Harangszó, 1922

1922-06-11 / 24. szám

1922. június 11 HARANQSZÖ. 197 hatása meglátszott rajtuk. A közebédnél egy német felszólalás az ünnepségen részt- vett svédeknek kívánt mélyen lesújtott nemzetünk mai és múltbeli históriájából utravalót adni, hogy törekvéseinknek szó­szólói lehessenek messze északi hazájukban. * * * A nagyarányú szép ünnep jó sikeréből, erkölcsi szempontból is kiszámíthatatlan hatását tekintve és szem előtt tartva, a fáradhatatlanságról tanúskodó előmunkála­tokat egy következtetést kell levonnunk. Ott, ahol a lelkész gyülekezetének igazi lelkipásztora, ahol feladatának magaslatán állva minden hívét külön megismerve, tudja annak minden baját, fájdalmát, gondolatát, ahol minden hívének minden szomorúsá­gából részt kér s ahol minden örömét megosztja híveivel: ott áldásthozó a mun­kája, mert a legrejtettebb értékeket is fel­színre tudja hozni s összefoglalva azokat egy erkölcsi nagy egésszé összekovácsolni. És továbbmegyünk, nemzetünket ért sok csapás után a lelkész csakis úgy teszi meg a kötelességét, ha így cselekszik, mert csakis ily módon tudja megtalálni azt a lelki kapcsot, amely az erkölcs megerősí­tésénél a hitbeli élet minden baj között is kiegyenlítő kifejlesztéséhez muihatatlanul szükséges. Koritsánszky Ottó. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A most lezajlott nemzetgyűlési képviselőválasztások alkalmából Krisz­tus nevétől visszhangzott újból Csonka- Magyarország. A »keresztény* jelszó jegyében folyt a korteskedés, izgultak az emberek, voltak hangosak az ut­cák, a korcsmák. Az egyik párt Krisztusra, mint fővezérre esküdözött, a másik a Megfeszítettet emlegette váltig, a harmadik megbízatását egye­nesen, magától az Üdvözítőtől vélte nyerni. Végezetül is azután annyira beledolgozták magukat a »keresztény magyarok*, hogy megszületett a ke­resztény ellenzék* is. Hogy már most. ilyen formában hogyan gondolják az új honatyák az összeülő nemzetgyűlésen ennek a sze­rencsétlen országnak a javát mun­kálni, ez az ő dolguk, de az az egy bizonyos, hogy a miniszterelnök sza­vaival éljek: »a magyar nép azt kí­vánja, hogy ebben az országban rend, nyugalom és polgári munka uralkod­jék és vezesse a népet egy boldo­gabb révpartra. A polgárságnak is az a fölfogása, hogy politikai, társa- sadalmi és felekezeti egység az, mely nélkül ez a nemzet nem boldogulhat és amelynek helyreállítása nélkül ezt a nemzetet abból a szerencsétlenség­ből, amelybe éppen ennek az egység­nek hiánya döntötte, kivezetni nem lehet*. Krisztusnak lelke is ugyanezeket üzeni a »keresztény magyaroknak«, az új nemzetgyűlés tagjainak: »Min­den ország, valamely magában meg- hasonlik, elpusztul*... Olvassuk a bibliát! Tanítványok kiküldése I. Jun. 12. Máté 9.35—38 Amint a galileai mezőkön ringalózó kalásztengerről átsuhan tekintete az Élőtte hullámzó ember-tengerre, nem az a got’dja Jézusnak, hogy lesz-e aratni való az Ö munkásai számára, hanem hogy lesznek-e aratók hozzá. Honnét ? Kik? Hogyan? S vájjon elegen lesznek-e? A gondot azonban nem tartogatja magában. Feltárja — nemcsak titkon az aratók Ura, hanem nyíltan emberek előtt, akik közül várja a kért aratókat s imádkozásra inti mindazokat, akik már látják az aratásra való emberniezőket s akiknek fáj, hogy nem igen látni hozzá aratókat. Ma is igy tesz. Igy kezdi a tanítványok kiküldését. Jun. 13.’Máté 10 . í—4. Nem lehet mon­dani, hogy kész munkások a kiválasztottak, de a kiválasztásuk mégsem alaptalan. Nem tudjuk, hogy a személyes bizonyságtevés mennyiben szolgálhatott már akkor alapul, de bizonyos, hogy nem nagyszerű szónoki képesség, nem nagy ügybuzgalom döntött ebben. Mind olyanok voltak, akiket már akkor