Harangszó, 1922

1922-06-18 / 25. szám

1922. június 18

HARANOSZÖ.

20$

A hegyaljai ev. lelkészek rendes havi értekezletüket tartották június

7. én Tokajban. Erre az alkalomra érkezett meg Johnson Gieslle is, melyen ismertette a norvégjai egyházi viszonyokat egy feledhetetlenül értékes tanulmányban. Az áhítatot Lábossá Lajos debreceni árvaházi lelkész tartotta és a methodismusról Ligeti Ede sajőkazai lelkész beszélt tanulságosan, Weiser Ernő hernád- vécsei lelkész pedig a vasárnapi iskola jelentőségét ismertette. Az értekezleten a helybeli ref. esperes vezetésével több ref. lelkész és a környékbeli ev. lelkészek vettek részt.

Az ilyen érteke tietek értékét nem kell bőven magyarázni, sok-sok haszon származik abból gyülekezetre és hívőre egyaránt I

Előtte való napon, június 6.-án vallásos estélyt rendeztek. Az evangélikusok, nemcsak a helybeliek, de a vidékiek is teljes számmal jelen voltak. De ott voltak a katholikusok és reformátusok is mind Kiemelkedőbb pontjai voltak a műsornak: Johnson Gieslle norvég misszionárius előadása; Turdczy Zoltán arnóti lelkész bibliamagyarázata; Frits Ber- tuska és Krecsák László, nyíregyházai-ev. kántor éneke és Ligeti Edéné, sajókarai lelkész nejének szavalata. Az estélyen Istennek nagy áldása voltl

(Sz. Gy.)

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Egyháztársadalmi, nemzeti, kulturális, politikai tekintetben az utóbbi években különösen előtérben áll s az érdeklődésnek így állandó központja: Sopron. A most lezajlott képviselő- választásokkal kapcsolatban figyelmet érdemlő azért Wolf Károlynak a keresztény egység tábora (nem tudom, hogy a valóságban ilyen tábor létezik e) elnökének Sopronról (ahol dr. Hébelt Ede szociáldemokrata jelöltet választották meg 168 szavazattöbbséggel Sopron város nemzetgyűlési képviselőjévé) és Sopronnal kapcsolatban telt világnézeti nyilatkozata:

Megdöbbenéssel vettem tudomásul — mondja Wolf — a polgári pártoknak ezt az újabb vereségét. De magyarázatnak csak azt tudom elképzelni, hogy Andrássy még Sopronnak sem kellett. Még Sopronnak sem, ahol a szélső legitimizmus leginkább talált talajra. Ennek a választásnak eredménye újra erős igazolást adott az én álláspontomnak, ami ismeretesen az, hogy: ha nem fogunk össze keresztény polgárok, akkor elvesztünk. Most nem meddő közjogi kérdések eldöléséröl, hanem világnézetek hat cáról van szó. Nem arról van szó, hogy éljen-e Ottó. Előbb dőljön el a nagy harc: Krisztus győz-e, vagy az Antikrisztus.

Nemde, minden tekintetben figyelemre méltó szavak és kijelentések, érdemesek arra, hogy az ember akár pro, akár kontra elgondolkodjék felettük.

Olvassuk a bibliát!

Tanítványok kiküldése II.

Jun. 19. Máté 10.17—20. Nem iskolásdit játszanak az Úr Jézus tanítványai. Nemcsak az eshetik, hogy ajtót mutatnak nekik, mint a kintornásnak, kinek nem szeretik hallani a muzsikáját. Szelíd a szavuk, még akkor is, ha rázzák lábaikról a port, mégis meg- eshetik, hogy az emberek törvénybe citálják őket. Nemcsak falukon — az öreg bírók, — hanem királyok ítélőszékei elé. A tanítványok, nem pályáznak erre a dicsőségre. Az Úr óv, de mégis számol vele. Nem mintha a viendő üzenet közveszélyes lenne, hanem mert a Sátán mozgósítja a sziveket, hogy mi törvény ellenest lehetne találni a tanítványokon. Az Úr nem teszi felelőssé tanítványát a vádlottak padjának a szégyenéért, de elvárja, hogy ott a törvényszék is Az által szóljanak, Aki által szóltak a gyülekezetben.

Jun. 20. Máté 10.21—22. Milyen aratás ez ? Kaszapengés helyett kardcsörgés hali- szik. Nemcsak idegenek, régi haragosok vesznek részt az üldözésben, hanem a hozzátartozók. Egy cseppet sem kisebb dühvei, mint a többiek. De azért nem az a legrettenetesebb, hogy az Úr szolgálatáért egyesek képesek megölni őket, hanem hogy attól gyűlöletessé lesznek mindenki előtt. És ez ma is tapasztalható. Nemcsak hitetlenek, de vallásos, az Úr Jézust emlegető, emberek előtt is gyűlöletessé válnak az Úr Jézus teljesen engedelmes szolgái. Igen, ennek így kell lenni. A tanítvány hová-tovább gyűlöletessé lesz mindenki előtt, aki nem tanítvány.

