Harangszó, 1922
1922-02-05 / 6. szám
52 HARANQSZÓ. 1922. február 5. Kiáltott Csupán a helyi sör. kel. szerbek (a lakosság >/i része gör. kel., volt papjuk, tanítójuk, kik a kivonuláskor elmenekültek) szavaztak Jugoszlávia mellett S midőn a kivonulási rémnapok és éjszakák után (Mbóly a határszélen az utolsó község lévén, avval ijesztették a szerbek a lakókat, hogy felgyújtják az egész falut), megjelent az első magyar csendőr, mint a rendnek, igazságnak, becsületnek őre, sir szélén álló Üreg polgárok, kik alig-alig tudnak pár azót magyarul, sírva csókolták meg a magyar csendőr kezét, áldván az Istent, ki a magyar uralmat ismét visszahozta. Keni kellett ekkor magyarázhatni a magyar zászló, ének jelentőségét. A szerbek által elrabolt zászló helyett hamarosan készítettek agy új piros-fehér-zöld nemzeti zászlót, melyet (Urge német Burschok — alig hogy az utolsó szerb katona elvonult a templom mellett, — kitűzték a toronyba (persze a szerbektől tanulták, mert azok ugyan ki- ttUették velük az övéket a szerb színekkel) és az egyházmegyei új német énekeskőnyv utolsó oldalán — annak idején éppen a jelenlegi lelkész indítványára — felvett Hymnus és Szózat magyar énekeket parancs nélkül silabizálták, tanulták, fújták templomban, utcán, sőt lakodalmakkor is. Tudták most már miért van ez az imaszerü ének: .Isten áldd meg a magyart* a hazai német énekeskőnyvbe felvéve. Egy Borjád filiabeü németajkú presbyter pedig megértve a .Szózatot*, így kiáltott fel: nincs is annál szebb a világon, mint: .Hier in Unsarn musst du leben, hier in Ungarn musst du sterben /* Az egész ünneplésből t. L legjobban tetszett neki a valóban lelkesítő, gyönyörű ének utolsó akkordjai: .A nagy világon e kívül nincsen számodra hely. . . itt élned, halnod kelti* A felszabadulás után egymásután villant ki: a bitbuzgóság, hazaszeretet, áldozatkészség. Szép és lélekemelő ünnepe volt Magyarbólynak a reformáció emlékünnepe, melyet szép programm keretében okt. 31-én (hétfői nap) esti istentisztelet keretében ünnepelt meg, majd felemelő volt Soós Károly a déli végeken vezénylő tábornoknak templomunk előtt, később Horthy Miklós Oföméltóságának Mohács, Németbóly, Siklós szórványközségben fogadtatása. Az egyházi hatóság részéről Schöll Lajos al- esperes látogatta meg a baranyai egyházakat, Így Magyarbólyt, Ivándárdát s BorÍ ádot szept. !4-én és 15-én. Dacára a létköznapoknak, a templom zsúfolásig megtelt ünneplő hívekkel és pl. Ivándárdán (vetési időben), addig mig az esperes ott tartózkodott, nem volt hét ember a mezőn, mindenki templomban volt aznap. A nem r*g múlt ádventi időben a migyarbólyi egyház vezetősége négy sikerült vallásos és hazafias estélyt rendezett: nov. 30-án, dec. 7-én, 14-én és 21-én. Irásmagyarázatot, illetve felolvasást tartott: Vértesi Zoltán Alekszy Ervin, Kiss Aloyzia tanítók, V/urch Irma, Glöckner Vilma. Az estélyt német és magyar énekek és szavalatok egészítették ki. Tervbe van véve a községben s annak pusztáin lakó analfabétáknak s azoknak ingyen (esetleg állami segéllyel) tanítása, kik magyarul akarnak megtanulni. Az el- requirált harangok (Mbólyból kettőt, Iván- dárdáról egyet, Borjádról is egyet vittek ei) beszerzési költségeire a lelkész kezdeményezésére (ki Magyarbóly s fiiiáinak e célra 2 mm. búzát ajánlctt fel), egy nap alatt Magyarbólyban (a lelkész és egy egyháztag Wzról-hizra ment) 77 ezer kor. érték jött össze önkéntes termény és készpénz adományból s így a harangokat Rupprecht utóda Rudié pécsi harangöntő cégnél már meg is rendelték s pár hét alatt megindulhatnak imára a déli végeken. Ivándárda és Borjád filiák is gyűjtik már a szükséges összeget harangokra. Sajnos iskolára e annak fejlesztésére nincsen meg a keltő áldozatkészség, óvodai törvény végrehajtva nincsen. Égető szükség volna egy valóban magyar szellemben szerkesztett német nyelvű (fele latin betűkkel) Harangszóhoz hasonló (lehetőleg képes) hetilapra (tán államsegéllyel). mely naptárt is adna. A magyarbólyi ev. iskolai könyvtár kezelősége azon kérelemmel fordul a Harangszo olvasóihoz, hogy szíveskedjenek magyar vagy német nyelvű vallásos és hazafias könyveket (különösen Magyarország története németül) adományozni. A szíves adakozók csak a magyar hszánsk tesznek ezáltal szolgálatot. V. S. Hálál ellen van orvosság! (Második közlemény.) Mostanában megint kénytelenek a fiatal orvosok vidékre telepedni egész friss, alig megszáradt diplomával. Új állásokat szerveztek a régiek rovására. A nép azt hiszi sokat nyert. Igen sokat nyerne, ha az orvos megélhetéséről úgy gondoskodnának, ahogy a papok megélhetéséről gondoskodtak, részben azért, mert tanítottak, gyógyítottak is. Ds törvénybe kellett volna tenni azt is, hogy falun praxist csak az kezdhet, aki 5 évet kórházban vagy városon eltöltött. Nürnberg városa 1553-ban avval utasította el egy orvosnak letelepedésre való kérését, hogy előbb szerezzen máshol gyakorlatot. Valahol pedig azt határozták, hogy a fiatal orvos az ellenséges országban szerezzen előbb gyakorlatot. A gyógyítás is olyan mint a hadvezetés, a háború. Lehet valaki az iskolában a legkiválóbb hadvezér, mégis újra kell tanulnia a háborút a harctéren sok emberélet árán. És csak azután tanulja meg, hogyan kell mentül kevesebb költséggel, minél kevesebb anyag, muníció és emberélet árán kivívni a győzelmet. Nem volna e oktalanság épen akkor elcsapni, mikor már sok pénz és véráldozat árán beletanult a hadvezetésbe csak azért, mert egy fiatalabb hadvezért ajánlanak mások, aki olcsóbban vállalja a dolgot ?! De épen ezt teszi a legtöbb nép az orvosokkal. Az orvos is hadvezér, minden betegség egy-egy ütközet a halállal. Eleinte sokkal több orvossággal és sokkal több idő alatt győzedelmeskedik, sőt sokszor veszt csatát is, de ezek az elvesztett csaták a legjobb iskolái az orvosnak, különösen kórházban, ahol a boncolás kiderítheti miért diadalmaskodott a halál az orvoson, az ő hibájából halt-e meg a beteg, vagy nem, helyes volt-e az eljárása, vagy nem. Mert ott aztán kisül a teljes igazság. A laikusok könnyen nevezik gyilkosnak az orvost, de joggal csak a boncoló orvos nevezheti annak. Ha eztán az orvos 3 temetőt megtöltő emberélet, sok embertársa szenvedése és sok álmatlan éjszakája árán beletanul a gyors ós gazdaságos gyógyításba : akkor a nép félretolja, mert jön egy másik, aki olcsóbban ajánlja magát s a nép djra kezd magának sok pénz és véráldozat árán hadvezért nevelni. Ez épen olyan oktalanság, mint mikor egy nép folyton változtatja a kormányzó embereit s akkor csapja el őket, mikor már belejöttek a kormányzásba. Olyan ez, mintha a nagybirtokos minden négy évben elcsapná az ispánját azért, mert egy másik kevesebb fizetést kér. Mint hogyha én minden évben elküldeném a főzésbe beletanult szakács - némát, mert több fizetést kér. Dr. (Folyt, köv.) Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Harmadik fejezet. 6. folyt. A kertajtóban egy különös alak áll, körültekint, azután elindul. Höhihorgas, ösztövér, furcsa formájú ember. Az egész ember kunko- rodott orra csizmával kezdődik, melyben vendégként lötyög a pötyögős magyar nadrágba bujtatott láb. Zsir- pecsétes, hosszú attila következik ezután, mely széttárva lebeg utána A kibomlott nvakravaíó fölött hatalmas Ádátn csutka szaladgál, kettéosztván a ránco9bőrü, sovány nyakat. Az egész ember hosszúkás fejjel végződik. A püffedt arcból vörös szem- héjú, savószínű szemek néznek elő. — András bácsi, András bácsi!... lelkendezik Ilona. Mikor utoléri, megsimítja ráncos arcát, meg vállát s panaszosan mondja : — Egy hónapja nem láttam, András bácsi!. .. Hol volt ilyen sokáig? A kérdezett szemében igaz öröm csillanik, midőn a leány kezét arcán érzi. Hirtelen mozdulattal vállához szorítja annak fejét, de azért szemernyit sem lassítja lépteit.
