Harangszó, 1922
1922-06-18 / 25. szám
206 HARANdSZÖ. 1922. június 18. IRODALOM. Sasok, — Hollók. Egy igénytelennek látszd kis verses-füzet — 18 oldal az egész — viseli ezt a címet. írója N. Szabó Qyula. Fiatalember még, de nem új munkása a tolinak. A Piave- és Horihy-\ndü\6í s a Lehár-fiuk híressé lett indulójának is ő a szerzője, melyeket Lehár Ferenc zenésített. Lapunk hasábjain szintén több verse, élvezetet szerző tárcája jelent meg s a „Sasok, — Hollók“ című feltűnést keltő költeményét a kommtin bukásakor a „Képes Krónika“ közölte. Most megjelent füzetének is ez a vers a krémje, de mind érdemes arra, hogy elolvassa bárki. Költeményei az irredenta költészet jegyét viselik magukon ; ám az irredenta jelleg ezúttal nem a művészietlenség takarója, mint annyi sok esetben, lévén Szabó Qyula hivatott munkása a tolinak. A kis füzet, melynek jó hasznát vehetik vallásos és hazafias ünnepélyek rendezői, kiknek figyelmébe ajánljuk, mindössze 20 korona s megrendelhető a szerzőnél (Zalaegerszegen, Wlassics-utca 8.). (p. i.) AZ ANYÁK ROYATA. A szülőknek még gondja is édesebb, mint a világ múló öröme. Az elválasztásról. Mivel igen gyakran látjuk, hogy még olyan kisdedeket is szoptatnak, akik maguk viszik anyjuk lába alá a kis zsámolyszéket s már olyanok szájába is bedugják a kolbászt és turóscsuszát, akik fejecskéjüket sem tudják emelni, — nagyon kívánatos, hogy az anyák az elválasztás helyes módját megismerjék. Csecsemőnek féléves kora elölt anyatejen kívül más táplálékot adni nem szükséges, de nem is szabad. Ha szopás mellett nem gyarapodik kielégítően a csecsemő, póttáplálékot (tehéntejet) csak az orvos tanácsára és utasítása szerint adjunk. Féléves kort betöltött gyermeknél azonban már készülhetünk az elválasztásra, mely ne máról holnapra, hanem óvatosan, fokozatosan történjék. A 7.-ik hónappal kezdődjék s a 9.— 10.-ik hónap betöltésével fejeződjék be. — Amilyen kockázatos és káros lehet az időelőtti elválasztás, ép oly károssá válhatik az időntúli szoptatás is. A gyorsan fejlődő csecsemő csontjainak erősödéséhez, növekedéséhez mind több és több sóra s más alkatrészre lesz szükség, melyeket az anyatej már nem tud kellő mennyiségben szolgáltatni... Oly táplálékokat kell tehát alkalmaznunk, melyek egyrészt a kívánatos alkatrészeket bőven tartalmazzák, másrészt a kisded gyomrának, emésztő rendszerének nem ártanak. Erre legalkalmasabb a zöld főzelék. Hasonló a helyzetünk a vérképződéssel szemben is. Az e célra szolgáló vas-só anyagot is a főzelékek szolgáltatják bőségben. Ha a csecsemő e természetes igényeit nem vesszük tekintetbe s az első éven túl is szoptatunk: fehér és sápadt lesz, csontjai puhákká változnak, elgörbülhetnek. Qondatlanságunk vér- szegénységnek, angolkórnak teszi ki az ártatlan kisdedet. Hogyan készüljünk az elválasztásra s hogy is menjen az végbe ? Félévesnél idősebb gyermeknek először húslevest adjunk délbe, — eleinte üresen, később kevés darával... Ez szoktatás a még idegen táplálékhoz... A hetedik hónaptól kezdve fokozatosan, kéthetenkint 1 — 1 szopást kihagyunk s ezek helyébe tejet, tejbe darát, főzeléket iktatunk be. Legelőször a déli szopást hagyjuk ki, amit levessel, főzelékkel, egy kis almapü- rével (kásaszerüre megfőzve és törve) helyettesítünk. A főzeléket jól áttörve (passzirozva) adjuk. Legjobbak a friss, fiatal zöld főzelékek: spenót, sárgarépa, burgonya, salátafélék... Következő csere az esti étkezésnél történik, hol híg tejbe darával váltjuk fel az estére már úgyis apadó emlőt... A fennmaradt 3 szoptatást a fokozatos kéthetes kihagyással tehéntejjel váltjuk fel, melyet a 6.