Harangszó, 1922
1922-12-03 / 49. szám
XIII. évfolyam. 1922. december 3. 49. szám. Alapította: K A P I BÉLA 1010-ben. Laptulajdonos: a Danántűll Lutücr-Szövetsßo. Kéziratok LovászpatonAra (Veszprcmmegye), előfizetési díjak, reklamációk a 'HARANGSZÓ kiadóhiva tálának 6zentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HeoJelenlK minden vasárnap. HARANGSZÓ SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÄRD, Vas vármegye. A „HABANÖ8ZO“ előfizető« I ára: negyedévre 120 korona. Luther-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 20 korona. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. A protestáns nő szerepe az egyház építő munkájában. Irta: Novék Rezső. Nőiesség és vallásosság, mint a belső lelki finomságot és ez istenfélő kegyes életmódot kifejező fogalom, szerves összefüggésben és kölcsönhatási viszonyban áil egymással. A nő, mint a tiszta ideálizmus hordozója, lelkében rejtegeli a szépnek, jónak, nemesnek, emelkedettnek kris tálytiszta értékeit, lelkesedik a haza, az Isten, a vallás fogalmáért, áldozatokat hoz családja boldogságáért, részt vesz kora Ízlésének, erkölcsi felfogásának alakításában, — a vallás pedig, mint életet, jellemet formáló, az emberi cselekedeteket szabályozó élethatalom, az eszmények mennyei világába emel, ünnepi lelkűidet teremt, az erények kultuszára nevel, egy szebb, boldogabb, ideáli- sabb világ megteremtésén fáradozik. A nő tehát természetéből kifolyólag ápolja kedélyvilágában a vallást, mint női erényeinek kütforrását, ideális törekvéseinek szülő okát, mert ön- tudatlanul is érzi, hogy vallásosság nélkül nincs érzelmi finomság, lelki emelkedettség, — a vallás pedig kifejleszti, megnemesíti a női lélek mind azon tehetségeit, melyek a nőt igazán nőiessé, finommá, erényessé, vonzóvá, harmóoikussá, az erkölcsi javak nélkülözhetetlen munkásává avatják. A nő lélek eme vallási és egyházi értékének felismerése és az egyház munkamezején való fölhasználása legelőször csak a keresztyén vallással kezdődött. A benne rejlő sajátos erkölcsi tehetségeket először Jézus ismerte fel és jelölte meg legszentebb élethivatását ezekben a szavakban: » ... Egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely nem vétetik el őtöle.« (Lukács 10. r. 42. v.) A samáriai nőt a helyes istentiszteletre és imádásra oktatja; a kana- neai asszonyt állhatatos hitéért megdicséri ; a drágakenettel lábait megkenő Máriát, mint aki kegyes cselekedetet végez, az anyagias gondolkozással szemben védelmébe veszi; a kis gyermekeiket neki bemutató édesanyákat maga köré gyűjti, nevelő munkájukat áldásával szenteli meg. S ha nem is ír elő Jézus a nő számára pontosan megszabott egyházi munkakört, de egyes példákkal igazolja, hogy a nő az Isten szolgálatában, a családi életben is az Isten országát építő buzgó munkában fejtheti ki magasztos élethivatását. Az apostoli korszakban a nő már mint tevékeny munkát végző egyházi tényező szerepel. Az egyházi elöljárók mellé diakonisszákat: alamizsnagyűjtőket.betegápoló- nőket választanak, kik a szegények között kiosztják a könyöradományokat, az elhagyottakat felkeresik, a betegeket meglátogatják, a szerencsétleneket védelmükbe fogadják, az írásokat s azok magyarázatait hallgatják, az istentiszteleteken részt vesznek, úrvacsorával élnek, üldöztetéseket, rágalmakat, nélkülözéseket elszenvednek s hitükért sokszor vértanúi halált halnak. Ez a helyes irányban megkezdett s a munkás