Harangszó, 1922

1922-06-18 / 25. szám

HARANCISZÖ H22. jűnius 18 ?fi ( Korláti tekintetét s keményen szeme közé néz. — Lehetséges, hogy Nagyságod­nak igaza van I Nem hízelgésre, ha­nem igazmondásra teremtett engem a felséges Isten s hizelkedő sző helyett kemény beszédet adott az ajkamra: az igazság izzó parázsát. De hát hozzon ez reám bár szenvedést és nyomorúságot, vétkemnek mégsem érzem, mert hiszen nem a bűn kifo­gásolása a helytelen, hanem maga a bűn. Sajnálom tehát, ha Nagysá­godtól egy és más elválaszt, de meg kell mondanom, hogy eme közöttünk való különbség semmiképen sem menti fel Nagyságodat az anyaszent- egyház iránti szent kötelességei alól. — És ha nem akarom ezeket a kötelességeket teljesíteni ?... És ha volna hatalmam az eklézsián segíteni, de hiányoznék az akaratom ?... — Vájjon kezet emelhet-e a fiú az édesanyja ellen?... — És ha a fiú nem tekinti már parancsoló anyjának azt, kit anyjá­nak hisznek és neveznek?... Rafanides arcán mintha megköve- sedcék a döbbenet. El volt készülve erre a szóra és mégis taglóütésként érte. Csendesen fürkészi Korláti ar­cát, azután nyugodt megfontolással így szól: — Nem először hagyja el ilyen szólás Nagyságod ajakát. Nem egy hasonló kijelentésének lelkembe tö­rött fulánkját rejtegetem. Míg mind­ez öngyötrelmemet jelentette, addig hordoztam türelmességgel, de most, hogy az eklézsia ügyéről van szó, világosság után áhítozom. Azért meg­kérdezem férfias nyíltsággal s kérdé­semre hasonló férfias nyiltságu vá­laszt kérek: ragaszkodik e Nagyságod hűséggel evangélikus anyaszentegy- házunkhoz s ezzel egyült apái hité hez és hajlandó-e Nagyságod ezen hitért és ezen anyaszentegyházért erővel, tekintéllyel, befolyással, élet­tel sikraszállani és azt minden hata­lom, nemkülönben jogtalan erőszak ellen megvédelmezni ?... Korláti közönyösen néz végig a Prédikátoron, ki magasan kiegyene­sedve lángoló szemekkel prófétaként áll előtte. Azután válivonogatással hányavetien dobja feléje a szót: — Kinek-kinek más az egyház. Kegyelmednek kenyér és hajlék, mert kenyérré dagasztható búzát és a ké­nyelem párnáját biztosítja. Nekem rakott gaborásszekeret és tele er­szényt jelent, csakhogy nem olyant, amit hoz az eklézsia, hanem amit elvisz, mert a legnagyobb ostoradő­nál is súlyosabbat fizetek az eklézsia fenntartására. Kegyelmednek az anya- szentegyház tekintély és szárny, mert általa az, a mi, nekem ellenben bi­lincs és visszavettetés, mert miatta nem lehetek az, ami egyébként le­hetnék !... Rafanides mereven nézi Korlátit. — Szóval Nagyságod... Korláti kezével int. — Én már eleget áldoztam, többre hajlandó nem vagyok 1 Legyen ami­nek lennie kell I... A jövőm és csa­ládom iránt is van kötelességem 1... Rafanides felemeli jobbját s ki­nyújtva kezét nyugodt hangon foly­tatja : — Nagyságodra tehát nem szá­míthat anyaszentegyházunk ? Tehát nem mellettünk, hanem ellenünk van. Nem védelmez, hanem támad. Nem emel fel, hanem alátaszít. Jól van, tudomásul veszem 1 Nem fenyegető­zöm, mert hatalom nélkül vagyok, nem is átkozom meg, mert a szere­tet evangéliomát szolgálom. Hanem ég felé mutatok s azt mondom Nagy­ságodnak : féljen az élő Isten erős