Harangszó, 1922
1922-09-24 / 39. szám
298 HARANCiSZÖ. 1922. szeptember 24. szolgálhat arra nézve is, hogyan csökken a halandóság a műveltség és vagyonosodás terjedésével. Szalay Mihály. Kisfaludy festette — Petőfi énekelte. A csöngei papiak mesélő hangulatú vendégszobájának mályvarózsás faláról nézeget le az a kicsi, feketébe festett, elefántcsont arckép, amely alatt jellegzetes vonásokkal olvasható: „Kisfaludy pixitFestette Kisfaludy. Még pedig — mondanunk sem kell talán, hogy Károly, aki tudvalevőleg kezdetben festőnek készült s csak később lett poéta, míg testvérbátyja: Sándor, költőnek indult, az maradt és sohasem festett semmit. Nemes Andrássy Teréziát ábrázolja a kép, amelyet kétségtelenül a Csöngéii töltött napok és boldog órák emléke gyanánt festett a költő-piktor, akit, mint annyi sokat, talán szintén meghódított a feltűnően szép hölgy. Tudjuk, hogy Kisfaludy csalűton kereste az érvényesülést, amikor festőnek készült, s még akkor is, ami dőn erre rájött, tovább festegetett, leginkább arcképeket, hogy állandóan súlyos anyagi helyzetén könnyítsen. Képeiben nem is sok a művészi, nagy része mesterember munka; ám Andrássy Teréziáén első tekintetre feltűnik, hogy nem megrendelésre készült, hanem mfivésii ihlet eredménye. Mária Antoniette udvarhölgyeire r Á ii o a. A farkasok hadnagya. Irta: Porkoláb István. (7. folytatás.) Voltak azonban, akiket nem kötött a röghöz fehérhaju édesanya, nem öleltek liliomos leánykarok, hogy „ne menj!“ — Mégis itthon maradtak. Hiába küldözgette kezdetben kérő, majd parancsoló pecsétes leveleit a fejedelem: — „Jöjjetek, segítsetek megmenteni a haza és vallás szabadságát 1* — aki békén élhetett, akit a labanc ki nem perzselt hajlékából, személyes sérelem, boszú, gyűlölet nem vezetett: bizony az nem ment. Csak a bezárt iskolák lakói, üszkös házak gazdái, jog és ok nélkül halálra Ítéltek: az üldözöttek, a bujdosók kötöttek kardot. És még Így sem tudta a magyart karddal ellenség soha legyőzni, hanem legyőzte a részvétlenség, a viszály: saját maga. A magyar nemzet szabadságharcai soha vereséggel, de mindig csúfos kudarccal végződött; a magyar megunta a harcot s gyáván odadobta kardját az ellenségnek ... emlékeztet Andrássy Terézia arcképe; könnyed alakján francia szabású ruha, arca fehér, vonásai finomak, haja dűs, lazán elomló, egész lénye határozott szépség, méltó arra, hogy megihlesse a művész lelkét. A képen észrevehető, mi volt mégis, ami különösen hatott a festőre: a büszkén ívelt hattyú nyak s a reája csigákba göndörödő sötétbarna haj: művészi kidolgozása szembetűnő. Ez a különös lágy finomsággal göndörödő szép haj különben örökletes a családban; aki látta Andrássy Terézia arcképét és ismeri Hutter Katikát, ha nem tudja is a vérrokoni kapcsolatot, első tekintetre megleli a hasonlatosságot. A képen nincsen kelet. Egész határozott pontossággal ma már nem is lehet megállapítani, mikor készült, mert Kisfaludy hasonnevű, azóta már kihalt, protestáns ágból siármaró rokonainál többször megfordult Csöngőn, azonban valószínűleg 1811-ben, amidőn a költő hosszabb ideig tartózkodott a közeli Vönöczkön, ahonnét Csöngőre gyakran ellátogatott. Ebben az évben ugyanis lemondott tiszti rangjáról, hogy ideálját: Hepp- ler Katalint elvehesse, de fájdalmasan csalódott a számító leányban s az atyja által is kitagadva, mindenkitől elhagyatottan Vönöczkön húzta meg magát sógoránál: Farkas Gábor nyugalmazott kapitánynál, akinek a neje: Kisfaludy Teréz, édes-testvér- nénje volt. így Kemenesalja Kisfaludy Károly életében szintén emlékezetes; Vönöczkön tartózkodása alatt