Harangszó, 1922

1922-10-15 / 42. szám

322

HARANOSZO.

ságkOtés halogatása, egyre több a nőtlen férfiak száma.

Az idegen ajkúak nagy tömege mellett jórészt a korai házasságnak lehet tulajdonítani, hogy a bányászoknál sokkal nagyobb a születések száma a földmfrelökénél is. Míg ezeké 299%, a bányászoké 387#/0. Ez a példa azt is mutatja, hogy a szegénység nem vonja maga után a gyermekáldás csökkenését. Különben egy- egy faluban is rendesen nem a szegények, hanem a jómódúak háza kevés gyermekű, vagy gyermektelen.

Kedvezőtlenül hatott nemzetünk szaporodására a városok fejlődése s a falusi népnek városra tódulása. Városon általában kevesebb a születések száma. Ennek okai nemcsak az egészségtelenebb lakásviszonyok és nehezebb megélhetés, hanem főként az erkölcstelen élvezetekre való több alkalom és nagyobb kísértés, amelynek következtében sokan idő előtt kiélik magukat, vagy olyan nemi be- tegségeket szereznek, amelyek házasságukat terméketlenné teszik.

Fájdalom, az erkölcstelenség a falusi fiatalság körében is nagyon lábra kapott s szomorú következményei itt is egyre jobban mutatkoznak.

Nagy rontó hatást gyakorolnak az erkölcstelen irányú nyomtatványok, színművek és egyéb előadások. Igen latba esik a nők hiúsága, tetszeni vágyása és hazug szabadsága. Nem akarják, hogy a gyermekáldás lefoglalja idejüket, visszatartva élvezeteik tői s rontsa szépségüket.

Tehát arra jutunk, hogy a gyermekáldás csökkenésének legfőbb oka minden téren az alacsony önzés, amely csak magára gondolva, feledi egyéb kötelességeit, köztük a haza iránt való kötelességeit is.

Ez nyilatkozik meg az egykés községek közvéleményében is. Nem akarnak több gyermekkel vesződni és nem akarják, hogy a vagyon több felé oszoljon. Legyen csak egy gyermek, de az legyen gazdag és hires 1 A menyecske pedig maradjon minél tovább menyecske. Ilyen helyeken aztán ritkán szokott jó hire és jó erkölcse lenni a fiatal asszonyoknak.

Az önzés és erkölcstelenség pedig mindig a vallásos érzés hiányára, vagy legalább meggyöngülésére mutat.

Tehát az egyke legfőbb és legrombolóbb hatású oka: a vallásos érzés meggyöngülése s ami ezzel együtt jár: a nemzeti érzés eltompulása.

Szalay Mihály.

A vak koldus.

Élet országutja de zajos, de lármást Itt ülük mellette bús-vakon, koldulva. Tépett rongyruhámat hideg szél cibálja, Tört testem párnája árokszéli dudva. .Adjatok! adjatok I amit Isten adott 1“ Rohanó lármába belesir az ajkam. „Adjatok! adjatok! szegény vak koldusnak!“ S nincs, aki meghallja a vásári zajban.

Jézus 1 Dávid fia 1 könyörülj meg rajtam 1

Koldus vagyok. Pedig gazdag voltam egykor: Enyém volt a Kárpát erdős-hegyes tája; Bánát aranyföldje nekem érlelt búzát, Énnekem kolompolt Székelyország nyája. Tokaj vesszejéről én szedtem a szőlőt, Adria kék vizén én daloltam hajdan...

T Á R C A.

~ «A a hatalma

A farkasok,hadnagya. peesz80k

a menyecskékért és a boroskupáért, annyira gyűlölte a kurucokat meg a protestánsokat. — Komoly hadakozásnál — szögezte le hatalmas főúr, „a nemzet balkeze* — hasznát vesszük, de ide éppen

Irta: Porkoláb István.

(10. folytatás.)

III.

A nemeskéri vár igazában inkább csak amolyan jól-rosszul összetákolt palánk volt, amely a lótó-futó török-tatár martalóc hadak ellen nyújtott némi menedéket a környék népének Állandó őrséget nem tartottak banne, védelmezték azok, akik veszély esetén falai közé menekültek; de a soproni országgyűlés óta Eszterházy Pál főkapitány úgy-anogy rendbehozatta s őrséget vetett belé. A hatalmas főur, a „császár jobbkeze“, nem nádorrá választásáért hálaképpen cselekedte ezt; úgy gondolkodott, ha már az ellen sehogyse lehetett tenni, hogy Nemeskér artikuláris hely maradjon, azt nem akadályozhatja meg senki, hogy az eretnekség ellensúlyozására labanc-had ne verjen ott tanyát. Parancsnoknak Hevenessy császári kapitányt szemelte ki, dinom-dánomot, asszonyt kedvelő fickót, akinek érdemül tudatott be az is, hogy amennyire bolondult

