Harangszó, 1922
1922-06-25 / 26. szám
1922. június 25 HARANQSZO. 213 Korláti egész utón önmagát gyötri ezzel 3. kérdéssel. Mi történt tulajdonképen? Ki keresztezi az ő terveit? Ki áll Rafanides háta mögött? Micsoda veszedelmeket rejt magában ez a fordulat reá nézve? Otthon könnyek között találja Zsófiát? Először ingerülten rátámad. Szidja a lágy női szíveket, a hold- világos szentimentálizmust, de azután lassanként maga is ellágyul, midőn leánya halovány arcát végigsimítja. . Az apja vallatására Zsófia azt mondja, hogy anyátlanságának keserűsége szállott a szívére. Olyan, mint a vihar által fö'dre sodort madárfióka Kihűlt a fészke. Az édesanyja hideg sírban piheni örök álmát. És nélküle olyan rettenetesen hideg ez az élet. Virág nélküli mező, napsugár nélküli tavasz. Üres a szív, hideg a lélek... — Dehát hiszen' itt vagyok én, édes lányom I... szól pillanatnyi el- érzékenyülésében Korláti. Zsófia könnyein keresztül mosolyog az apja szeme közé. — Hol vagy te, édesapám ? Hiszen alig látlak itthon. És ha itthon vagy is. pótolhatná-e a te kezed az édesanyám kezét és a te szíved azt a szívet, mit csak az édesanyák keblébe adott a jő Isten ? Korláti szíve elszorul, torkát lassanként különös érzés fojtogatja. — Persze, persze, gondoskodó gyengéd asszony kellene melléd ! Vagy legalább is jó barátnő. Dehát ott van a prédikátorék Ilonája, hiszen szeretitek egymást I Hát akkor miért nem jön el többször hozzád?... — Úgy vettem észre édesapám, hogy nem szereted, ha együtt vagyunk. — Szeretem, ntm szeretem, ki kérdezi ezt most. Csak te ne sirj, kicsi lányom, mert fáj a könnyedet látnom. Csak jöjjetek össze, a fontos mégis csak az, hogy neked legyen valakid, és,. .. és, hogy ne sirj 1... Pedig Korláti ez alkalommal bizonyára csalódott, vagy legalább is csak a féligazságot tudta meg. Zsófia szomorúságának csak egy részét magyarázza meg az ő árvasága. Másik részét Márton magaviseleté magyarázza. Ügy veszi észre, hogy Rafanides Márton elhidegült tőle. Udvarias, jó, mint azelőtt, de hideg. Mi történt, mi történt, kérdezi egy nap százszor és ezerszer. Talán mást szeret és hűtlen lett hozzá?... Nem! Ilyesmit az ő jelleme meg nem enged. Hiszen, mikor hazatért, egészen más volt. A kézszorításában bennelüktetett a szerelme, bizalalma, vágya, reménykedése!... S azután egyszerre megváltozott minden. Azóta kerüli, szerelme ártatlan jeleit észrevétlenül hagyja. Hiába nyújt találkozásra alkalmat, nem jön. És ha találkoznak, fájdalom ül arcán, szeme, ajka, néma. (Folytatjuk.) Aki napjainkban nem képes értékelni a sajtót s itt különösen az ev. sajtó jelentőségét nem ismeri fel, érte áldozatot hozni nem tud, a Harangszóra nem fizet elő, azt nem olvassa, az hiába veri a mellét, hogy jó evangélikus keresztyén. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Még a május hó folyamán tartotta a Skót Egyesült Szabad Egyház ez évi nagygyűlését Edinburghban. A nagy- „gjfilés egy hétig is eltartott s annak tárgyalásain különösen pedig a délutáni s estélyi összejövetelein részt vett a nagyközönség, amikor az egyes bizottságok a maguk ügye mellett fejtettek ki propagandát. Egy ilyen propaganda estélyen tartott beszámolót Knight lelkész csehországi tapasztalatairól. Nagy méretekre öltött — úgymond — ott most az évtizedeken lappangó Los von Rom mozgalom. Kár, hogy éppen ezekben a kiválóan politikai időkben erősödött meg, ami kétségkívül inkább diplomáciai, mint evangéliomi jelentőségét segíti elő. Knight lelkész — írja a Reformáció — örömmel jelentette, hogy a cseh róm. kath. egyháznak már egyharmad része protestáns lett, hogy az ottani lelkészek nem tudják ellátni az igehirdetést, mert némelyiknek egy vasárnap nyolc helyen is kell prédikálnia. Kívánatos lenne automobilok beszerzése. Ez a kívánság nem volt