Harangszó, 1922
1922-02-12 / 7. szám
XIII. évfolyam. 1922. február 12. 7. szám. Alapította: K A P1 BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutúer-Szövetség. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprómniegyc), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kladóhiva- tálának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minién vasárnap. GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A HABANGSZO clöfl/ctí.l ára: Cimszalagos küldéssel V« évre 38, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: */* évre 33, félévre 65, egész évre 130 K. Lnther-Szöretégl tagoknak cimszalagos küldéssel ll* évre 33, félévre 65, egész évre 130 K. Csoportos küldéssel: tyá évre 28, félévre 55, egész évre 110 K. A templom n evangéliumi világnézet szolgálatában. Irta: Gyurátz Ferenc. A föld lakható részein mindenütt, úgy a forró, mint a mérsékelt égőv alatt és a sarkok felé a hideg tájakon lakó mivelődő népek községeiben ott vau az egyszerűbb, vagy díszesebb templom, melyben a távol szétszórtan lakó hívek is az idő s az utazás viszontagságai által vissza nem tartva a szent napokon összegyűlnek lelki épülésre. Miért nem nélkülözheti a templomot az ember a tudás határait széles körre kiterjesztő mívellség korában sem? Isten háza nem igér a látogatónak anyagi hasznot, nyereséget, sót inkább egyháza, hazája embertársai iránti tartozására emlékeztetvén áldozatot követel tőle. Az embert érzékei a földhöz csatolják. A testi élete táplálására szükséges ételét, italát munkája után a természet ölén találja. Ámde a föld még oly gazdag adományaival sem képes az embert állandóan boldogítani, mert ő nem csak érzékekkel van ellátva, mint az ösztönüknek élő állatok, ö gondolkodó észt is nyert örökségül. Halandó testében egy ne- mesb alkatrész, halhatatlan lélek honol, ez is éhezik és szomjuhozik, erről is gondoskodnia kell. A lélek — ezen égi szikra — egy fensőbb, eszményi világgal összekötő kapocs, mely az embert a testi élet gondozásán felül álló magasb célra is emlékezteti, a teremtő és gondviselő Istenhez közeledésre hívja. Kijelentett akaratának, az igazság, szeretet törvényének követését állítja erkölcsi kötelességül szemei elé és ő csak ezen feladatának betöltésével reményedet igaz boldogságot. Az Isten segedelme után epedő ember tiszteletét, háláját nyilvánítja a közbuzgóság által e célra alkotott templomban. Ez bontogatja a lélek szárnyait, a hitet, a reményt, melyekkel a múlandóság porából az örökkévalóság Urához emelkedik^. A templom úgy áll előttünk, mint útmutató az ég felé. Az ókorban az ember a természet adományait vitte áldozatul az oltárra. A terményekből gabonát, lisztet, bort, olajat, tömjént, az állatok közül szarvasmarhát, juhot, galambot, gerlét, ezek mellett némelyik nép sertést, lovat. A leölt állat egyes belső részeit elégették az oltár tüzén. Húsából egy rész a papokat illette, a többit az áldozó család vendégeivel ünnepi szent lakomán költötte el. A régi kor számos mívelt népének története beszél emberáldozatokról is. És pedig nem csak harcban elfogott ellenségeket, rabszolgákat, hanem kisdedeket, vagy veszedelem idején a legelőkelőbb családok — sőt fejedelmek gyermekeit — ifjakat, leányokat öltek meg ünnepélyes szertartással az oltáron, hogy ártatlanok vérével engeszteljék meg a haragos eget. Nagy mértékben elterjedt az emberáldoxat főképen Főniciában. Karthágóban, sokáig megmaradt egyes görög államokban is. E borzalmas szokás a vallásos érzésnek tévútra hanyatlásából származott a pogány népeknél. Mózes törvénye határozottan tiltja az emberáldozatot. A próféták is többször a Jehova boszujával fényé,- getve tiltakoznak a gyermekeknek tűzre vitele, feláldozása ellen, ami a pogány szomszédok példája nyomán néha a törvény által kárhoztatott bálványimádással együtt a babiloni fogság előtt Izrael népénél is jelentkezett Az idők teljességében eljött megváltó Jézus hozta ^eg az emberiségnek az Isten igaz ismeretét ó mondotta ki, hogy: »Az Isten lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.« 0 keltette életre azon hitet, hogy az Isten mennyei atya, minden ember az ő gyermeke s fgy egymás között testvérek. Mindnyájunk előtt mint közös szent cél áll az Isten országa. Az ő evangélioma értelmében az embernek legjobb utitársai a hit, remény, szeretet, mert ezek segítik az életbarcon győzelemre, lelki békességét őrzik s Jézus nyomdokán vezetve a hű léleknek a halálon túl új boldogabb életet ígérnek. Az új szövetség szívemelőbb, vonzóbb alakban mutatja előttünk a templom, aák isteni tisztelet célját miat az ókor. Tun(tása szerint a templom imádság háza, Istennek szívvel, lélekkel imádására emelt hajlék, mely legközvetlenebbül ébreszti Isten szentséges jelenlétének érzetét. Ide is hozunk áldozatot, de nem a természet adományait, a föld gyümölcsét, állatokat. Égó, véres áldozatra nincs szükség, mert a Krisztus életével, vérével egyszer mindenkorra hozta meg az engesztelő áldozatot mindenekért. A keresztyén templomban a bünbánat, a törödelem, gyermeki bizalom, szeretet a kedves áldozat a mennyei atya előtt. A bivek itt megújuló hittel imádják az Urat s kérik szent lelkének támogatását Jézus követéséhez s ezzel tisztük minden igazságának betöltéséhez. A lelkiáldozat, a szent éoek zengése, a buzgó imádkozás, a szent igének hallgatása nemesbitóleg hat az érzelemre, akaratra. A hit élesztősével Istenhez emel, erősíti a hűséget a felebaráti szeretet törvényéhez. Isten imádása azon feladat, melynek teljesítésével az ember legma- gasbra emelkedik ki az állatok sorából és amellyel legvilágosabban tanúsítja, hogy egy fensőbb erkölcsi világ
