Harangszó, 1922
1922-09-17 / 38. szám
1922. szeptember 17 HARANQSZO 293 része sietve hazafut, hogy saját haj* lékát mentse és védje. De a többiek husángokkal űzik a fegyveres katonákat s a kommissiő tagjainak útját igyekeznek elvágni. Csak az égő házhoz nem siet senki sem. Zsellér, cseléd nem akad, hogy vederben vizet hordjon az uraság vagyonának megmentésére. Korláti maga sincsen ott. Rémültében menekülni akar, de egy kiabáld embercsoport elől kénytelen a kert bozótjai közé rejtőzködni. Egyszerre csak emberléptek zaja veri fel a csendet. — Segíteni kell, Péter, mondja egy hang. melyben Korláti a prédikátor fiának, Rafanides Mártonnak hangját ismeri fel. Ha nem vetünk gátat a veszedelemnek, akkor a magtár, minden melléképület és maga a kastély is elpusztul I... — Pusztuljon el!... — kiáltja néhány durva hang. Ennek a gazembernek nem mentünk semmit sem! — Ez is embertársatok. Péter, ezt ne felejsd ! Épen abban mutatjuk meg keresztyén voltunkat, hogy megbocsátunk az ellenségeinknek és jót cselekszünk vélük!... — Ha kezembe kerül, még vasat is ajándékozok néki, de a szívébe, annyira szeretem!... ismétli az előbbi durva hang. — Nékem több okom volna őt gyűlölni, semmint nektek! .. feleli nyugodt hangon Márton. És mégis, ha kezet emelnétek ellene, a testemmel is megvédeném őt s azt mondanám : ne bántsátok! Amint a csapat tovamegy, Korláti előbújt rejtekéből, azután sietve ki- lopózkodik a faluból s még az éjszaka megszökik. Ez alatt rettenetes izgalom vesz hatalmat a papi családon és a népen. A prédikátor nyomtalanul eltűnt. Arra még emlékeznek, hogy az erős ütés, vagy szúrás következtében megtánto- rodott és összeesett. De senki sem tudja, hogy azután mi történt vele. A zendülés és a tűz kitörése elvonta az emberek figyelmét. Mikor vissza- szaladlak a templomhoz, a prédikátor már sehol sem volt. Talán elvitte a kommissió? Magukkal hurcolták a katonák ? Néhány szekér nagy zörgéssel elrobogott, sőt valamelyik kommissiótag is hirtelen kocsijára pattant és elvágtatott. Talán ezek vitték magukkal ? Mária asszony és Ilona lóbálkozó kézilámpa fényénél felkutatják az egész kertet. Bejárják az összes utakat, félelemtől riadozva megnézik a fák alját és a bokrok közét. Sehol semmi. A falubeliek is átkutatják a falu utcáját, a közeli házak és udvarok táját. Hiába. A prédikátornak nyoma veszett. Lassanként leszáll az éjszaka. Borzalmakkal, félelmekkel, rejtelmekkel és fenyegetésekkel teljes éjszaka. A kastélyt talán sikerül megmenteni. A majorosházról átcsapott a tűz a magtárba. Tüzes lángnyelvek csapkodnak ég felé. Durrogva pattognak a zsindelyek, hangos pukkanással veti szét az elharapózó tűz a felhalmozott gabonatömeget. Tűrhetetlenül fojtó égés szag terjeng szerteszét s a közeli akácfák lombja megperzselten csüggeszkedik alá. A rettenetes tűz kísérteties fénybe öltöztet mindent. A hőségtől reszketős levegő felett fekete füstfátyol terpeszkedik. Az égen haragos sötétbarna felhők úsznak. A kísérteties megvilágításban olyanok, mintha mesebeli szőrnyalakok űzve kergetnék egymást. A KoHáti kastély tetőablakán most másznak ki néhányan. Lajtokból vízzel öntözik a tetőzetet. A papék kertjében pedig lámpafány imbolyog. Valaki járkál a késő éjszakában. A lámpát hol magasra emelik, hol lábhoz lógatják. Valamit, vagy valakit keresnek a késő éjszakában. (Folytatjuk.) Templom foglalás. Kolusehki lengyelországi község evangélikus templomát a hatóság elrekvirálta és lebontatta, hogy Rogoxvban mint rom. kath. templomot építtesse fel. Hiába volt minden protestálás, felebbezés, kérvényezés. A lebontásnál katonai karhatalom segédkezett. KO JR KJÉ P EK. Karcolatok a hétről. Ismeretes, hogy Pusztaszeren az Árpád-Egyesület országos ünnepélyt rendezett. Az egyesület az ünepségre úgy a katholikus, mint a református egyházat meghívta és felkérte őket istentisztelet megtartására. A református istentisztelet azonban P. Zadravecz püspök, majd a helybeli katholikus papságoak tiltakozása folytán váratlan elmaradt. A református istentisztelet elmaradásával kapcsolatban a szegedi református egyház nyilatkozatot adott ki, amely többek között így szól: A fesőpusztaszeri Árpád-Egyesület igazgatósági ülésén az igazgatóság meghívására az egyház képviseletében Bakó László lelkész hetekkel ezelőtt megjelenvén, fölkéretett, hogy a Felsőpusztaszeren tartandó huszonötéves jubiláris Árpád-ünnepségen a katholikus istentisztelet után, amelyet P. Zadravecz István tábori püspök ur celebrált volna, református istentiszteletet tartson. Bakó lelkész az egyház nevében készséggel vállalkozott ezen az egyetemes nemzeti ünnepélyen való közreműködésre. Az ünnepséget megelőző napon megütközéssel vette azonban az egyház vezetősége tudomásul az Árpád- Egyesület azon értesítését, egyszersmind egyetemes magyar érdekre való hivatkozással kérelmét, hogy a református istentisztelet megtartásától az egyházközség álljon el. A szegedi református egyház és az egész magyar protestantizmus mindenkor és minden atkalommal a keresztyén egységet, a keresztyén együttműködést kívánja és akarja szolgálni. A magyar katholikus papság ilyen vagy hasonló viselkedése ezt lehetetlenné teszi. A református egyház ő- szinte nyíltságot, színvallást kíván a magyar katolicizmus részéről. Helyesli-e a katholikus hierarchia egynémely tagjának ilynemű viselkedését, vagy keresztyén szívének és magyar rajongásának teljes erejével velük együtt akar dolgozni Istenért és hazáért? A szegedi református egyház, mint e csonka hazában a magyar kálviniz- musnak egyik végvára, a nagy magyar reformátornak, szegedi Kis Istvánnak ükunokája, keresztyén Magyarországot akar, amely azonban sem Regnum Marianum, sem Regnum Protestáns, de egyedül csak Regnum Christia- num lehet. Itt állunk, másként nem tehetünk, Isten minket úgy segéljen! Olvassuk a bibliát! Isten akaratának felismerése. Szept. 18. Efezus 5. n Léte lehet olyan, mint a nap, melybe szemünk bele nem tekinthet, de senkisem panaszkodhatik azon, hogy Isten akarata felismerhetetlen. Igaz, hogy vannak Isten akaratában számunkra elzárt területek, melyek tudtunk s hozzájárulásunk nélkül is megtörténhetnek. De ahol szükség van reá, bőven gondolkodik Ö, akaratának felismerésére vivő utakról. Csodáin és lényén tudósok vitatkozhatnak, de akaratán nem. Fel kell rázni azokat, akik nyugodtan alusznak, mert Isten akarata bizony megtudható! Szept. 19. I. Mózes 24. u—«7. Bizon- nyára már másoknak is volt dolguk vele,
