Harangszó, 1922
1922-12-03 / 49. szám
380 HARANQSZO. 1922. december 3 — A lutherköntösömet, Mária I — Messze van még a beharangozás, jő uram! — Csak hozzátok ! Jobb szeretem, ha mellettem van I,.. Mária asszony a szék mellé helyezi a papipalástot s közben csendes aggódással vizsgálja ura arcát — Izgatottnak látszik, jó uram. Nyugtassa meg lelkét! — Boldog vagyok Mária. Mint a fölvirágzott vőlegény, szívem szent gerjedelmével indulok a szerelmes mátkámhoz, az én gyülekezetemhez. Éde3 teherként nehezedik telkemre a felséges isten csudatévő nagy jósága. Megtartotta ekklézsiánkat 1 Megtartott engem, az ő érdemeden szolgáját 1 Arra méltatott, hogy én, elvesztésre Ítélt, de kegyelemből megtartott, ismét hirdethetem népemnek az ő csu- dás dolgait... Mária asszony szeméből kicsordul a könny. — Mindnyájunknak nagy boldogság 1 De azért csendesedjék meg jó uram 1 — Csitt, Mária 1 Lelkem gerjede- zésében megérzem az Istent. Egész életemben nagy sietséggel futottam feléje s két kezemben reszkető szívemet vittem eléje. Most pedig úgy érzem, hogy az Isten közeledik hozzám s jóságos kezével általveszi tőlem reszkető szívemet. Fussak bár feléje, vagy érkezzem Őhozzá, mindenkép az Úr akarata megy teljesedésbe... A prédikátorné magáhozöleli férje fejét és sírással küzdve, simogatja ősz fürtjeit. — Az Úr akarata mindig javunkra vagyon, — mondja csendes hangon, — de azért imádkozva kérjük, hogy temetőbe ... Ott találod, akit keresel . .. Vár reád ... Ide látszik a fejfája ... Máté, mintha mennyezet szakadt volna reája, elvágódott és kínosan nyöszörögte: — Jucika 1. .. A hó hullt lassan, lágyan, betakarta fehér palásttal a fekete földet. A sírokat. A sebeket. A lovas magához tért. Kantárszáron fogta paripáját és födetlen fővel, gyalog megindult a temetőbe. A bakter éjfélt kiáltott. (A hadbíró pontot telt a kegyelem- levél végére) Hullt a hó. Beszélt a fejfa. Hullottak a könnyek. Bögöthy Máté tovább ment — a fejfa mutatta úton ... — Múltak a napok És a hetek is azóta, hogy Bögöthy Máté eltávozott kapitányék vacsorájáról. — Csak nem jön!... — sóhajtotta magában a kapitány asszonya és szép, hadd maradjon kegyelmed még sokáig mivelünk 1 Az ablaküveget addig csókolgatja az őszi ködfelhőt felszívó verőfény, míg kitárulnak az ablakszárnyak. Az iskola és az udvar felől gyermekének hangzik. Egyszer-egyszer beledörmög egy-egy vastag férfihang. A távolabbról jöttek az iskola udvarban hallgatják az iskolásgyermekek énekét, amint azokat az istentiszteletre ké- szitgeti elő az osfeolamester és bele éneklik az énekszóba szívük imád- ságos érzéseit. Az udvarból vékony gyermekhangok éneklése hallatszik. Ezüst csengetyü csilingel az őszi reggel napsütésében. Ilona tanítgatja a kicsinyeket a vasárnapi énekekre. Elhangzott az első és a második készülőre intő harangszó. A gyülekezet vénei már a gádorban várakoznak. A prédikátor készülődik. De amint feláll, hirtelen megtántorodik. Arcát halálos sápadtság borúja el, lábai megreszketnek. Mária asszony ijedten ülteti vissza karosszékébe s gyengéden megtörli verejtékes homlokát. — Édes jó uram, gyenge még kegyelmed Isten szolgálat tartásra Szóljunk Mártonnak. Majd a jövő héten már erősebb lesz 1... A prédikátor tagadólag rázza fejét — Na, na! Mózes a félelemnek, én pedig a gyengeségnek miatta ne tudjam Istennek igéjét hirdetni?. . . — Jövő vasárnap már majd tudja, majd