Harangszó, 1922

1922-06-18 / 25. szám

XIII. évfolyam.

25 szám.

1922. június 18.

Alapította:

K A PI BÉLA

1910-ben.

I.aflulajdonos:

a Dunántúli Lulüer-SzövetsCo.

Köziratok Lovészpatouára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a MARANGSZÓ kladóhlva- tatának Bzentgotthárdra (Vasvármegyo) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

HeaJtileDlk minden vasárnap.

HARANGSZÚ

SZERKESZTIK: .

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Kiadóhivatal: SZÉNTOOTTHÁRD,

Vasvármegye.

A I1ABANUSZO előflzetAht

ára : Cimszalagos küldéssel ■/* évre 88, félévro 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: '/* évre 33, félévre 65, egész évre 130 K.

I.nlher-SzőreUgl tagoknak cimszalagos küldéssel '/< évre 38, félévre 85, egész évre 130 K.

Csoportos küldéssel: >/< évre 28, félévre 55, egész évre HO K.

Torkos László.

Irta: Porkoláb István.

Aki nemes, szép arcokat, a tisz- tábbéletü, jobblevegőjü magyar múlt ból emlékként visszajáró, ezüslösfejii ember-alakokat óhajt látni, menjen el ünnepnap délelőttjén a budavári templomunkba: ott láthat. Egymásután vonulnak el előtte irók, költők, akik már nem járnak máshova, csak templomba — azért nem igen tud róluk a mai világ.

Ilyen nemes, szép alak: Torkos László; a budavári templomunkban láitam. Szépasszonyok — egykori tanítványai — mutatták: — Nézze, azől — Néztem... nagy emberekre tekintő szemekkel — ahogy kicsi nézi a nagyot, s elfogddott leiekkel — mint glóriás homlokok látásakor. Az első padban ült; szakálla, meggyérült haja behintve a tél csillogó havával, arcán 83 év redője, de szemeiben a nemes élet fénylő tisztasága. Áhítattal hallgatta az Úr igéjét s amikor felcsendült az ének, az ő saját szerzeménye: >Szívek, Hívek, ím látjátok, kitől rátok ,száll a béke, Hívő lelkek üdvösséged. .. ajaka megnyílt s mélységből magas- sagbatörő hangon a gyülekezettel együtt köszöntötte az egek Urát. Énekelt, mint régen, fiatalkorában, amikor a templom csöndje, Istenhez- emelő hangulata megihlette poétikus lelkét és megírta örökéletü egyházi énekeit, melyek a Dunántúli Énekeskönyv igazgyöngyei. És Istent s Hazát imádó lélekből fakadó nagy költői tehetséggel irt sok mindent; egész kis könyvtárravalót, lírai verseket, drámai költeményeket, költői elbeszéléseket, prózát. Az én zarándok utam, hat ének, Az örök életben, drámai költemény, Iphigenia Taurisban, for dítás Oeöthetől, Álomélet, egy kötet

próza, két kötet Kisebb költemény, Kigyóbör, szinmü, Hármas szövetség, vígjáték, Bankó leánya, költői elbeszélés. s a Nők hódolata, milléniumra irt alkalmi költemény: mind az ő lelkének a könnye, mosolya.

Torkos László Lévay Józseffel, Csengey Gusztávval. Sántha Károly- lyal együtt Arany Petőfi Tompa fenséges költészetének iskolájából való. Halkszavu poéta, a szívek-lelkek dalosa. Költészete a Múlté, amikor voltak és a Jövőé, amikor lesznek, akik megértik a szív szavát, lélek hangját. A Ma embere kevésbé fogékony a mély, finom érzések befogadására, de a jövő ismét az igazi poézisé. Az eszményi, a szép, a tiszta: örök. Ma a nagyok, az igaziak elnémultak, a kicsinyek, a talmiak trilláznak, isteni rendelés ez: hogy lássuk a különbséget, a valódi és a hamis próféták, a valakik és a senkik, a különbek és a sarlatánok között. Néha a napot is elfedi a felhő, a i fehéret a fekete. Torkos László, mint annyi sokan napjainkban, az emberi élet telének havával homlokán, elvonult budai magányába s nem igen hallatja hangját. Talán azt gondolja : — Minek dalolni, mesélni, mikor senkisem érti?!... — Félrevonult, mert, mint maga írja gyönyörűen egyik költeményében:

Kerülöm az embereket,

Mert az embert szeretem,

S félek, hogy az emberekért Az embert is megvetem.

Azért, ha alakja eltűnt a tülekedő élet forgatagából s hangja nem hallatszik, nem feledték el, neve, költészete ma is közismert és templomaink hajóiból az ő szépséges zsoltárai emelik az emberi lelket az Istenhez. A könyvei is előkerülnek, melyeket vasárnap délutánokon lugasok árnyában olvasni: igazi gyönyörűség. S költészetének halk hangja egyre erősebb visszhangra talál a tisztultabb szívekben, melyek nem izgalomra, hanem gyógyulásra, nem mámorra, hanem álomra vágynak.

Torkos László a mienk: keresztyéneké és magyaroké. Nem is lehet másoké, hiszen annak a földnek — Dunántúlnak — a szülötte, melynek keresztyén és magyar levegője termé- kenyitően csapott Dunán és Tiszán is át. — Kőszegen született 1839 okt. 2-án. ősrégi, elterjedt nemes család sarja; atyja ügyvéd, majd ügyész volt a királyi táblánál. Tanulmányait Kőszegen, Szombathelyen és a soproni líceumban végezte, ahol 1857-ben tett érettségi vizsgát. Sopronban volt két évig theológus is és buzgó tagja a Magyar Társaságnak, majd két évet töltött a hallei egyetemen, honnét hazatérve, egy évi nevelősködés után, a pesti evang. gimnázium tanára lett. Itt 15 évig fiukat, azután az állami felsőbb leányiskolában és az országos nőképző iskolában 35 évig leányokat tanított. Ezek a számok sző nélkül is beszélnek. Tanári munkássága nem kevésbé értékes a költőinél; tanítványai között találjuk Riedl Prigyest, Sebestyén Gyulát. Hoitsy Pált, Lengyel Laurát... Tanítványai, különösen a nők,.rajongtak érte s társadalmi életünk vezető hölgyei sorában alig van olyan, aki nem az ő, immár halkuló ajkairól hallgatta a magyar irodalomtörténetet, melynek tanára volt. A tanügyi irodalmat is szakavatott tollal művelte; irt irodalomtörténeti, verstani tankönyveket és nevezetes a magyar verselmélet terén kifejtett működése.

Hosszú, rendkívül munkás, eredményekben, érdemekben gazdag pályafutás után vonult nyugalomba. Érdemeit elismerték s ha nem is teljesen, de úgy magyar módra, méltányolták. A Kisfaludy Társaságnak 1875 óta tagja, úgyszintén a Luther-Társaság