Harangszó, 1922

1922-11-26 / 48. szám

XIII. évfolyam.

1922 november 26.

46. szám.

Alapította:

KAPI BÉLA

19lO-ben.

Laptulajdor.os:

a Dunántúli Lother-Szövetséo.

Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogat minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztő-kiadóhivatal:

SZENTGOTTHÁRD,

Vasvármegye.

Á „HARANGSZO“ elöflaeté.l ára:

negyedévre 120 korona. Lnther-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 20 korona.

SZERKESZTIK:

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

____________________________________________ - —.................................

A .Harangszó' terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk.

A keresztyénség ellenségei.

A történelem tanításának, amelyről a mi Jdszi féle szociáldemokratáink hallani sem akarnak, az a célja, hogy a múltból tanuljunk, a jelent megértsük s a jövőt megalapozzuk.

Vonatkozik ez fölemelő és szomorú tényekben gazdag hazai történelmünk mellett a keresztyénség történetére is. Ebben is sok fölemelót találunk a múltra, jelenre és jövőre nézve egyaránt. A keresztyénség isteni üdvözítő kegyelemereje és önfeláldozó szolgálatokban gazdag szere- tetélete mellett misem tanúskodik any- nyira mint annak története, amelyről Hase, a jénai vagy egyháztörténetíró méltán mondotta, hogy az >a szent lélek története az emberiségben« és »eljön az az idő, amidőn annak komoly és alapvető tanulmányozása az általános műveltséghez fog tartozni.«

De mint minden szellemi mozgalomnak, úgy a keresztyénség istenemberi szellemi mozgalmának is ellenségei vannak, régiek és újak egyaránt. A döntő csatát a keresztyén vallás valósága és igazsága felől német földön fogják megvívni, mert a német szellemnek és léleknek meg van a kiváló képessége, hogy a régi görög és római lélekhez hasonlóan nemcsak el tud mélyedni a keresztyén vallás igazságaiba, hsnem megvizsgálja »még a hitnek titkait is«. Páratlanul érez a germán lélek a szívével, élesen és mélyen gondolkozik az eszével és erős akarattal követi és cselekszi a jót. Ezt a gondolatot az ókor fejedelmi gondolkodója : Platón így fejezi ki: »Kutatnunk, szeretnünk és követnünk kell az igazságot I«

Gondolkozásának ékessége magyarázza meg azt a jelenséget is, hogy a keresztyénségoek komoly számba

veendő ellenségei is a németeknél keresendők. Azok közé tartozik mindenekelőtt Strausz, az a nagy tagadó szellem, mely a keresztyénség forrásainak : az evangéliumoknak és az apostoli keresztnek történeti megbízhatóságát vonta kétségbe, de annak eszményi Krisztus képe előtt ő is tisztelettel meghajolt. Már pedig nem kisebb ember, mint Harnack, korunk legnagyobb theológusa beigazolta az újszövetségi iratok feltétlen hitelességét és megbízhatóságát, sőt a legnagyobb történeti bizonyosságnak minősítette.

Heine a maga szellemes költészetében a keresztyénség komoly erkö’csi- ségét támadta meg a szép érzékiség kultusza érdekében, holott a keresz- tyénségnek, bár szigorú a morálja, nincsenek világellenes szerzetesi vonásai. Jézu3 igenis sírt a sírókkal, de egyúttal örülni is tudott az örülőkkel. Nem tanít világfájdalmat, de a világi örömökben való tobzódást sem. Vallásos erkölcsi eszményképe egyénileg az istenfiuság és társas közösségileg az istenországa a földön.

Gazdasági oldalról támadja meg a keresztyénséget s a XVI. századbeli reformációt Marx és az ú. n. történelmi materialisraus, mely csak amennél jobb kenyeret s a kevés munkát hangoztatja azzal a Megváltóval ellentétben, aki a kísértő .sátánt azzal utasította vissza, hogy »nemcsak kenyérrel él az ember«. S annak kinövése a mai szociáldemokrata féktelen követeléseivel szemben a megelégedést hangoztatta.

Egy ideig veszedelmes ellensége volt a keresztyénségoek az ú. n. természettudományos mozgalom is, a melynek szócsöve volt régebben Buchner, az »Erő és anyag« c. hírhedt mű szerzője és újabban Hűeket, a maga méregkeverö »Világtalányaival«, mely

már a szelleméletnek is önálló valóságát, tehát a lélek halhatatlanságát tagadta. Már pedig maga a tudomány és művészet egyenes tagadása és cáfolata e felfogásnak.

Legszellemesebb, de egyúttal legveszedelmesebb ellensége a keresz- tyénségaek az északi Ibsen a maga drámáiban és Nietzsche a maga bölcseleti irataiban, kik mindketten a keresztyén alázatossággal szemben az emberfölötti lényről »Übermensch« és aféle »úri morálról« regéltek. A keresztyén személyiség hősiességének kultusza átcsapott itt a szertelenségbe, amelyet az élet a maga komoly valóságával és feladatával lépten-nyomon kinevet. Jézus komolyan vette a tényleges emberi és természeti viszonyokat és állapotokat a maga példázataiban s az embert a maga igaz valójában értékelte. Nem minősítette angyalnak, de ördögnek sem, hanem a jó és rossz keverékének mondotta.

És ezek a vádak és támadások még sem ártottak a keresztyénség és vallásossága tekintélyének. Az ma is él a szivekben, mint örök isteni erő és hatalom. Kevésbé hatotta át, mint a világháború is sajnosán igazolta, a politikai, társadalmi és gazdasági életviszonyokat. Máig is tanít tűrni a szenvedésben, kitartani az akaratban, jóttenni a szeretetben. Krisztus máig is milliókra nézve »hitünk alap- és szegeletkőve« s az erkölcsi tökéletesség példányképe, kinek szer.'tetpirancsai nem, amit egy újabb theol. író a maga »Jézus élete« c. művében hirdeti: »megvalósíthatatlanok«, hanem kimerilhetetlenek. Az isten hitében és a Krisztus követésében máig is megbirkózhatunk az élet nehézségeivel. Szóval máig is legerősebb szellemi életerő és hatalom a keresztyénség, da amelynek nem annyira a tanait hirdetni, mint inkább gyakorlati szeretetéletét kell