írta meg Vallomások címen szomorú szeVajon hogy lesz, mint lesz? — latolgatták az eshetőségeket a kurucpárli szo- poriak. Másról alig is esett szó, mint a kurucok harcairól és újabban még valamiről. Skriba Judit mátkaságának hire érdekelte nagyon a falubelieket. Hogyisne ?! Gazdag, egyetlen gyermek, fiusítják majd s amellett jó és szép leány, akinek kedvéért még sárkányölésre is vállalkozott volna akármelyik szopori nemes ifjú Csak egy kicsit válogatós. — Most anután — hangzott több felöl a boszus kifakadás — egy jött-ment, idegen falubeli viszi el, akinek bizony jól esik rozsdásodó címerét kifényesíteni a Skriba vagyonnal... Különösen Németh Bálint fakadt ki többször’keserűen, akiről tudták a faluban, hogy igen utána volt Skriba kisasszonynak, de kosarat kapott. Most, mióta megtudta, hogy menyasszony lett, kétszeresen nehéz lehetett neki a kosár, mert mindennap a korcsmában igyekezett terhén könnyíteni mérges itallal meg dühös szóval. A regálé-árendás, bizonyos Ábrahám — a vezetékneve nem tudatott — egy alkalommal, mély tisztelettel be is súgta Skriba Samunak: — Nemzetes uram, könyörgöm, ez a reime történetét, átdolgozta az 1809. írt színdarabját, A tatárok-ai és itt gyógyult ki csalódásából, amihez valószínűleg Andrássy Teréziával való ismeretsége is hozzájárult Andrássy Terézia édesapja katonatiszt volt, a leányát is katonának adta : csáfordi Tóth Ferenchez. Ebből a házasságból született Tóth Róza, akinek Petőfi állított halhatatlan emléket költeményeiben. Az anyát Kisfaludy, a leányát Petőfi helyezte az ideál magaslatára, ami mind azt bizonyítja, hogy a családban nemcsak a külső és bennső szépség volt örökletes, hanem az volt a művészbarátság is. És ez az utóbbi erény abban a korban, amikor az apák kitagadják művészfiaikat, az anyák elkergetik leányuk mellől a mfivészkérőt (hát hiszen nem is mindig jó férjek), írók éhenhalnak és világhíres muzsikusok az orsíágutakra kerülve bolyongva fejezik be megkönnyezni való életüket. Több, mint száz esztendő választ el bennünket ettől a kortól, Lavotta, Bihari, Csermák, Kisfaludy korától; jeltelen vagy megjelölt sírjaikat rég körülölelte a temetők gondos kertésze: a borostyán és befutotta a mecénásaikét, a barátjaikét, az ideáljaikét is. Férfi-ágon kihalt a Tóth család csöngei ága s az Andrássy családnak is tudtommal csak egyetlen egy férfi sarja él — külföldön ; így nemsokára megfordított címer jelzi, hogy ismét megfogyott azoknak az igazi magyaroknak száma, akiknek a kúriája melegágya volt mindennek, ami szép, ami jó, ami nemes, ami magyar. De Németh Bálint ifjú uram aligha rosszat nem forral kótyagos fejében ... Skriba lenézett alacsony Ábrahámra: — Amelyik kutya igen ugat — nem igen harap. — De magában utánagondolta: — Hátha, mégis 1... A visszautasított szerelem, gonosz tanácsadó 1 És figyelmeztette Mátét: — Jó lesz, ha karddal jársz, öcsém, vigyázol, mert ezek a legények igen agyarkodnak reád ... Máté értelmetlenül bámult: — Miért ? Nem bántottam én senkit! Skriba nem szeretett sokat beszélni, ümmentett eg^et: — Tűnődj rajta, majd megérted: a győztesre mért haragszik a legyőzött ?!... Jucika nem hallotta a szomszéd szobában lefolyt párbeszédet; a fehér cirmos ugrott be az ablakon szájában egy egérrel, azt korholta: — Te csúnya cica! Megeszed azt a szegény kis egérkét! ? Rösteld magad ! Nem szeretlek... De azért megcirógatta a cirmost. Máté sem szólt. Minek? Úgyis olyan gyenge, galamb szivecskéje van, hogy minden kicsiségre megremeg, mint a rezgőfü a réten s ilyenkor úgy elkékül finoman iveit, piros ajaka, akár a hosszúszilva.
