Harangszó, 1922
1922-10-22 / 43. szám
XIII. évfolyam. 1922. október 22. 43. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: n DnnüBtüll Lntlicr SzövetséD. Kéziratok LovászpatonAra (Veszprémmegyo), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvérmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik mieden vasárnap. Szerkeszti -kladóhtv*tal: SZENTGOTTHÄRD, Vasvármegye. A HAIUSSSZO előfizetési ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Lntber>8zŐTetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Aniorikáha küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyen Hzám ára 6 korona. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hiveink| nek ingyenpéldányokat küldünk. Jézus az út... Báró Kaas A'bertnelc, az Országos Luther- Szövetségelnökének székfoglaló beszédéből. Jelenünkben a közéleti morál vagy kurzus, vagy más és más formában elibénk jövő jelszavak előtérbe helyezték a keresztyénséget, de az evan- géliom mintha visszavonult volna, mintha megijedt volna a zajtól. Visz- szahuzódott a templomba és családba. És a jövő álja mintha sivatag volna Ha a világpolitikai helyzet jövőben továbbra is elsorvadásra ítél, ez ellen mi marad nekünk más, mint küzdeni ellene az igazság fegyverével. Ha pedig a magyar álom valóra válik, akkor mit fogunk találni ? Ha keresztüljutunk a sivatagon, akkor romvárosokat találunk északon, keleten és délen, ahol töukretettek mindent, amit a magyar alkotott. Akkor is küzdés, vívódás, romtakarítás és építés áll előttünk, akkor is csak a morál, a keresztyén hitvallás segít. Ez az utunk sivatagon vezet, de az Úr Jézus az üt, és mi az ő útjának szolgái akarunk lenni, ö az út és az élet. A Szövetség szerepét abban látom, hogy vigye ki a vallást az életbe. Álljon a hivatalos egyház mellé s vele együtt munkálkodjék azon, hogy az elbujdosott evaugéliomot kihozzuk a családból és a templomból, hogy elérjük azt, hogy a keresztyén etika alapján állás legyen parabel és harmonikus a közéleti gondolkodással. Ne legyen vívódása a keresztyén gondolatnak a közélettel, Ajkunkkal hirdeijiik a keresztyénséget, de az életküzdelem az emberek érdeklődését a Bibliától a valutakurzushoz vonta. Az idealizmust hangsúlyozzuk, de az igazi idealistát ábrándos, nem komoly embernek ; az önzést pedig ügyességnek tartják és a világ ez előtt emel kalapot. A szövetség működése kell, hogy a hivatalos egyháznak harcos eleme legyen a hitetlenség ellen és olyan könnyedébb, hajlékonyabb szerv, amelyet nem kötnek meg a paragrafusok, amely azonnal lecsaphat oda, ahol baj van; nem várva az egy évet, vagy a két évet a hivatalos közgyű lésig vagy a zsinatot. Oda akarunk állni a hivatalos egyház mellé; ő mutatja az űtakat, de mi akarjuk azokat megjárni, hogy egyengessük az Úrnak útját. Emlékvirágok . .. Irta: S. Pohánka Margit. Ünnepelünk országszerte mi magyarok, — mi javíthatatlan álmodozó romantikusok, — mi kifosztottak, kiknek a fényes múlt tradícióin kívül alig maradt ím egyebünk. Ünnepelünk . . . Jövök pár szál egyszerű mezei virággal kezemben 1 . . jövök és a szegény szirmokat elhullatom amerre Petőfi szellemét ünnepeljük. Nagyon rég volt... midőn még tartott a gyermekkor, ez a bájos pünkösdi királyság, melynek apró mozzanatai szivárványként csillognak elénk akkor is, ha már őszi avarban járunk. Ép pünkösd vasárnapjára készült a természet is, meg az emberek is, hogy méltón ünnepelhessék azt. Utca- hosszat meszelték a házakat emitt fehérre, amott sárgára, s néhol halványkékre. Sárszentlőrinc a falucska neve, csinos és jól gondozott, hol beillett gyönyörűségnek a könnyű bricskán végiggördülni A házak libasorban köszöntének apró kertjeikkel; a kerítés lécei közül egy-egy bazsarózsa, verbéna dugja ki fejét s a virágerdőből olykor felröppennek a verebek. Egy hamuszőrü kuvasz dara big kitartóan kísérte a lovakat, csupa mulatságból vakkantva egyet-kettőt, végül lihegve elmaradozott. A kocsi déltájban kedves, vadszőllővel befuttatott udvarház elé kanyarodott. És ha most, hosszú évek múltán ismét betoppannék cseresznyeszüretre: Juliska néne és János bácsi bizonyára ugyanazzal a mosolygással jönnének' elém. Ez a mosolygás csak az igazán derűs lelkű emberek sajátja. Ám akkor még az én gyermekszemeim nem keresték s nem látták vonásaik közt az élet durva vésőjének nyomát... Akkor voltam ott először. Került is cseresznye bőven; rózsaszínű ropogós, s édes vérszin bélü, — mi apró népség örömére. Estefelé künn ült a család a vad- szőllős tornácon, lámpavilág szelíd fény körében. A kertből ide lopózko- dott a rózsafák illata, s a kert előtti akácok levelei mozdulatlanul várták, hogy a közeli lutheránus templom harangja belécsendüljön a nyári alkonyatba. Az én szívem is tele lett harangzúgással... pedig akkor már Csendország pázsitján suhantam, hol lépteim alatt a fűszálak nem zizze- nek soha. Bim bam 1 bim-bam 1 Egyszerre csak a bácsika borostás szakálla súrolja arcomat, s tüzet látok a szemében fellobogni: — Látod gyermekem, itt irta a hatőkrös szekeret... és még sokat sokat ezenkívül. Amott, a szobácskábán. Elfogódtan néztem a mutatott irányba, mint mikor először vezettek karácsonyfa elé. — S a képzelet percek alatt végigrepített a nagy költó diákévein. Ezt a küszöböt koptatta... Vájjon ült-e ezen a mohos sziklán a kert végén — s míg a fizikai feladat nehéz rébuszai közül fehér galambokként szálltak elő a dalok — ez az odvas fa tán az ő rajta pihent pillantását őrzi?
