Harangszó, 1922

1922-12-10 / 50. szám

1922 december 10

HARANQSZO.

387

szereti s nélküle nem élhet.

Valami meghatóan elszomorító'az a kép, amint egy sápadt arcú' fiatal leányka könnyeivel öntözgeti a hervadó ősz megsárgult virágait. Ajkán elhaló, halk szóval csendes énekdallam kél szárnyra:

Mint sír a fejér hattyú Meander vize partján,

Mikor kesergi sorsát E'eté.:ek végóráján, k’y zokog a bús gerlice Özvegységében aszú fán Szerelmes párja halálán:

Erdei zöldelő fák Mezei virágokkal,

Bánkódjatok violák Illatozó szagokkal.

Koszorúk és szép bokréták Árnyékos, hús borostyánnal Hervadjatok hamarsággal.

— Megöntözlek kis virágaim, babusgatja őket énekszó mellett. Megoltalmazlak hideg, őszi szél ellen, lehelletemmel melengetlek téli fagy ellen. Felnevellek, könnyeimmel megöntözlek, mígnem virág nyílik száratokon s szerelmes párom vállára hajthatom fejemet.

A folyosó végén Korláti nyers kiáltása hallatszik. Kezében felbontott levelet tart.

— Qyorsan, gyorsan, Zsófia! Vendég érkezik I

— Kicsoda édesapám?.. .

— Gróf Nyárádi Öméltósága. Épen most jelzé érkeztét. Ékesítsd fel gyorsan virágokkal a szobákat. Gondoskodj gazdag vendéglátó asztalról. Nézz utána sebtében, hogy minden szép és előkelő legyen 1

Végigtekint Zsófia egyszerű ruháján.

— Te magad is ünneplődbe öltözködjél. Azaz, azt az állig gombolt, sötét szövetű maskarádat utálom, inkább azt a kivágott nyakú, rövid ujju, selyem ruhádat vedd magadra, melyben múlt évben a megye bálon voltál.

Gáspár is előkerül s kérdőleg tekint apjára

Azért hivattalak, mert vendéget várunk. Nézz utána a pincének, a legjobb borokat hozasd fel. Azután hivasd be a majorból Jóskát, borotválkozzék ki s vegye fel a belső-inas libériáját. A külső majorokból a marhákat mind az itteni istállókba kell összehajtatni...

— Ki lesz a vendég?... kérdezi Gáspár s komoly tekintetében több a gyűlölet mint az öröm.

— Gróf Nyárády Öméltósága I.. . mondja büszkén Korláti.

— Az a vén madárijesztő?... szalad ki a szó Gáspár száján.

— Ostoba gyerekbeszéd 1 — for- tyan fel haragosan Korláti. Megkívá nőm, hogy mind a ketten a legmélyebb hódolattal fogadjátok 1.,.

A vendég megérkezik. Korláti Ferenc karjára támaszkodva leszáll kocsijáról, azután mekegő nevetéssel biceg végig a folyosón. Hogy ő már milyen régen készül idei... Hogy milyen szép és kedves itt minden 1... Hogy mennyire örül ennek a látogatásnak s annak is, hogy az ő érdemes barátjának családját ismét láthatja!... Kopasz csontváz fejét per- gamenszerü sárga bőr borítja. Veres szemhéju erezett szemei kidudorodnak. Nyakán zackókban lóg a petyhüdt bőr. Félig tátott szája szélén kicsordul a nyál. Akár hallgat, akár beszél, állandóan elnyújtott »áh * szócskát nyögget.

— Áh .. . kis tubica 1. . . Áh. .. áh... Mi is a nevecskéje?.. . Áh, áh, Zsófia, Sophia I. .. Szép név. De még szebb maga a leányka 1... Áh. .. áh. ..

Minden Korláti Ferenc parancsolata szerint történt. A lakoma fényes volt. A borok elsőrendüek. Jóska nem ügyetlenkedett. A gróf a belső gazdaságot is megtekintette s látható tetszéssel és szakértelemmel állt meg a nagy istálló ajtajában.

