Harangszó, 1922
1922-01-29 / 5. szám
44 HARANQSZÓ. 1922. január 29 zsákkal, nkir* a báró agykor milliókat költött... — Szép tói*, hogy morzsákat is juttat neki .. A bárónő kiitta a kávét, riadtan aézatt reánk és sietve eltávozott. Talán megsejt«tte, hogy róla beszélgetünk.. . A kávés egy másik vendég felé biccentett: —- Az a magas, elegáns, termetű férfi nemrég még előkelő állású úr volt.. . — Kicsit még látszik is rajta... — A felesége megcsalta s ő agyonlőtte a csábítót. Két évet kapott. Az állását elvesztette, most cigarettát árul, abból tengeti az életét. Egész nap feketekávét iszik, többre nem telik neki... A kávés egy harmadik vendégje falé iatett, de én nem vártam be, hogy annak is elmondja a történetét, elég volt ennyi is a szomorúságból. .. Elköszöntem. Várás idején. Bíntöl, vérgöztől terhes föld hátán Uram I még mindig úr a sátán! Akiknek lelke Téged imád Uram! ma mind könyezve néz Te rád. Adventi időn könnyes szemekkel Sóhajtunk mi is, Uram ! jövel! Tépett földjén pusztul nemzetünk, Ha nem segitsz, mindnyájan elveszünk. Ádventi időn Messiást várva, E bűnös nép karját kitárva Könyörögve kér: „Tekints le reánk, [zánk!“ Szánd meg szétrongyolt, szép magyar haIgéretföldként kaptuk mi Tőled, Lásd I Uram, lásd meg, hogy mivé lett! S küldj egy szent, új magyar megváltót Oshatárszerzőt, új honfoglalót. Magyar megváltót küldj uram, magyart, Kire figyel e nép s összetart! Ki, mint vezér, vezet bennünket, Ki visszaszerzi ősi földünket. S az ősi földön fogadást tétet, Hogy annak, ki mindig segített Neked, Uram, csak Neked élünk S a Krisztus lesz örökké vezérünk. Szabó Gábor. Keresek azonnali megvételre cca 10 —15 holdas birtokot házzal, melléképülettel, teljes felszereléssel, lehetőleg külön állót Ajánlatok teljes és pontos leírással, ármegjelöléssel Po- iónyi Gusztáv Győr, III., Ujlak-u. 2 alá küldendők. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapj Béla. Harmadik fejezet, 5. folyt. melyben.nem történik semmi, hanem csak annyi, hogy belép a históriába Szunyogh András uram, ki Rafanides prédikátor hűséges embere, azután elmegy a két diák s ettől fogva Ilona könnyel öntözi muskátlis virágát. A parochián napok óta titokzatos munka folyik. Az estebéd utáni beszélgetés megrövidül. Rafanides Sámuel, Mária asszony és Hunnius bevonulnak a gádor végén levő kü- lönbejáratu szobába, a prédikátor könyvestékákkal megrakott bekő szentélyébe. Mit csinálnak, arról nincsen hirailás, hanem csak annyi bizonyos, hogy késő éjszakáig Rafanides egyforma ütemü járása és mély hangú dörmögése hallatszik ki. Ilonának nem tetszik a dolo^. Fel is ajánlotta, hogy ő is segít édesapjának, de nem fogadták el. így azután meg kell elégednie azzal, hogy Prokop estebéd után egy órácskát rna- gyarázgatja neki és Istvánnak a különböző csillagokat, azután ő is kénytelen visszahúzódni szobájába. De bizony nem tetszik a lovagcsere. Prokop Péter nagyon okos és mókás ember, de azért... Mióta Hunnius itt van, szebb a napsugár ragyogása és szebb a virág nyílása. Pedig semmi sem történt! Csak ráeszmélt az élet sejtelmes titkaira. Megismerte, hogy a szemekből lélek csodássága sugárzik. A mosolygás hajnali pírjában édes kacagások, boldogító álmodások ringatóznak, mint hófehér virág kely- hének bölcsőjében a csillogó harmat- csepp. És az ajakról aiápergő szavak lágyan hullnak a lélek nyári forró- ságú földére, mint az augusztusvégi égboltozatról alászakadó, szélpattanó hullócsillagok. Ellobbanásuk után is világítanak s az ember magános éjszakákon is látja őket, mikor behunyt szemmel, elcsendesült ajakkal fekszik nyoszolyáján. Semmi sem történt 1. . . Csak a felmelegedő tavaszi föld sokszínű virágai elindultak bo- hókás úljokon. Az első sirhalom pázsitjára hullt; a második, harmadik elveszett valahol az út porában; a negye dik, ötödik metszett régi pohárba húzódott; a hatodik a fehér vászon- ruha öve mellé került, azután mind feljebb emelkedett, míg végre megpihent Ilona pihegő keblén hallgatni a szíve dobogását. Egy délután Mária asszony kézb* veszi Ráday Pál: Lelki hódolását, Ilonka imádságos könyvét s íme frissen préselt virág hull ölébe. Forgatja, csodálkozva nézi: — Hát ez micsoda?... Ilona is kézbe veszi, jobbról-balról megvizsgálja, azután megreszkető hangon válaszol: — Ez... ez... Orgonavirág, máskép szelence 1... Syringa vulgáris I... És biborpiros lesz az arca. Egy alkonyattájt a virágos kert ágyai közt babráltak. Prokop valami régi várromhoz gyalogolt s már reggel elment. Mária asszony a faluba sietett egy nagy beteg asszonyhoz. A prédikátor néhány percig velük marad, azután felkeresi kedvenc útját s háton összekulcsolt kezekkel sétálgat. A fiatalok széles terebélyü, virágzó gyümölcsfa alá húzódnak s ártatlan semmiségeket beszélgetnek. István ftáhány percig mellettük somfordái, azután egy macskát hajszol, nehogy megrabolja a madárfészket. — Tudja-e, Ilona, mondja Hunnius, hogy mindennap jobban csodálom az édesanyját ? Ilona arcát elönti a szeretet csodálatos fényessége, ami a szemen keresztül, a lélek mélyéből, olyankor árad az arcra, amikor szíve nagy szeretettjéről van szó. — Igen 1 a mi édesanyánk 1... Olyan nincsen is több 1... — Eleinte azt hittem, hogy prédikátor uram mellett eltűnik, mint a hogy nagy fény mellett elhomályosodik a kisebb fényi... De az estebéd utáni dolgozások óta... Ilona tágranyílt szemével őszintén belemosolyog Hunnius rajtacsüngő szemébe. Azután lassan megrázza fekete fürtökkel koszoruzott fejét. — Márton bátyám egyszer mutatott egy olyan különös képet, melynek közepén egy barnára festett alak állt. Ha azután a képet az ablak felé tartottuk, a barna alakon keresztül egészen más, fekete alak vonalai rajzolódtak elénk. így világít át az édesatyánkon az édesanyánk lelke. Sohase mutatja, de tudjuk, hogy nagy befolyással van apánkra. Minden tervét és aggodalmát megbeszéli anyánkkal és mindig kikéri tanácsát. — Azt látom I... hagyja helyben Hunnius. — Mindenre van gondja. Mindent észrevesz és mindenütt ott van. Vé- gigmegy a szobán és meglátja, hogy mit rejtünk el tíz ölünkben. Szemünkbe néz és a cipőnket is látja. Néha csak elfut mellettünk, de azért a gondola
