában. Karthágóban, sokáig megmaradt egyes görög államokban is. E borzalmas szokás a vallásos érzésnek tévútra hanyatlásából származott a pogány népeknél. Mózes törvénye határozottan tiltja az emberáldozatot. A próféták is többször a Jehova boszujával fényé,- getve tiltakoznak a gyermekeknek tűzre vitele, feláldozása ellen, ami a pogány szomszédok példája nyomán néha a törvény által kárhoztatott bálványimádással együtt a babiloni fogság előtt Izrael népénél is jelent­kezett Az idők teljességében eljött meg­váltó Jézus hozta ^eg az emberiség­nek az Isten igaz ismeretét ó mon­dotta ki, hogy: »Az Isten lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélek­ben és igazságban imádják.« 0 kel­tette életre azon hitet, hogy az Isten mennyei atya, minden ember az ő gyermeke s fgy egymás között test­vérek. Mindnyájunk előtt mint közös szent cél áll az Isten országa. Az ő evangélioma értelmében az embernek legjobb utitársai a hit, remény, sze­retet, mert ezek segítik az életbarcon győzelemre, lelki békességét őrzik s Jézus nyomdokán vezetve a hű lé­leknek a halálon túl új boldogabb életet ígérnek. Az új szövetség szívemelőbb, vonzóbb alakban mutatja előttünk a templom, aák isteni tisztelet célját miat az ókor. Tun(tása szerint a templom imádság háza, Istennek szív­vel, lélekkel imádására emelt hajlék, mely legközvetlenebbül ébreszti Isten szentséges jelenlétének érzetét. Ide is hozunk áldozatot, de nem a természet adományait, a föld gyümölcsét, álla­tokat. Égó, véres áldozatra nincs szükség, mert a Krisztus életével, vérével egyszer mindenkorra hozta meg az engesztelő áldozatot minde­nekért. A keresztyén templomban a bünbánat, a törödelem, gyermeki bi­zalom, szeretet a kedves áldozat a mennyei atya előtt. A bivek itt meg­újuló hittel imádják az Urat s kérik szent lelkének támogatását Jézus kö­vetéséhez s ezzel tisztük minden igazságának betöltéséhez. A lelkiáldozat, a szent éoek zen­gése, a buzgó imádkozás, a szent igének hallgatása nemesbitóleg hat az érzelemre, akaratra. A hit élesz­tősével Istenhez emel, erősíti a hű­séget a felebaráti szeretet törvényé­hez. Isten imádása azon feladat, mely­nek teljesítésével az ember legma- gasbra emelkedik ki az állatok sorá­ból és amellyel legvilágosabban tanú­sítja, hogy egy fensőbb erkölcsi világ­

Next

/
Thumbnails
Contents