— Áh, áh... szarvasmarhák!...

A többi időt a szobában töltötte

Nyárády s a boros pohár és Zsófia közt osztotta meg. Közben egy kissé el is bólintott, de még álmában is felsóhajtott I áh. .. áh 1. ..

Nyárády több napon át a kastélyban maradt. Korláti kényszeríti Zsófiát, hogy mindig velük legyen. A gróf pedig minden nap bizalmaskodóbb és kiállhatatlanabb. Nem mozdul Zsófia mellől, mint valami kis kutya, mindenhová követi.

— Kérem csak a karját, drága Sophiám, mondogatja. És csak lassabban, drágám. A jobb térdem ugyanis sehogyse szuperál. Egyébként olyan fiatalnak érzem magamat, de áh, a jobb térdem 1. .. Biztosan huzatot kapott az úton !... De magácskáért ezt is szívesen elszenvedem!... Kérem csak a karját, édes Sophia 1...

Zsófiát pedig az utálat rázza. Ha a gróf karjába kell fűznie karját, úgy érzi, mintha valami undorító hüllőhöz érne hozzá.

Korláti nagyon meg van elégedve. Egyik reggel az ebédlő teremben találkozik gyermekeivel. Szokatlan szelíden megsimogatja Zsófia sápadt arcát.

— Pompásan megy minden, édes

bogaram. Csak légy ezután is kedves a grófhoz.

Zsófia torkát sirás szorongatja. Gáspár kemény, szinte követelő hangon kérdezi:

— Mit akar tulajdonképen ez a vén madárijesztő?...

— He, he! — nevet közbe Korláti, — a vén hülye egészen belehabarodik. Csak így tovább, csak így tovább 1...

Gáspár arcán rettenetes ijedelem sötétedik. Szinte fenyegetően kiált az apjára:

— Mit akar itt ez az ember?, ..

— Mit akar?... Feleséget keres 1 Zsófia grófné lesz Grófi kastélyban, grófi birtokon, nagyúri élete lesz 1. .. veti oda Korláti dölyfősen.

De amint gyerekeire néz, elszakad szava. Gáspár szemében a harag villámai szikráznak, Zsófia pedig szívére szorított kézzel, tágra nyílt szemekkel riadtan áll. Azután hirtelen megtántorodik s talán össze is esik, ha Gáspár erős keze fel nem fogja. Erőtlenül hull egy karosszékbe, azután görcsösen zokogni kezd.

Gáspár az édesapja elé lép.

— Édes apám, tréfálni méltózta- tik, mondja komoly hangon. De tréfája hatásából is megláthatja, minő rettenetes lenne, ha tréfa helyett komolyra fordulna a dolog.

Korláti nyelve hegyére durva szitkozódó szavak tolódnak, de hirtelen leviaskodja indulatát. Azután emelt, határozott parancsoló hangon, mintha csak ispánjának adna gazdasági utasításokat, beszélni kezd:

— Gróf Nyárády Öméltósága a napokban megkéri Zsófia kezét. Es az én akaratom az, hogy Zsófia igent mondjon. Gróf Nyárádyné lesz belőle. Nem tűrök semmi ellenmondást 1 Ennek így kell lennie I Családunk előbbre- meneteléről van szó. És én azt akarom, hogy legalább női ágon grófi ágban folytatódjék dicső családunk.

Gáspár arcán rettenetes indulat viharzik. Felső teste előrehajol, kezeit ökölbe szorítja, karjait hátra feszíti. Az első érzése az, hogy az apjára rohan, vállainál fogva megrázza, vagy egy rettenetes ökölcsapással leüti. Szeretné a fülébe kiáltani elvetemült gonoszságát, azt, hogy fehér lelkű, ártatlan leányát hitványán prédául piacra dobja. De azután hirtelen visszatorpan s karjai ernyedten hullnak alá. Közte és az apja közt hirtelen megjelenik egy halovány arcú árny: az édesanyja árnya. Ráemeli feddő tekintetű nagy szemeit s mintha