Harangszó, 1922

1922-11-19 / 47. szám

m HARANQSZO. Ifit. november 19. 1910. évi veszteségünk 853 volt, még pedig áttérés utján 284, feleke- zetből kilépés utján 122, gyermek­átengedés utján 447. Gondolja el akárki, mennyire rúghat csak ez az egy évi veszteség 100 év múlva, ha mindegyik után csak 2—2 gyermeket, unokát, dédunokát számítunk is 1 Közrejátszik a vallástagadásnál sok olyan körülmény, amely ránk nézve a harcot kedvezőtlenebbé teszi. Kevesebben vagyunk, sok szdrvány- beli hívőnk több napi járásra esik protestáns templomtól, iskolától, nem ismerheti és nem gyakorolhatja val­lását. Palun épen ezért az uradalmi cselédek közt akad legtöbb hitehagyó. Hozzájárul az is, hogy az uradalmak birtokosai többnyire katholikusok, vagy épen maga az egyház s köny- nyebben kap a kath. cseléd alkalma­zást, gyermekei pedig iskoláztatást. A kath. egyháznál rendszerint kisebb az adóteher, mert annak jórészét a patrónus viseli, ellenben nagyobb az erőszakos lélekhalászás, a gyóntató szék hatalma, az egyházi esketés megtagadása, ha csak a másvallásu házasfél gyermekeit át nem engedi. Sok felületes embert az is áttérít, mert ott könnyebben helyettesítheti a belső vallásosságot külsővel s lel­két könnyebben elaltathatja. A kisebb szekták pedig csaknem kivétel nélkül a protestáns egyházak­ból nyerik híveiket, ami annál na­gyobb kár, mert míg a kath. egyház a férgesét viszi el, ő hozzájuk több­nyire a mélyebb lelki éhség és szomjú­ság, vagy a bűnökből való megtérés TÁRCA. A farkasok hadnagya. irta: Porkoláb István. (15. folytatás.) Kapitányéknál forgott a kocka, csörgött az arany. A siralomházban sercegve lobogtak a gyertyák a feszület mellett, zörgött a rab­bilincs, sóhajtott a rab. A pap otthagyta a vigadókat — ment a szomorkodókhoz. Bögöthy Máté sápadt, kemény arccal nézte a gyertyák nappalba világító, bántó lobogását. Mintha saját ravatalán égtek volna. Az őr levette kezéről a bilincseket és rárakta a lábára. Ma kap enni-inni bőven, had emelgesse kezeit, akár a kupát is. Megülheti a halotti tort önmaga felett. De a lábára nem lesz szükség többé. Ha nem megy — viszik. Ahogy végzett a bilincse­léssel, eléje állt: — Mit parancsol kegyelmed ? A szokatlan kérdésre csak egy szóval felelt tompán a rab: vágya hajtja híveinket. De akármint történik is, mindezek a veszteségek híveink hitének és egy­házi öntudatának gyöngeségét bizo­nyítják. Nem tagadhatjuk azt sem, hogy az egyke a protestánsoknál jobban el van terjedve, mint a katholikusoknál. Nem vígasztalás, hogy Torontálban az egykések mind katholikusok, Hu- nyad és Krassószörény görögkeleti lakossága pedig legegykésebb az egész országban. Ez a francia példával együtt leg­följebb azt bizonyítja, hogy egyik vallás sem oka az egygyermekrend- szernek, hanem épen a vallástalan- ság. De még ez sem áll meg magá­ban, mert bányászaink általában nem mondhatók valami vallásosaknak, még­is náluk születik a legtöbb gyermek. A protestánsoknál a gyermekál­dás csökkenésének oka a már emlí­tetteken kívül a szegénységtől s a vele járó függéstől való félelem is lehet. A protestáns ember neveltetése révén jobban szereti a szabadságot, a függetlenséget, nem kíván szolga lenni, szereti emberi méltóságát és önérzetét megvédeni s ezért törekvőbb, mert érzi, hogy a függetlenségben a szegénység nagy akadály; ha pedig van valamije, szeretné, ha nem kel­lene sokfelé osztani és gyermekeit szegényebb sorsban hátrahagyni. A szegénységet sokkal könnyebb széjjel­osztani, mert az nem fogy el s nem kell úgy félni, hogy a gyermekek a szülőknél szegényebb sorsba jutnak. A cselédember sokkal könnyebben rá osztja gyermekeire a körüllevő majo- ■ rókát, mint