Harangszó, 1922
1922-07-16 / 29. szám
Alapította: K A P I BÉLA 1010-ben. Lap tulajdonos: a Danántfill LnUier-SzövetséD. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetőst elfogad minden evang. lelkész és tanító. megjelenik minden vasárnap. HARANGSZÓ SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÄRD, Vasvírmegye. A HABAMJSZO előfizetési ár*: Clmszalagos küldéssel ‘/* évre 38, félévre 76, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: ■/< évre 33, félévre 65, egész évre 130 K. l.uthcr-Szöretégl tagokaak clmszalagos küldéssel V« évre 33, félévre 65, egész évre 190 K. Csoportos küldéssel: >/• évre 28, félévre 55, égési évre 110 K. A hamburgi próféták. A német tanárok és tanítók szociáldemokrata része Hamburg városában tartotta ez évi gyűlését. Elóre kell bocsátani, hogy a szociál- demokratizmusnak az iskola kérdésében vallott álláspontja az, hogy: általános tankötelezettség az iskoláztatás alsó fokán, a felsőbb oktatás terén pedig lehetővé kell tenni mindenki részére a tanulást. Értve ez alatt az, hogy az anyagi létfenntartásért való küzdelem alól minden tehetséget mentesíteni kell, hogy a va- gyontalanság ne lehessen akadálya a tanulásnak. Ez az eszmény lebegett a^reformáció iskoláinak jótevői előtt is és a maguk korának megfelelően ezt nagyjában meg is valósították alapítványaikkal. A hamburgi hamis próféták azonban nem felszabadítani, hanem elnyomni akarnak a szociáldemokratiz- mus nevében. A hamburgi gyűlés tárgysorozatának legérdekesebb pontja »a szülői jog és az iskola* címen lefolyt vita. Ennek a vitának az eredménye volt a következő határozat: »Az iskola tekintetében a szülő joga véget ér ott, ahol a gyermeknek, a köznek és a tanításnak joga kezdődik.* Sokat ígérő bevezetés. Joggal vagdalkozik ott, ahol a szeretet kell, hogy zsinórmérték legyen. Elhatáról egymástól négy területet, amelynek egynek kell lennie. »A szülő és a gyermek jogának összeütközése esetén a gyermek joga erősebb.« Hamburgban kimondták. Tehát úgy van A lóláb még nem bújik itt ki. Még nem nyilvánvaló, hogy mire jó ez a létei. »A köznek joga elől — amit ma az állam képvisel — a szülő jogának ki kell térnie.* Madáchcal tartunk. Nem kérünk ebből a falanszter rendszei bői. >A tanító joga mellett a szülői jognak a kiegészítő szerep jut csupán. Együtt tanít a tanítóval, de együtt tanul is tőle. Mindenek előtt azonban megtanulja azt, hogy a szülői tekintély csak patriarchális tévhit.« Szerencsére a szülői szakszervezet okosabb. Nem hoz hasonló határozatot a tanítói tekintélyről. »Miután az állam joga felette áll a szülői jognak, tehát.. .< — az ember azt hinné, hogy az következik most, hogy: az államnak természetesen joga van az iskola tekintetében kötelességét elhanyagoló szülőt arra szorítahi, hogy"gyermekét az iskolába küldje. De ez olyan természetes, hogy az ember nem érti, mire való egy ilyen egyszerű világos kérdésben az a nyakatekert jogi okfejtés. Csakhogy a hamburgi határozat mást akar. Bebizonyítani azt, hogy igaz ugyan, hogy a szülőnek joga van ahhoz, hogy gyermeke részére vallásos oktatást követeljen, a gyermeknek azonban joga van ahhoz, hogy elhárítsa magától a vallásos nevelést. A gyermek joga erősebb lévén, szükséges, hogy az állam a gyermek jogának szerezzen érvényt. És — itt bújik ki a lóláb — »kényszerítse a 82ülőt, hogy gyermekét a minden vallási vonatkozástól mentes, u. n. világias irányú iskolákba járassa.* De vájjon micsoda jogi formulást találnak majd ki a hamburgi próféták, ha a gyermek látván, hogy a vallásos neveléstől ilyen könnyű szerrel megszabadul, most már a felvilágosító meggondolatlanságot teljesen magáévá teszi és a patriarchális tévhiten alapuló szülői tekintélyt teljesen elveti. És ha a szülő írásra-olvasásra, számtanra, földrajzra akarja taníttatni, a gyermek jogánál fogva kijelenti, hogy le vele! Nem kell írás-olvasás, nem kel! számtan, nem kel! iskola, nem kell tanító. Jog kell a gyermeknek I Akkor majd azt mondják a hamburgiak : hja az egészen más I Kár okoskodni ott, ahol a szív beszél. Mikor »Az ember tragédiájá«- ban a gyermekek felett a »Tudós* tanácsa szerint akarnak rendelkezni s az anyáktól el akarják tépni őket, Éva ellenáll: »Hozzá ne nyúljI E gyermek az enyém! K< tépi ót el az anyakebelről?!« S mikor a »köz* nevében mégis elviszik gyermekét, Éva »0 gyermekem!« kiáltással rogy össze. A német szociáldemokrata anyák Is így tesznek, hangosan követelik gyermekeik részére a keresztyén vallásos nevelést. Ennek legfényesebb bizonyítéka a hamburgi határozat indokolásának záró sora. »Figyelmeztetünk* — úgymond — »azokra a veszélyekre, melyek a szociáldemokrata párt általános politikai törekvését fenyegeti a »keresztyén szülői mozgalom* részéről, mely sajnos épen a szociáldemokrata szülőkközt hódít a legnagyobb erővel.* Ez a záróakkord a vigasztaló az egész szomorú határozatban. Éva erősebb az álpróféta falanszter tudósoknál. A német szociáldemokratiz- mus öntudatra ébred és kiveszi a maga részét á keresztyén szülői mozgalomból. Imttténdingen Henrik. Cromwell Olivért Londonba való bevonulás alkalmával egy hízelgő az odasereglő sokaságra tette figyelmessé, mire Crommwell így felelt: Sokkal nagyobb lenne a sokaság, ha az akasztófa alá vinnének. Rossz emberek csak azért élnek, hogy egyenek és igyanak; a jók azért esznek és isznak, hogy éljenek. Szokrates, XIII. évfolyam. 1922. július 16. 29. szám.