— 7. hónapokban egy rész vízzel hígítva (2 rész tej, egy rész víz), a 8. hónaptól kezdve már hígítás nélkül adhatjuk. Hogy mindezeket a legnagyobb gonddal és tisztasággal kell elkészíteni, azt mondani sem kell. A főzeléket nem szabad fűszerezni, kevés sót se felejtsünk el beletenni. Ne legyen zsíros, de izetlen se, mert különben nem eszi meg a kisded. Húst csak 1 év után adjunk a kisdednek, midőn már néhány fogacskája van, akkor is ne sokat s apróra összedarabolva. Tojást 2 éves kor előtt nem szabad nyújtani... Sohse rágjuk meg mi előre a kisded táplálékát, mert ez nemcsak Ízléstelenség, de veszedelmes szokás is, amennyiben a szánkban élősködő nekünk talán ártalmatlan, de a kisdedekre káros betegség-csirákat könnyen beléjük olthatjuk. Ha mindezeket pontosan betartjuk, akkor elejét vesszük a gyors elválasztást sokszor kísérő, veszélyes hasmenéseknek és annak a nyügös- ségnek, mely a máról-holnapra való elválasztást rendszerint követi. Sót az ilyen elválasztás az anyára is áldásos, mert a fokozatos elválasztással a szükséglethez mérten a tej- elválasztás is csökken s így a hirtelen beálló tejpangást — a vele járó fájdalommal — elkerüli. Azt kötjük még minden anya lelkére, hogy nyári hónapokban (július—augusztus) ne válassza el kisdedét, mert ilyenkor a tehéntej könnyen romlik, savanyodik s a legnagyobb óvatosság mellett is baj történhetik. Ilyenkor kevesebbet kockáztatunk, ha az elválasztást két hónappal későbbre, a kora őszi időkre halászijuk el, midőn azt veszély nélkül megtehetjük. Pontosság a szoptatásban, — óvatosság az elválasztásban! $33X33,33133 Állatvédelem. Csonka-Magyarországnak sokkal inkább nagyobb gondot kell fordítania a sertés- és szarvasmarha védelmére, mint amikor még Nagy-Magyarország voltunk. Holott pedig ismeretes, hogy a sertésvész, a lép- fene, a száj- és körömfájás a sertés- és szarvasmarhaállományt majdnem minden évben, ha nem is országosan, de vidékenként igen megdézsmálja és a mai értékek mellett milliós károkat okoznak a mező- gazdaságnak és ezzel együtt az országnak. Ma már vannak olyan oltószérumok, amelyek a sertésvészt a minimumra tudják leszállítani, sajnos azonban, ez nem lévén kötelezőleg előírva, csak nagyobb uradalmak csinálják azt, amíg a kisgazdaközönség, amelynek a kezén van a jószágállomány igen nagy része, ezt a kérdést nem veszi komolyan. Éppen azért szükséges volna ha a sertésoitást kötelezőleg rendelnék el, úgyszintén a marhavész és a baromfikolera elleni védekezést is, mert a baromfivész miatt is milliós károkat szenved a gazdaközönség. Az állatorvosok számát szaporítani kellene és ha kötelezővé tennék az oltást, akkor a megmaradt jószáganyag bőven kárpótolná az állatorvosi létszámszaporítással előálló költségtöbbletet. Ezzel kapcsolatban meg kellene valósítani az állatbiztosítást. Minél több községben, vagy körzetben állatbiztosító szövetkezeteket kellene szervezni, amely kormánytámogatással remélhetőleg hamarosan nagy elterjedést nyerne. Sajnos, maga a gazdaközönség, főleg a kisgazdák nem sokat törődnek ezekkel a kérdésekkel, de mikor az állatvész beüt hozzájuk és nagymértékben