a gazda tíz-húsz holdnyi fi földjét. I Nagy baj az is, hogy nálunk még fi mindig nem folyik belterjes gazdái- £ kodás s nem arra törekszik népünk, fij hogy kisebb darabon sokat termeljen, m amikor aztán nem kellene a föld el- fi aprózásától annyira félnie, hanem g csak a birtok növelésére vágyik. En- I nek pedig útját állják a szertelen ki- fi terjedésű nagybirtokok. Magyarázatot lehet a bajra többet is találni, de legfőbb oka mégis csak dj a valláserkölcsi érzés elgyöngiilése. Jjj Nem a protestáns vallás, mint a ka­tholikusok sokszor szemünkre hány­ják, hanem annak a szívekben való megfogyatkozása s vele az önzés és gyávaság megnövekvése. mert aki nem féli az Istent, a maga kényei- " mét, vagyonát teszi bálvánnyá s mi­vel nem tud Istenre támaszkodni, emberi tervekre, fö'di viszonyokra támasztja gyermekei jövendőjét, de érezve gyöngeségét, gyáván kibújik a több gyermekkel való teher alól s gyáván és önzőén C3ak egy, legföl­jebb kettő jövőjének biztosítására tartja magát alkalmasnak. Hogy nálunk vannak az ilyenek többségben, az a régi bibliás hit meg- 3 fogyását és azt mutatja, hogy a külső I szertartással együtt a vallásnak belső fi lényegét is elvesztették s evangéliomi fi szabadságukat a bűn palástjául hasz- a nálják. Az ilyenek miatt éri gyalázat fi egyházunkat, pedig az illik rájuk, fi hogy csak köztünk élnek, de nem élik fi a mi egyházunk életét. Szalay Mihály. — Semmit! — Azért hoztak számára sok és finom ételt s egy nagy kancsó bort. Bámulva nézte: mind kedves falatja. Mintha |ucika rakta volna tányérjára 1 Vájjon ki válogathatta így össze? Ki más, mint a kapitány asz- szonya ? I — Nem nyúlt hozzá. Vad fájda­lom fogta el: — Jucika I ... Mi lehet vele,? Él-e, hal-e? Gondol-e reá? A barát lépett a siralomházba: — Hozom a vallás vigaszát... Bögöthy végignézte; nem gyűlölettel — keményen : — Nem kívánom 1 Ha a magam papja hozná, jól esnék. Lutheránus vagyok, ha nem tudná tisztelendő uram 1 Eretnek. Ez a fő bűnöm. Megmondhatom ezt is, ha eddig nem tudta volna. — Nem kívánok senkit, semmit. Édesanyámat és a mátká­mat szeretném ugyan látni, akiket legjob­ban szerettem a földön; de nem élek jo­gommal, nem kívánom, hogy ezt a kéré­semet teljesítsék, mert mégnehezebb lenne az elválás. Egyet kívánok már csak, hogy minél előbb itt legyen az utolsó dél s ért­sen mesterségéhez a bakó. Talán utóbbi kívánságom teljesül, hiszen a császár pri­békjeinek bőséges alkalmuk van gyakorolni magukat — bár Zrínyinél nem mutatta meg a bakó, hogy hóhér-asszonya szülte ... A barát közelebb lépett: — És hoztam még mást is ... Kegyel­met, szabadságot, császári tiszti-rangot, ha megtér kegyelmed ... A rab kínosan fölkacagott: — Mondták ám már ezt nekem mások is 1 Édesebb, mézesebb női ajak is ... Mégsem kellett. Most sem kell. Ha bűnös vagyok, bűnhődöm. De nem vagyok az. Miért Ítéltek halálra? Ezt mondja meg tisztelendő uram 1 A barát a földet nézte: — Az a biró uraimék dolga ... Az elitéit merészen nézett a papra: :­— Tudja kegyelmed is, tudom én is. Ha föláldozom hitemet, a magyarságomat, egyszerre nem lesz semmi bűnöm . .. Páter Jácinth mégközelebb lépett: — Most ilyen időket élünk. Ma így, holnap úgy... Alkalmazkodni kell, ifjú 3 ember! És nem szabad ennyire nyakasnak g lenni, az élettel csak ilyen könnyedén láb- fi dázni 1 Nézzen körül: milyen szép az élet 1 |5 Szépek a nők ... A kapitány asszonya ... Bj Csupa ígéret minden ... fi Máté kitekintett a vasrácsos ablakon: B ottkint lágyan, nagy pihékben hullt a szűzi E hó. Magában beszélt: — Miket nem mond E ez a barát ? 1 Alkalmazkodni kell... Szép I az élet... A kapitány asszonya I... I

Next

/
Thumbnails
Contents