meglássa I... — A bírás nem emberi erő, hanem isteni kegyelem I. .. Imádságra kulcsolt kezére hajtja fejét s esendesen fohászkodik Ajka alig-alig mozdul, de azért megérti élveteg-piros arca egyre haioványabb lett. Egyszer a kapitány is szóvá tette: — Úgylátszik, csizmadiát fogtunk. Nem jön vissza a madarunk! Az asszony szeme nagyot villant: — Jól sejti kegyelmed. így van az; ha egyszer valakit árulóvá tesznek, könnyen elárulja már az új zászlót... A kapitány összetépte a kegyelem-levelet és díjat tűzött Bögöthy Máté fejére . .. A várudvaron négyszöget formált a katonaság és dobszóval hirdették ki: hány aranyat kap, aki élve vagy halva elfogja Bögöthy Mátét? Hevenessy fölnézett lakása ablakaira: hallja-e az asszonya ? De az ablak nem nyílott, nem állt ott senki. Felszaladt, hogy megörvendeztesse. Üres falak fogadták. Ordított, dühöngött, levágással fenyegetett mindenkit: — Hol az asszonyom ? Nem tudta senki. Aki tudta, sem merte megmondani, hogy hajnaltájon nyergeltetett s elment séta-lovaglásra __ É s nem tért vissza többé. ^ { kö j Mária asszony a szót, ahogy fohász- kodja: »Nem bccsátlak el Uram, mígnem megá'dasz engemet!...« Felkel az asztal mellől s elindul. Szelíden rámosolyog Mária asszonyra s bátoritón mondja: — Ketten megyünk az oltár elé: a felséges szent Isten é3 a gyarló Rafanides prédikátor. Bármily gyenge legyen is veszendő porhüvelyem, a szent Dten erősségem lesz énnékem 1 Úgy is volt. Rcsfanides prédikátornak erőt adott a szent isten az ő szent igéjének hirdetésére. Halotti csendességben lép ez oltár elé s könnybe botul az emberek szeme, midőn magasra emelt összekulcsolt kezekkel elrebegi hálaimádságát. Azután Máté evangéliumának 10. része 22. verse alapján bölcs intelmeket intéz a gyülekezethez Krisztus ama prófétálása alapján: „Lesztek gyűlöl- ségesek az én nevemért, de aki végig- len megáll, mcgtartatik.“ Önmagáról nem szól semmit. Prédikál a Krisztus követéséről s a Krisztus tanítványait fenyegető veszedelmekről. A Krisztus ellen ma is háborúságot viselnek a farizeusok és írástudók késő ivadékai. Ostorcsapásokkal véresre verik szent testét, homlokát töviskoronával sebzik, gyűlölet keresztjét rakják vállaira. Golgotha halmára üldözik, ment nekik Krisztus csak a hatalomszerzésre jó, nem pediglen a szeretet gyakorlására. így mindazok, akik Krisztus által uralomra akarnak jutni, kik türelmetlenséggel, gyűlölettel telitik lelkűket, elvesztik a Krisztust. Míg ellenben kik szenvednek az igazságért, tűrnek hitükért s áldoznak a szeretetért. azok megtalálják a Krisztust, ha mindjárt hirtelen eretnekség vád;ával sújtják s börtönbe hurcolják őket. Mi várhat rád, te szolgaházi ekklézsia ?. .. kiált fel az ősz prédikátor. Ha erőtlen emberi szóval hitegetni akarnálak, úgy nyugalmat és békességet prédikálnék s azt mondanám: az Úr keze által ültetett szent olajfa vagy a megritkult olajliget közepén. Ha lesz gyümö'cs- hozásod, úgy lesz kegyelemből megtartásod. Mivel azonban igazságos, jövőre erősítő szóra kötelez szent hivatásom, azt mondom néktek: Országút szélén álló terebély fa vagytok. Minden vihar titeket tép. Minden fejsze a ti gyökeretekre vettetik, minden kés a ti ágaitokat szegényiti f. .. Szenvedés utáa szenvedést, üldöztetés után üldöztetést prófétálok nektek! Igazság helyett igazságtalanság, szeretet helyett gyűlölet vár rátok! De mindez múlandó, emberi dolog: el