Jun. 21. Máté 10.23—27. Miért kell ennek épen így lenni ? Nem lehetnék én úgy, simán az Ur tanítványa, hogy senki sem haragszik meg reám Érle ? Kisértés ez, mely ma is nagyon ismerős. Nem azért, mert félnek az Úrért való szenvedéstől, hanem mert gondolják, hogy így lesz az Ö célja igazán elérve. Kicsit adnak a lelkek elé, de mindig csak annyit, amennyit nekik simán jólesik. — Nem. A tanítvány nem a Mesteré, ha jobb akar lenni Nála. A tanítványnak azt kell adni, amit Ö kapott és a háztetőkről is, vadidegenek előtt is csak arról szólni, amit az Úr akkor épen ott mondatni akar. Persze ehhez kell, hogy a tanítvány ne csak háztetőkön járjon, hanem a titkos kamrájában is, ahol a kiküldő biztosítja vele a titkos összeköttetést.

Jun. 22. Máté 10.28—sa. Sokszor pergő- tüzes golyózáporban kell folytatni a munkát, de az aratónak van hozzá csadálatos fedezete. Maga Isten tartja kezében s végkép biztossá az Úr Jézus teszi. Mások is beszélnek Isten gondviselésén tett tapasztalataikról. Mennyivel jogosabban az, aki ö érte tette fel teljesen az életét? Nem jelenti ez azt, hogy Isten külön számvitelt tart a tanítványok hajszálairól, de jelenti azt, hogy külön, nyilvántartásban tartja azokat, akik az Ö uralmáért élnek; szólnak, tesznek és szenvednek. Nincs itt személy válogatás. Csak egész természetes, hogy az Úr Jézus különösképen áll sorompóba azokért, akik érte sorompóba állnak. Ö, Aki sorompóba állt értünk már akkor, mikor még nem Érte szenvedtünk.

Jun. 23. Máté 10.31-37. Hajlék áll előttünk, melyben valaki elfogadta az Úr Jézus üzenetét, de maradtak benne olyanok, kik nem. Óh hogy belekötnek az emberek, mikor háborúság száll egy családra azért, mert valaki elfogadja egészen királyul Jézust. Nem követi-e rosszul az az Úr Jézust? Hiszen, fő csak a békesség! Az Úr Jézus azonban úgy Játja, hogy ahol nem fogadja el mindenki Öt igazán, ott béke nem lehet Mert ott harcnak kell folyni, — nem a lelkek, hanem a Sátán ellen. Mert az lehet, hogy az Úr Jézus emberének ellensége lesz az ő házanépe, de ez az ember nem lesz ellensége házanépének. És abban a harcban, melyet az Úr szent fegyvereivel folytat, nem az ő veszekedő természete tűnik ki, hanem az a szeretet, mellyel övéit s övéinél is jobban, az Ő Megváltóját szereti.

Jun. 24. Máté 10.38—30. Hányszor állhatott meg a lélekzetük, amint hallgatják a kiküldő beszédet? Nem egy pontja egész fejtetőre állította azt, amit ők vártak. De az Úr nem takar le semmit és tudja, hogy nem a nagyon szelíd, túlfinomultak fognak visszaretteni az úttól, hanem azok, akik félnek a kereszttől. Egyesek azt érzik, hogy ilyen arató munka nem méltó az 9 finom, szép, fehér, sima kezükhöz, de az Úr tudja, hogy akik igy, nézegetik a kezüket, azok nem méltók Ö hozzá. Óh, a tanítványnak nem elég lelkesedni, s a lelkesedés fecskendőjével fecskendezni meg az alvó lelkeket. A tanítványnak egészen ,le kell tenni az életét s kicseréltetni az Úr Jézuséval. Máskép nem találhatja bele magát és nem találhatja életét az Úr szolgálatában.

Jun. 25. Máté 10.40—42. Csoda-e, ha oly sokat kíván munkásától, mikor olyan nagyot biz munkájára az Úr Jézus ? Magát az Urat ke]l a tanítványoknak magukban hordozni. És Öt magát továbbítani. Nem azért tudatja ezt velük, hogy jobban megfeszítsék erejüket, hanem hogy másra ne fecséreljék azt s hogy ne Uontárkodjanak bele a munkába sem a maguk gondolatánál, sem a maguk erejével. A munka volta- kép túlhalad "minden emberi erőt. Mert, amit velem tett az Úr Jézus, mikor befogadhattam, ugyanannak kell megtörténni mindazokkal, akikhez küld. Nagyon nagy követelmény ? 1 De hogy. Részedről nem kell több, csakhogy egészen Neki legyen átadva életed s hogy aztán mindent az ő nevében, Érte cselekedj. Akkor még a kis pohár viz is viszi tovább az arató munkát.

Városi özvegy lelkészné most érettségizett fiát cserébe adná fiúért vagy leánykáéit a nyári hónapokra német ajkú családhoz. Cím: Föl des né, Székesfehérvár, ősz u. 2. 3—3