felebaráti szeretetet szolgáló egyházi munka a középkori kesztyénség századaiban letért eredeti útjáról és az egyoldalú tétlen Istenszemlélet, az aszketikus sanyargatás, a társadalmi kötelességek elhanyagolásának, a világi örömök megvetésének a holt vágányára tévedt. Nem a köz- szolgálat, nem az egyéni tehetségeknek mások javára való foglalkoztatása a cél, hanem az egyéni érdemeket kereső, az üdvösséget szomjuhozó, a világot megvető s a kolostorok komor falai közé zárkózó apáca lesz a női ideál. Tagadhatatlan, hogy az apácakolostor intézményét a legtiszteletreméltóbb vallási szándék hozta létre, hogy a tanítással és betegápolással foglalkozó női szerzetek hathatósan szolgálják ma is az emberiség kulturális és emberbaráti érdekeit, de egyetemes női hivatásként nem szerepelhet, mert az igazi keresztyén jellem nem a világtól való merev elzárkózásban, a mindnyájunkra nehezedő társadalmi kötelességek alóli mentességben jut kifejezésre, hanem a bűnös világgal való állandó harcban, egyéni, társadalmi, egyházi, hazafias kötelességeink hűséges teljesítésében, tehetségeinknek céltudatos kifejlesztésében, a világ erkölcsi megjavításában domboríthatjuk ki a krisztusi értéket és építhetjük egyéni munkánkkal Isten országát. Ezt a pozitív erkölcsi felfogást vallja a reformációban megújult keresztyénség, mely a vallási rajongásban az élet örömei elől zárdába menekült nőt kiszabadítja önkéntes számkivetéséből, otthont, családi tűzhelyet alapit számára, feltárja előtte az élet valódi, igaz és tiszta örömeit, visszaadja életkedvét, derűs női kedélyét, megnyitja előtte az iskolák kapuit s megmutatja hajlamai, tehetségei, hivatása számára a méltó munkamezőt. Az Isten országa érdekében dolgozó egyházi munkások sorába emeli, feltárja előtte a mások lelki javát kereső, az önös érdekekről lemondó, az egyháztársadalom, a haza, az emberiség erkölcsi gazdagítását szolgáló komoly építő munka műhelyeit. Figyelmébe idézi Jézusnak szavait: , Aki közöttetek első akar lenni, legyen mindnyájatoknak szolgája.“ Itt nincs születési előjog, csak a kötelességek teljesítésében való nemes versengés; nincs rangfokozat, kitüntetés, anyagi jutalmazás, csak szolgálati hűség, nemes igyekezet, hivatásérzet, egyéni felelősségtudat. Itt az a legkiválóbb, aki Isten országa érdekében legtöbbet dolgozik, az a leggazdagabb, ki női lelkének gazdag tárházából mások javára legtöbbet áldozott. A reformáció szellemében felnevelkedett protestáns nő kezdettől fogva teljesítette fentebb vázolt egyázépitő hivatását. Az apácából lett Luthernél Bóra Katalin nemcsak rendszeretetével, takarékosságával, háziasságával, gyermeknevelésével tűnt ki, hanem a reformáció viharos küzdelmeiben is hűséges munkatársa, a csapásokban vigasztalója, nagy, nemes elhatározásokban inspirálója volt férjének. A német fejedelmi asszonyok versenyre kelnek férjeikkel a reformátorok anyagi támogatásában, az egyházi buzgóságban és áldozatkészségben, a biblia rendszeres tanulmányozásában; a német protestáns papi családok derék hazafiakat, tudósokat, államférfiakat nevelnek, kiknek erkölcsi jellemfejiődésük bizonyára jórészt papné édesanyjuk munkájának tulajdonítható. A magyar reformáció nagynevű asszonyai szintén előljárnak a nemes keresztyén cselekedetekben, a reformáció terjesztésében, az egyházért, hazáért, kultúráért hozott anyagi áldozatokban. II. Lajos elesett magyar király özvegye : Mária királyné Budán lutheránus ud-