meglepő, mert az előző estén az ausztráliai misszionárius repülőgépet kért, mivel szórványai pár 100 kilométernyire vannak egymástól. Olvassuk a bibliát! Jézus aratása. lun. 26. Lukács 10.1—2. Kikben látta Jézus az aratni-valókat ? Sokakban, — tehát nem azokban, akik már kapták az Ő magvetését, mert ilyenek még kevesen voltak. Sokakban —, de nem mindazokban, akiken megesett a szíve. Olyanokban —, akik még semmit nem tudnak Róla, de az egész kétségbeejtő élethelyzetükkel és más élet után való sóvárgásukkal el vannak készítve az Ö sarlója alá. Az aratás befejező munka. Nem jár olyan erőlködésekkel, mint a favágás, vagy házépítés. így van az Ur számára előkészített lelkeknél. Az érettséget nem csillogó erények, nem szent gyakorlatok adják, hanem az élveszettségünk tudata s megváltoztatásunk sóvárgása. Itt kezdődik az Úr Jézus első aratása. Jun. 27. Lukács 5.29—32. Járt kegyes- kedőkkel tele zsinagógákban, ült nagy hittudósok fényes társaságában, résztvett a fő farizeus Simeon előkelő társas vacsoráján, — de igazi aratóhelye nem ott volt. Az ott volt, ahol nem szépítették magukat az emberek; ahol rongyokon, szégyenletes bűnök künnülő nyomain keresztül takarha- tatlanná vált, hogy az ember élete Megváltó nélkül., tarthatatlan. Nem proletár-érzelem viszi Őt szegényes, gyakran rosszhírü hajlékokba. Nem, mintha csak ott látott volna nagy élet-betegségben levőket. Aratása szempontjából kellett nagy különbséget tenni azok közt, akik még fenn a bűn puha ölén játszadozhattak annak selyem-csipkéivel ; s azok közt, akik ott fetrengenek a Sátán vérsáros csizmája alatt. Jun. 28. Lukács 15.1—2. Nem népszerűséget hajhász, mikor magához engedi Jézus az embereket. Ez módja az Ö aratásának, még azok elől sem zárkózik cl, akik nem a legjobb helyekről s nem legjobb indulatokkal mennek Hozzá. Társadalmi előítélet, vallásos szokás, rágaimaztatás és gúny olás veszélye nem állíthatja meg őt a lelkekhez menő utján. Nem azon van a gondja, hogy valamikép széttelefonálja a lelkekhez az Isten Országa örömhírét, hanem, hogy azok közvetlen érintkezésbe juthassanak a Belőle kiáradó élettel. Nem fél attól, hogy korpa közé keveredik s nem azt nézi, hogy milyen rút a bűn sarában csuszó-mászó ember, hanem, hogy milyenné lesz-a tisztaság hófehér ruhájában. Jun. 29. Lukács 15.3—1. Van mikor ötezres táblákban hullámzik előtte az aratni való de igazi arató órái ott vannak a kettes találkozásokban. Nem azért, mert csak így tudta megigézni a lelkeket, hanem, mert tudta, hogy mindenkihez külön kell hozzá- férközni. Nagy munkatöbbletet jelentett ez más világ-megváltókhoz képest, de ez a többet elenyészik az érték többlet mellett, melyet áz Úr Jézus Iát az ő aratnivalóiban. S ott folyik az igazi aratás ma is, ahol az aratók annyira telítve vannak a megmentendő lélek végtelen értékének tudatától, hogy ez kiárad a legönzöbb lélekre is nagy megrendítő erejével. Mert hol tűnik még úgy ki a te nagy értéked, az arató mint Jézus szemében, hol az egy több, mint a kilencvenkilenc. Jun. 30. Lukács 15.s—10. Ebben az aratásban az is igen fontos, ami nem történik. Nézzük csak előbb végig, mit nem tesz az asszony! Sem a keresés előtt, sem a keresés alatt nem okoskodik azon, hogy érdemes-e időt, erőt, gyertyát pazarolni rá. Nem okoskodik azon, hogy ki az oka annak, hogy elvesztette a drakmát. A száz juhos gazda sem firtatja, hogy ez az egy-e az oka, vagy a kilencvenkilenc, vagy valaki más, hogy neki most annyit kell fáradozni. Ők hányán válnak ez által haszontalanná minden mentő munka számára. Akkor is, ha azt mondják: mindenki a maga szerencséjének kovácsa; — akkor is, ha sajnálkoznak az elveszetten úgy, mint aki áldozata lett a mostani szerencsétlen helyzetnek. Egyiket se tedd! Ha tudod, hogy téged is küld az aratás Ura, ne késlelkedj 1
