Harangszó, 1922

1922-07-23 / 30. szám

244

HARANGSZO.

1*22. július 23

után szúrós tekintete keményen megnyugszik a beszéld alakján

— Engedelmet instálok I... Fáradt agyam emlékei között ahogy lassan keresgélek, most jövök rá arra, hogy nem Magyar István volt az illető neve, hanem Horváth Tamásnak hívták szegény boldogultat. Nem i%So- mogypusztán történt ez az eset, mert hiszen akkor Tolnavármegyén át utaztam, hanem valamelyik Tolnavármegyei földbirtokos cselédje lehe tett az illető.

A kommissiő tagjai zavartan tekintenek össze A patvarista nyaka közé huzza a fejét. De a kommissiő elnöke mérges hangon rival a prédikátorra :

— Figyelmeztetem prédikátor urat, hogy tanúsítson több tiszteletet a kommissióval szemben s ne veszélyeztesse tárgyalásunkat hamis adatok bemondásával.

Rafanides prédikátor feláll székéből s alakja kimagaslik az emberek közül.

— Az érdemes komissió azonnal meggyőződhetik arról, hogy vájjon a vádiratok között fekvő vádpont, avagy pedig az én vallomásom felel-e meg a valóságnak. Kérem tehát a komis siót, bocsássa szószerinti felolvasásra azon vádpontot, mely szerint én Somogypusztán állítólag Magyar István béresgazdát a törvény tilalma ellenére az utolsó úrvacsorában részesítettem. Különösnek találom azonban, hogy az eddig meg nem talált vádirat épen az én általam tévesen bemondott nevek szerint szerkesztő- dött és találődott meg és éppen akkor, midőn én téves adataim megemlítésével a patvarista ur emlékezőtehetségét felfrissítettem.

A kommissió tagjainak arcára kiül a megrökönyödés. Az elnök azonban szigorúan legyint a kezével:

— Megmondottam már, hogy ezen vádpont tárgyalását felfüggesztem, így tehát a vádlott prédikátornak e ponthoz szólási joga nincsen.

— Azzal vádoltatik továbbá Ra- fanides Sámuel prédikátor, — folytatja a kommissió elnöke, hogy dacára a helytartótanács szigorú rendelkezésének, a grammatikánál magasabb iskolát tart fenn Szolgaházán s az abba járásra a tanuló növendékeket kényszeríti.

— Magasabb iskola rincsen, — feleli a prédikátor, — hanem csak egyesek járnak az oskolamester elé bővebb ismeretek szerzése céljából.

Az asztal végén ülő borostás arcú kommissiótag megszólal s rikácsoló hangján rászól a prédikátorra:

— Ismeri-e prédikátor uram a magas helytartótanács ama rendelkezését, mellyel az eklézsiának sem lelkészlak építéshez, sem annak javításához joga nincsen, hanem csakis királyi engedéllyel ? Mivel menti prédikátor ur ama eljárását, miszerint esztendőkkel ezelőtt is a gyülekezet parochiáját tetemes költséggel meg- javittatta, arra új tetőt huzatott és oly súlyos terhekkel rótta meg a gyülekezet tagjait, hogy azok az állammal szemben fennálló adófizetési kötelezettségüknek alig-alig hogy eleget tudtak tenni?

— Tatarozás történt az tény és igaz, szól a prédikátor De ezt a hívek önön elhatározásukból cselekedték s annak terhét önként vállalták. A gyülekezet népe, jóllehet szegény, mégis soha exekutor e faluba lábát be nem tévé, legalább is nem a szegény hívek házába...

Csendes, fojtott mosoly száll végig az asztal mellett ülők arcán. Koriáti uram pedig dühös tekintettel méri végig a prédikátort, azután mellére horgasztja íejét.