jobbjától!... Az élő Isten a kevé- lyeket megtöri, a dölyföseket meg­alázza, az ellene háboruskodókat el­tapossa 1 Letörli arcukról az elbiza­kodottság mosolyát, letörli a büszke- ség gőgjét s az őseikhez méltatlanok nevét szégyenfára jegyzi. Én csak egy szegény prédikátor vagyok, tő­lem nincs mit tartania. De az Isten élő, örökkévaló hatalom, tőle feljen minden ember, mert ő mindeneket tud, mindeneket lát és mindeneket szátnonveszen !,., Sarkonfordul s búcsuzás nélkül e'indul. Az ajtó betevődik s a prédi­kátor megy. Hang nem kiált utána. Jobb belátásra ébredő szerelet nem marasztalja Nem mondja Korláti: nem úgy értettem prédikátor uram, jöjjön vissza!... Rafanides megy. Arca halottsápadt, szeme tűzben ég. Ajka csendes szavakat mormol, mintha imádkoznék. A kapuban megáll, las­san megfordul és hosszan visszate­kint, mintha ezzel az utolsó nézéssel búcsúznék egy a lelkében elmerülő világtól, mely mögött becsapódik a kriptaajtó. (Folytatjuk.) Eladó ház. Dombóvár legszebb utcájában na gyón szép kerttel 4 szobával s mellék-- helyiségekkel biró ház eladó. Bővebb felvilágosítással szolgál: Ev. lelkészi hivatal Dombóvár. 2—2 Csak egy virágot! — A dúsgazdagokhoz. — Ó, hiszen tinéktek paradicsom Ez a tótágasra állott világ, Kiknek minden lépéstek nyomában Búján terem minden-minden virág. Exotikus táj az, melyben jártok, Hol a bú, a gond oly ismeretlen S elfelejtitek, hogy lenn, a porban Hány szegény koldus hever mesztelen. A szívelek csak az aranyt érzi, A lelketlen kincsért sír telketek, Ó, pedig de milyen milyen sivár És hideg templom így a kebletek! Mert a kincs s a pompa nem melegít, Ha meg nem szenteli a lelki fény. Ó, vájj’ miért oly ritka köztetek A lelki jóság, miért csak tünemény ? Ó, hiszen tinektek két kezével Szórja az Élet, amit kívántok. Adjatok hát a szegényeknek is, Nem sokat, csak egy. .. egy szál virágot! Gara Bor.cz. Johnson Giessle nonég misszio­nárius a Hegyalján. Nem a világhírű bor hazája, ha­nem Sionunk ügye vitte el a csonka édes hazánk testének határához a buzgó és minket igazán szerető misszionáriust Tokaj városába. Taián látni akarta az azon a vidéken még megmaradt ev. testvéreket. Bizony a Hegyalja valamikor ev. hívek ajkai­nak hangjaitól volt hangos. A refor­máció kezdetén, Méliusz Juhász Pé­ter felléptéig Tokaj is tiszta ev. Ma pedig? 108 lélek alkot olt gyüleke­zetét. . . Anyaegyházat! De ma sokan tekinthetnének oda hit és erőt keresve, mert azok a néhányan nem panasz kodnak az egyházi adó miatt.. . Min­den terhet szívesen hordoznak Ha szó-beszédbe kerül a hovátaríozóság, Tokajban többtől hallottam : >É:i hit- buzgő evangélikus vagyok !« Sőt van, aki annyira büszke és méltán ev. felekezetére, hogy nevébe is felvette, írja és mondja': R Evangélikus Já­nos vagyok! Istenem, ha ilyen ön­tudatos ev. csak 2 3 akadna min­den gyülekezetben, rövid idő alatt nagyon sokra tudnánk gyülekezeti életünket vinni De hát csak itt-ott akad egy-egy — mutatóba. Johnson is boldog volt, mikor er­ről meggyőződött s azt mondta: ilyen egyliáihüséget Ó3 ragaszkodást nem találtam egész Magyarországban, az ilyen ragaszkodás Norvégiában is ritka... \

Next

/
Thumbnails
Contents