Harangszó, 1922

1922-11-26 / 48. szám

XIII. évfolyam. 1922 november 26. 46. szám. Alapította: KAPI BÉLA 19lO-ben. Laptulajdor.os: a Dunántúli Lother-Szövetséo. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfize­tési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva­talának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogat minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. Á „HARANGSZO“ elöflaeté.l ára: negyedévre 120 korona. Lnther-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfize­tési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 20 korona. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. ____________________________________________ - —................................. A .Harangszó' terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek ingyenpéldányokat küldünk. A keresztyénség ellenségei. A történelem tanításának, amely­ről a mi Jdszi féle szociáldemokra­táink hallani sem akarnak, az a célja, hogy a múltból tanuljunk, a jelent megértsük s a jövőt megalapozzuk. Vonatkozik ez fölemelő és szo­morú tényekben gazdag hazai törté­nelmünk mellett a keresztyénség tör­ténetére is. Ebben is sok fölemelót találunk a múltra, jelenre és jövőre nézve egyaránt. A keresztyénség is­teni üdvözítő kegyelemereje és önfel­áldozó szolgálatokban gazdag szere- tetélete mellett misem tanúskodik any- nyira mint annak története, amelyről Hase, a jénai vagy egyháztörténet­író méltán mondotta, hogy az >a szent lélek története az emberiségben« és »eljön az az idő, amidőn annak ko­moly és alapvető tanulmányozása az általános műveltséghez fog tartozni.« De mint minden szellemi mozga­lomnak, úgy a keresztyénség isten­emberi szellemi mozgalmának is el­lenségei vannak, régiek és újak egy­aránt. A döntő csatát a keresztyén vallás valósága és igazsága felől né­met földön fogják megvívni, mert a német szellemnek és léleknek meg van a kiváló képessége, hogy a régi görög és római lélekhez hasonlóan nemcsak el tud mélyedni a keresztyén vallás igazságaiba, hsnem megvizs­gálja »még a hitnek titkait is«. Pá­ratlanul érez a germán lélek a szí­vével, élesen és mélyen gondolkozik az eszével és erős akarattal követi és cselekszi a jót. Ezt a gondolatot az ókor fejedelmi gondolkodója : Pla­tón így fejezi ki: »Kutatnunk, szeret­nünk és követnünk kell az igaz­ságot I« Gondolkozásának ékessége magya­rázza meg azt a jelenséget is, hogy a keresztyénségoek komoly számba veendő ellenségei is a németeknél keresendők. Azok közé tartozik min­denekelőtt Strausz, az a nagy tagadó szellem, mely a keresztyénség forrá­sainak : az evangéliumoknak és az apostoli keresztnek történeti megbíz­hatóságát vonta kétségbe, de annak eszményi Krisztus képe előtt ő is tisztelettel meghajolt. Már pedig nem kisebb ember, mint Harnack, korunk legnagyobb theológusa beigazolta az újszövetségi iratok feltétlen hiteles­ségét és megbízhatóságát, sőt a leg­nagyobb történeti bizonyosságnak minősítette. Heine a maga szellemes költésze­tében a keresztyénség komoly erkö’csi- ségét támadta meg a szép érzékiség kultusza érdekében, holott a keresz- tyénségnek, bár szigorú a morálja, nincsenek világellenes szerzetesi vo­násai. Jézu3 igenis sírt a sírókkal, de egyúttal örülni is tudott az örülőkkel. Nem tanít világfájdalmat, de a világi örömökben való tobzódást sem. Vallá­sos erkölcsi eszményképe egyénileg az istenfiuság és társas közösségileg az istenországa a földön. Gazdasági oldalról támadja meg a keresztyénséget s a XVI. század­beli reformációt Marx és az ú. n. történelmi materialisraus, mely csak amennél jobb kenyeret s a kevés munkát hangoztatja azzal a Megvál­tóval ellentétben, aki a kísértő .sátánt azzal utasította vissza, hogy »nem­csak kenyérrel él az ember«. S an­nak kinövése a mai szociáldemokrata féktelen követeléseivel szemben a megelégedést hangoztatta. Egy ideig veszedelmes ellensége volt a keresztyénségoek az ú. n. ter­mészettudományos mozgalom is, a mely­nek szócsöve volt régebben Buchner, az »Erő és anyag« c. hírhedt mű szerzője és újabban Hűeket, a maga méregkeverö »Világtalányaival«, mely már a szelleméletnek is önálló való­ságát, tehát a lélek halhatatlanságát tagadta. Már pedig maga a tudomány és művészet egyenes tagadása és cáfolata e felfogásnak. Legszellemesebb, de egyúttal leg­veszedelmesebb ellensége a keresz- tyénségaek az északi Ibsen a maga drámáiban és Nietzsche a maga böl­cseleti irataiban, kik mindketten a keresztyén alázatossággal szemben az emberfölötti lényről »Übermensch« és aféle »úri morálról« regéltek. A keresztyén személyiség hősiességének kultusza átcsapott itt a szertelenségbe, amelyet az élet a maga komoly való­ságával és feladatával lépten-nyomon kinevet. Jézus komolyan vette a tény­leges emberi és természeti viszonyo­kat és állapotokat a maga példázatai­ban s az embert a maga igaz való­jában értékelte. Nem minősítette an­gyalnak, de ördögnek sem, hanem a jó és rossz keverékének mondotta. És ezek a vádak és támadások még sem ártottak a keresztyénség és vallásossága tekintélyének. Az ma is él a szivekben, mint örök isteni erő és hatalom. Kevésbé hatotta át, mint a világháború is sajnosán iga­zolta, a politikai, társadalmi és gaz­dasági életviszonyokat. Máig is tanít tűrni a szenvedésben, kitartani az akaratban, jóttenni a szeretetben. Krisztus máig is milliókra nézve »hitünk alap- és szegeletkőve« s az erkölcsi tökéletesség példányképe, ki­nek szer.'tetpirancsai nem, amit egy újabb theol. író a maga »Jézus élete« c. művében hirdeti: »megvalósítha­tatlanok«, hanem kimerilhetetlenek. Az isten hitében és a Krisztus köve­tésében máig is megbirkózhatunk az élet nehézségeivel. Szóval máig is legerősebb szellemi életerő és hata­lom a keresztyénség, da amelynek nem annyira a tanait hirdetni, mint inkább gyakorlati szeretetéletét kell

Next

/
Thumbnails
Contents