Harangszó, 1922
1922-11-19 / 47. szám
1 fit. november 19 HARANQ5ZO. 363 Győrvidékiek figyelmébe. A Protestáns Asszonyok Országos Szövetségének győri fiókja és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének győri fiókja közös akciójuk érdekében Győrben a megyeház nagytermében december 8-án déltől kezdve és december 9-én egésznap áruminta-vásárt és bazárt rendeznek. December 8-án d. e. 11 órakor matinéé, amelyen Späth Gyula úr ismerteti az akció célját; lesznek továbbá zeneszámok és szavalatok. A belépődíj a matinéra 40 K, a vásárra 8-án 10 K, 9-én 5 K. A két szövetség közös akciója háromnegyed éve áll fenn s egyes községeket részben máris ellátott fehérneművel, gyermek- pardiet ruhával és cipővel s ezt az akciói óhajtják most minél szélesebb körben kiterjeszteni. Az árumintavásáron beszerezhetők és megrendelhetők lesznek férfi, női és gyermek ' fehérneműek, kötött és horgolt meleg téli holmi (sapka, kendő, sál, lélek- melegitő, jumper, gyermekkabát, harisnya) gyermekcipő. A győrvidéki gyülekezetek tagjainak és vezetőinek figyelmét ezen a helyen is felhívjuk a nemeshivatásu Maga előtt látta újra, úgy, amint először : lebomlott hajjal, hiányos pontyodban ... Szinte érezte forró, perzselő száját. A siralomház ablakának vaskosarát lepte el a hógirland s az ablakon üdén, édesen csacsogva kekopogtattak a téli nászutasok : két kis cinjce-madár. Máté Jucikéra gondolt ... és arcát elöntötte az önvád pirja: — Megcsalta, habár csak gondolatban is azt az ártatlan fehér galambot ? I... („... Ha az életem és a mátkám között kellene választanom, akkor ... akkor igazán nem tudom, mit csinálnék?!...“) Gondolataiból kiűzte a kapitány asszonyát s ott állt előtte glóriás homlokkal Jucika ... Gyönyörűséges képek tűntek el és fel lelki szemei előtt... Látta az édesanyját ... a meleg, édes, puha otthont... Csupa*csupa szépséget, üdvösséget... És látta a nagy, fekete semmit: a halált, amely mindettől megfossza 1... A Halál 1... Hiszen még nem is élt és máris itt lenne a vég ? 1... Megborzadt, megremegett. Majd elnyomhatatlan életösztön rázta meg egész valóját; vad, forró vágyak kergetőz- tek vérében : — Szép, gyönyörű az élet!... — És ismét elébe libbent a kapitány asz- szonya : Már nem tudta elűzni... (.. .„És ha egyszer, egy önfeledt, gyarló pillanatban mégis azt találnám mondani: — Igen! — kit ültetnék akkor az aranyos zsölvlyébe ?,..*) A barát nézte egy ideig az elitéit önfeledten álmodozó arcát, azután észrevétlen magára hagyja— Hadd tűnődjön : Milyen szép az élet! — . .. Kapitányéknál forgott a kocka, csörgött az arany, koppan- tak a kupák. Ki törődött az asszonnyal meg a baráttal ? — Senki. (Foijt kcv.) két nőszövetségnek ezen életrevaló vállalkozására, s felkérjük őket az áruminta-vásár és bazár megtekintésére, ahol mindjárt vásárlásokat eszközölhetnek. — A Prot. Asszonyok Szövetségének győri fiókja igen érdemes tevékenységet fejt ki, amelyet lapunkban legközelebb lesz alkalmunk részletesebben ismertetni. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapl Béla. 39. folyt. Tizenharmadik fejezet, melyben Rafanides prédikátor gyülekezetének véneit az anyaszentegyház iránti kötelességeikről kioktatja s meglátjuk Zsófia leányasszony bánatának örömre fordulását is. Későn virradd, álmos vasárnapi reggel sötétló tömegekben húzódik a nép a templom felé. Az égboltozatnak az éjszakai hűvös levegőtől meg- gémberedett tagjaira komoly, szürke felhőpalást borúi, melynek vigasztalan egyformaságán egyetlenegy hasítás sem akad, hanem mindenütt esővel terhes, nehéz ráncokban omlik alá egészen a szemhatár vonaláig. Az emberek csoportokba verődve beszélgetnek s a templom előtti térről kiváncsi tekintetet küldenek a parochia felé, Egyszerre megmozdul az embertömeg széle s minden figyelem egy pontra irányul. A harmadik harangszó első rezdülésére kinyílik a parochia ajtaja s Szunyogh Annrás mellett megjelenik Rafanides Márton lutherkabátos, karcsú alakja. — Csak a fia jön 1... — Nem az öreg prédikátor prédikál 1... mondják a kőfal mellett állók. Az emberek arcán vissza borong a felhőbe burkolt ég szürke szomorúsága. Rafanides Sámuel prédikátor pedig kopott bibliájára hajol, majd karosszéke támlájára nyugtatva fejét, elmélázva gondolkodik. A nyitott ablakon át először halk orgona-búgás, azután messzezengő énekszó szűrődik be. Amint hallgatja, arcán lelki harc viharzik végig, szívét elfojtott néhéz fájdalom hasogatja, mivelhogy nem hirdetheti hazatérése után az első vasárnap istenigéjét az ő népének. De mintha láthatatlan istenkéz bársonyos simogatást rejtene az orgona- és énekszóba, lassanként elcsendesedik a prédikátor szívének háborgása. Már a harmadik versnél ütemre mozdul ajka s szeme csendesen olvassa a szentének szövegét. Mikor háznépe visszatér, a lelki meg- erősödöttség nyugalma ömlik el arcán. Istentisztelet után az öregek tanácsa kopogtat be a szobába. A prédikátor hívására jönnek. Az ősz hajú. emberek meghatva szorongatják Rafanides kezét s cikornyásan mesterkélt vagy egyszerű simaságu szavakba öltöztetik örömüket, hogy prédikátor uramat ép erőben és egészségben köszönthetik. Mindennek külön is ékes szavakban kifejezést ad öreg Kovács Ferenc oskolamester uram. — Invitáltam kegyelmeteket, — szól a prédikátor, — hogy eklézsiánk ügyeiről — nagy események megtörténte után — tanácskozószót ejtsünk. Ismeretes kegyelmetek előtt mindazon megpróbáltatás, melynek elszenvedésére a felséges szent Isten minket érdemesített. Áldjuk^ őt a ránkmért keresztért, nemkülönben a nekünk adott kegyelemért Néhány pillanatig szünetet tart s ez alatt sietett kapkodással szedi a lélegzetet. — A veszedelmet Isten keze el- fordítá fejünk fölül. De azért békességünk napjaiban sem heverhetünk a tétlenség párnáján. Fel kell készülnünk eklézsiánk védelmére. Csak a balgatag ember nem tanul a megtörtént események intelmeiből, a bölcs ember tanácsot kér a tegnaptól a holnap számára. Láthattuk, hogy immár nem nyers erőszakkal, hanem a törvény segítségével kívánnak minket megsemmisíteni. Azért legyünk vigyá- zók és semmitse cselekedjünk törvény ellenére. Rektor uram, kegyelmed a grammatikán túl semmit ne tanítson. Ami hátramaradást ennek miatta gyermekeink szenvednek, Isten kegyelméből későbben kipótoljuk. Ke* gyelmed is, Szunyogh András uram, ne szorgoskodjék az eklézsia épületei körül. Lehullott cserepet ha helyére illesztenek, úgy szembe fordítják vélünk a törvény erejét. Az egyik ősz ember megreszeli torkát. — Alássan instálom, — szól helyéről felemelkedve, — mindenekfe- lett prédikátor uramat kérjük alázattal : ne kockáztassa drága életét és szabadságát! Mert bizony eklézsiánk prédikátor urammal egyet jelentvén, elveszítjük mimagunkat, ha elveszítjük lelki vezérünket I — Magam is vigyázattal élek, —