Hogy mire lesz jó? — világosan kitűnik a szóbeli parancsból, amit személyesen adott a kapitánynak:

— Azokat a nyakas, rebellis lutheránus nemeseket kell kurta fékre fogni a keme- nesaljai distriklustól föl egész a németségig. Kuruc az valamennyi, akármilyen labanc képet vág is... Ha nem megy másként, mint a keményszáju lovat: láncos-zablyával, vagy akár kardvassal, karóval, kerékkel, mint Felsőmagyarországon... Nem lesz más dolguk. Szükség esetén segítségül leend a lövői várőrség is. Érti vitéz kapitány uram?

Hevenessy hunyorgott, tisztelgett és rövidesen beült Nemeskérre. Persze nem egyedül. Hozott magával félzászlónyi muskétást s félszázad Eszterházy huszárt — és még valakit.

A muskétások mind egy szálig válogatott legények voltak; azért mustrálták ki őket a többi zászlóktól, mert semmi jó hasznukat nem vették.

— Mit akarsz ezekkel a gézengúzokkal ?

1922. október 15

Enyém volt egy ország ezeréves álma, Hazátlan koldusnak hazát, földet adtam 1 Jézus 1 Dávid fia 1 könyörülj meg rajtam !

Világtalan vagyok. Hej pedig de szépek A rezgő csillagok tiszta magyar égen ;

De sokat csodáltam virágok pompáját Dombokon, mezőkön valamikor régen . . . Beborult most az ég. Elhervadt a rózsa; Éjszaka fölöttem, siralom alattam, [látom, És most, hogy nem látok, moslan, mostan Hogy mindig csak hiú álmokért szaladtam Jézus 1 Dávid fia I könyörülj meg rajtam !

Hiába a lárma élet országulján:

Meghallja a lelkem közeledő lépted 1 Hiába akarnak tőled eltiltani:

Utánad kiáltok s szavaim elérnek 1 Názáreti Jézus! állj meg itt mellettem; Halld meg, amit rebeg bünbánólag ajkam ! Én koldus vakságom: bűneimnek súlya, Mit évezreden át a fejemre raktam.

Jézus 1 Dávid fia 1 könyörülj meg rajtam 1

Érzem: mellettem állsz! Hallom szelíd

szavad.

Sajgó szív-sebemre balzsamként hull rája: „Felelj: mit akarsz, hogy cselekedjem

veled ?*

„Add, Uram, megjöjjön a szemem világa 1“ A szemem világa! Hadd lássam a vétkem Undok nagyságában, folyton, szakadatlan. A szemem világa! Hadd lássam kegyelmed Koldus gúnyámban is a rám sütő napban ! Jézus ! Dávid fia 1 könyörülj meg rajtam 1

A szemem világa! Hadd lássam még egyszer Turul szárnyalását rab Magyarországon; Dalos magyar fiuk dübörgő lépteit

8

It künn a végeken, szomorú határon.

h, hogyha ezt látnám, ha ezt megérhetném, Óh, ha ott lehetnék a robogó hadban: Koldus gúnyámat is szívesen viselném,

S örök hálát zengne Tenéked az ajkam! Jézus 1 Dávid fia! könyörülj meg rajtam !

Iloreczky Béla.

Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására.

— kérdezték gúnyosan Hevenessytől mustra közben tiszttársai.

— Magyar földre viszem őket várőrségre . . .

Nevettek a kamerádok:

— Oda valók!... Szívesen átenged jük. . i

Éppen ilyen szívesen eresztették a Eszterházy-huszárokat is Németh Bálinttá együtt, aki szintén csak ott jöhetett számításba, ahol nem katona kellett, hanen cimbora.

Az a „még valaki“, akit ezeken kívül hozott magával kapitány uram Hevenessy egy szép, meleg, fekete asszony volt. A: őrségbeliek úgy hívták maguk közt: „ kapitány asszonya" — tehát nem a fele sége. ót hol szemelte ki? — nem tudt; senki. Csak sejtették, hogy nem magyai földbe gyökerezik a családfája, mert úg; össze-vissza ropogtatta ennek az árva népnek édestestvér nélkül való nyelvét, mir Caraffa hóhéra kuruc Feya Dávid csontjait De akik ismerősek voltak Bécsben, azok naponként láttak császári tisztek és nagyurak karjain tova suhanni ilyen belgi csipkébe, török bársonyba öltözött remek teremtéseket s tudták azt is, hogy a forn' dél-olasz föld Párison át exportálja őke gyorsan hervadó virágokként a Rómánál it