Harangszó, 1922
1922-09-10 / 37. szám
284 HARANCJSZO. 1922. szeptember 10. flz élet lelke. fekelc tengeren setéi: bárkák járnak Suhegé szárnyai a nak éjszakának. fenn a mélység színén csapkodó lidércek A tenger titkánál t'arkasszemet néznek. Párájuk sötétben fényes mint az álem, Mint a sziporkázó napfény forró nyáron. Parányuk láttatlan minden emberszemnek Afcegy járnak-kelnek, ahogy jennekmennek . . . Győri/ Jenő. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Kilencedik fejezet, 31. folyt. melyből megtudjuk, hogy a kommis- sió ítélete miképen ütközik össze a szolgaházai nép szeretetével és minő szomorú következményű zendülés támad a szolgaházai templom miatt A Koriáti kert mellett vártázó katonák visszaszorítják a kíváncsian előtóduló embertömeget. De feljebb a község utcáján kisebb csoportok álldogálnak s várakozással tekintenek a kastély kapuja felé. Közöttük kimagaslik Szunyogh András ösztövér alakja. Nagy vehemenciával magyaráz az embereknek. A templomtéren, a parochia előtt s a parochia udvaron nyüzsög a nagy embertömeg. Ezen a napon kevés házban főztek Szolgaházán, mindenki éhezve áll és türelmesen várakozik. Mikor Rafanides alakja feltűnik a Koriáti kert élő sövénykerítése mellett, Szunyogh András hirtelen eléje siet. Valamit kérdez, mire a prédikátor röviden válaszol. Szunyogh András arcát álomszinüre szürkiti a nagy ijedelem. Pejéhez kap, azután nagy léptekkel előreszalad. Amint sietve fut, attilájának két szárnya úgy verdes utána, mint a fekete holló csapkolódó szárnya. Szunyogh András elejtett szavai nyomán futótűzként terjedt el a hir : a prédikátort megfosztották hivatalától I Elüldözik Szolgaházáról 1 Az eklézsiát szétrobbantják 1 Pápista pátert ültetnek a nép nyakába! Az emberek nem szólnak, csak fogcsikorítva ösz- szevillantják tekintetüket. Azután meg* indulnak. Mire Rafanides a parochiá- hoz érkezik, élő emberfal között ve- zett útja. A kert virágoságyai közt családja várja. Csak Ilona arcán csur- ran végig egy nehéz könnycsepp. Mária asszony és Márton kénytelen tekintettel néznek az érkező szemébe s kemény kézszorítással köszöntik. Ajkuk néma, de annál többet beszél szemük. Mikor Rafanides néhány pillanat múlva kilép a házból, már papi köntös fedi testét s keze kapcsos bibliát fog át. A toronyban meghúzzák a harangokat. Szunyogh András és néhány ember a prédikátorral a kerten keresztül igyekeznek a templom felé. Szunyogh András szinte fut, csakhogy mielőbb érkezzék a templomajtóhoz. Az embertömeg az utcán kanyarog felfelé. Ugyanekkor a másik oldalról egy kis csapat indul a templom felé. Néhány fegyveres katona nyitja előttük az utat, azután a kommissió jön, középen pedig egy Ferenc rendi barát. A kommissió elnöke két fegyverest előrefuttat azzal a parancsolattal, hogy állják el a templomajtót és senkit ne bocsássanak be a templomba. De a fegyveresek a hullámzó nép- tömegben lépést is alig tehetnek. A prédikátor és kísérőcsapata a kert felőli ajtón keresztül előbb érkezik a templomhoz. A tömeg hirtelen utat nyit neki s ő belép a templomba. Nyomában tolong az embertömeg. Mikor a szűk bejáraton keresztül beérkeznek a templom hajójába, szétárad a tömeg a széles padsorokba. Pelbűg az orgona s panaszos hangjával betölti a nagy istenházát. A kommissió tagjait is magával sodorja az emberáradat. Hiába igyekeznek az ohár elé, hiába próbálgatják maguk mellett tartani a fegyvereseket, a templom jobboldali sarkába szorulnak. A páter még valahol a templomon kívül elszakadt tőlük. Kézben megzendül az ének. Énekmondás után Rafanides prédikátor az oltár elé lép s magasra emelve imádságra összekulcsolt kezében a bibliát, imigyen szól: — A Krisztusban szeretett testvéreim I Az Úr szent hajlékában az ő szent oltára előtt állva kihirdetem mindnyájatoknak, hogy a magas helytartótanács által kiküldött kommissió a mai napon engem eme szolgaházai eklézsia érdemeden, mégis azonban a Krisztus és a ti bizalmatok által elhívott prédikátort hivatalomtól megfosztott, ezen községből száműzött s a ti lelkigondozástokat egy Ferencrendi páterre bízta. Eme téveteg emberi ítélettel perbe szádunk s emberek végezését a mi igazságos Istenünkhöz megappelláljuk. Az erőszak hatalmával szembehelyezzük Isten igéjének éles szablyáját és a hatalom támadása ellenében elrejtőzködünk Isten kegyelmének pajzsa alá. Az Úr kegyelmes kezébe helyezzük ügyünket, lelkünket, gyülekezetünket, jövendőnket és békességünket. Hogy pedig egyek és erősek legyünk a megpróbáltatás nehéz ostromaiban s a kísértések között 3emmiképen meg ne tán- torodjék lelkünk, jertek, Krisztusban szeretett testvéreim, imádkozva könyörögjünk a felséges Isten trónusa előtt: . »Nagy könyörületességü Isten, ki a te felséges szent fiad vérének értünk való feláldozása által mindnyájunknak atyánk levél s bennünket egymás testvéreivé tevét, nagy siralmunk közepette is áldva áldunk téged a te nagy kegyelmedért, hogy a te egyszülött fiadat, a mi megváltó Krisztusunkat az anyaszentegyház fejévé tévéd, minket pedig a benne helyezett élő hit erejével az ő testének tagjaiul érdemesítettél. Siralmas megpróbáltatásaink közepette kérve könyörgünk te előtted: szentséges orcádat ne fordítsd el tőlünk és erős kezed segítő erejét ne vond meg rai- tólünk. Szentegyházunkat ostromolja a másokat leigázó erő. Szent hajlékunk elvevésére bátorul a mások hitét eltaposó türelmetlenség. Pásztorunkat tovafizik, nyájunkat elszélyez- tik. Körültekintünk, oltalmat keresünk, de mellettünk, közöttünk, felettünk senkit, semmit nem találunk. De mi nem is törékeny emberekben, hanem tebenned bíztunk eleitől fogva Nem emberek hatalmának törékeny pálcájába vetettük reménységünket, hanem a te örökkévaló igazságod vesszejébe. Mutasd meg Atyánk magadat e népnek, mely immár keserüli sorsának nyomorúságait. Világosíts meg mindnyájunkat a te szent lelked és beszéded által, hogy igazán megismerhessünk tégedet. Gerjeszd fel szívünkben a te szerelmedet, hogy minde- nekfelett csak téged szeressünk és jobban szeressünk, semmint a mi életünket, avagy annak múlandó kedvezéseit. Adj megbocsátásra hajlandó indulatot és ne engedd, hogy ellenségeink kiessenek imádkozó lelkűnkből, midőn kegyelmedért esdekelve trónusod előtt térdelünk. Adjad Uram nékem, a te megaggott szolgádoak is, a te szent lelkedet, hogy hátralévő életemben a te világosságodban