— A szent római kathoükus anya- szentegyháznak is vagyon sérelme prédikátor uram miatt, szólal meg a kommissió elnöke mellet ülő katho- likus papi ember. A vádpontok szerint kegyelmed, prédikátor uram elitélő bírálatban részesítette a római katho- likus anyaszentegyház szolgáit és ezzel nemcsak tiszteletreméltó p8pi rendünket, hanem egyszersmind anya- szeníegyházunk tekintélyét is érzéke nyen csorbitá.

Rafanides gordolkcdva tekint maga elé.

— Nem tudom, de lehetséges. Egy bizonyos, hogy nem a tekintélyesem bítás, hanem inkább a tekintélyemeiés vágyódása adhatta a szót nyelvemre, ha bármikor is bírálattal illettem a római katboiikus anyaszentegyház szolgáinak életét és működését. Nemcsak önöknek, fó(Í3ztelendő uram, hanem nekünk is gyengítésünkre és veszedelmünkre vagyon, ha a római katholikus anyaszentegyház elhivott istenszolgái nem úgy élnek és nem úgy cselekesznek, amint azt tólük a Krisztus kívánja. Ha tehát bármikor is, talán akaratom ellenére ellenükben korbácsoló szót emeltem, úgy bizonyára csak jót szándékoztam azzal. Vájjon Cserép Lőrinc fehérvári és Antónius nyitrai püspök nem irtak-e ostorozó könyvet a katholikus egyház és a papok romlásáról. Ha őket nem állították itélőszék ele eme cselekvésükért, vájjon miért róják fel bűnül

akkor azt énnékem, holott saját munkatársaim között is ostorozó kézzel járok szerteszét, hogy megöljem az Ür szolgáiban az emberi gyarlóságot és megerősítsem ama Krisztus hoz va'ó hasonlatosságot, mely nélkül a megváltó Krisztust szolgálni egyik egyházban sem lehetséges.

— Nem tekintem ugyan kielégítő nek prédikátor uram eme válaszát, feleli elgondolkodva a kommissió elnöke mellett ülő aszkéta arcú papi ember. — mivelhogy amire jogot és kötelezést nyert a saját egyházunk főpapja, azt semmiképpen sem követelheti önmaga számára egy szakadár felekezetnek prédikátora, mégis nem kívánok többet ezen vádpontról szó lani. De egv másik vádpontban azon vád emeltetik kegyelmed ellen, hogy káro mólja egyedül üdvözítő anyaszent- egyházat, kigúnyolja Istentől megszentelt s az anyaszentegyház által elrendelt szertartásainkat. Ezen vádirat szerint prédikátor uram netn átallotta azt mondani, hogy szent Nepomuk János nyelve nem az övé, hanem egy kutyáé, valamint azt is, hogy a megváltott Krisztus megtörött testét őriző papok az ostyát kutyatejjel sütik.

Rafanides tiltakozólag emeli fel kezét.

— Ez a vád nem védelmet, csak visszautasítást kiván. Magamat kicsinyelném le és gondolkodásom, prédikátori működésem komolyságát tenném vitássá, ha ezen vád ellen nem tiltakoznám ezen rövid mondattal: Én ezeket nem mondottam 1 Meggyőződésem szembeállíthat engem a római katholikus anyaszentegyházzal, más lehet a dogmatikai felfogásom, más az etbikai követelésem, más az élet- eszményem és minderről hajlandó vagyok bárkivel is tudományos disputába bocsátkozni, de éretlen utca- gyermekek hitvány sárdobálására soha ne n vállalkoztam és ezután sem vállalkozom. Ha harcolni kell, a harcot a meggyőződés és igazság fegyvereivel fogom végigvívni, nem pedig a kissebbités és gúnyolódás fegyvereivel.

A katholikus pap csodálkozva vo- nogatja vállait.

— De hát azt csak nem tagadja kegyelmed, hogy saját prédikátori hivatalát egyenrangú iák tartja a római katholikus papok hivatalával és hogy minden erejével arra törekszik, hogy saját egyháza, ha mindjárt a római katholikus egyház sérelmeivel is, megerősödjék és felvirágozzék ?

Rafanides tekintete mint valam