személyes ismeretség fűzött az JJrhoz. Ez a legelemibb feltétel ma is. Oh mi máskép állna az Isten Országa munkája, ha több gondja lenne az engedély kérésre s a meghatalmazások vizsgálására. Jun. 14. Máté 10.5—ío. A kiküldöttek munkája szóbeli és cselekedetbeli. Az első az üzenet-vivés. Figyelmestetés és bizony­ságtevés Isten Országáról. Nem általában valahogy szónokolva Istenről, hanem be­jelentem mindenkinél az ö teljes életuralmi igényét. Nem az Isten-lét titkairól, nem az ünnepnapok sallangozásáról, hanem az Istennek való életátadásról kell minden előtt a szónak esni. — Izmokon, verejté­kezted fáradozásokon keresztül pereg le a cselekedetbeliek programmja, de azért ez sem szólástól mentesen. Sót mindenben a megüzent Isten Országa programmján belül. Nem vonatkozik hát más vállalkozá­sokra, csak olyanokra, mikre épen az Isten Országa kibontakozása céljából van szük­ség. Akadályok eltávolítása, feltételek meg­teremtése, hogy mindenkihez eljuthasson az élő Isten szava, s hogy mindenki élhes­sen úgy, aki akar. Óh mennyi munka! S mindezt ingyen, hogy Isten Órszága annál többet nyerjen. Jun. 15. Máté 10.u—12. A végleges kiküldésnél a kör kilerjed széles e világra. Itt csak a szükebb haza határain belül szól a megbízás. De, ha szükebb is a terület, tenni való van rajta bőven. E szükebb körben mindenüvé kell menniök. Falura, városra egyaránt. Nem szabad félni a várostól, sem tudományától, sem csábos mulatóhelyeitől; ott is vannak aratásra váró emberek. Nem szabad irtózni a falutól, — .bármily önelégült lelkek vannak ott. — A bevonulás nem történik nagy hű-hóval. Nem a főtérre kell szegezni a tanítványnak szemét, hogy onnét megláttassa magát sokakkal, hanem egy házikóra, melyen lát­szik már Isten keze-nyoma. Ott telepszik meg, hogy legyen alkalma nem sokat be­szélni, hanem sokat kiélni abból az életből, amelyet az Úr Jézustól vett s amelybe most új lelkeket hív. Jun. 16 Máté 10.12—13. Kedves a tanít­vány beköszöntése minden házba. Még akkor is, ha nem méltó rá. Mosolygós — mégha nagyon is rosszhirü házba vezeti Isten. De nem hízelgéstől, nem a lelkek állapotát jóváhagyó megelégedéstől mosoly­gós, hanem Attól, Akitől küldetett. Mosoly­gós, hogy szeretetet éreztessen; mosolygós, hogy leragyoghasson róla előre az örömhír ereje, amellyel jár. Ha méltó a ház, akkor nincs sok utasításra szükség. Akkor is tovább kell mennie. De a szivekben ott­hagyja ugyanazt a békességet, melyet Ö kapott küldőjétől s az örömöt, mellyel mosolygott. Jun. 17. Máté 10.13—15. Nem kap dicsé­retet, ha méltó házat talál, de nem kap szemrehányást, ha méltatlant. Nem kell gyötörni magát azzal: „hátha rajtam mú­lott I“ Békessége bizton visszaszállhat reá. De egyre nagyon kell vigyáznia. Arra, hogy a méltatlan ház megtudja, hogy hányadán áll a dolog. Ezért kell lerázni még a poru­kat is a lábainkról. Nem szabad semmit elfogadni tőlük. Nem jöhetünk ki azzal a mosolygással, amellyel mentünk. Kép­mutatás lenne, — mikor annak a háznak, sőt a városnak is, melyben csak ilyen házakat találunk. Sodománál rosszabb sorsa lesz az ítélet napján. Sok súlyos feladat vár Küldetésében a tanítványra. De ennél szomorúbb feladat alig. Jun. 18. Máté 10.10. Nem káprázott a szeme, mikor aratásra váró mezőként látta maga előtt az embereket? Nem. Az Ur Jézus tudta, hogy akik munkába állnak, nem szelíd kalászok, nemcsak egy kicsit megbódult bárányok közé fognak jutni. Farkasok közé. A kiküldést nem fújja le, de nem is dobja oda zsíros zsákmányként küldötteit az ordasok elé. Nem ad páncél­inget, se bűvös sisakot. De tud mindent. A kigyó okosságára int. Az a kígyó okos­sága, hogy bele tud pillantani a más szivébe. Ne érzelgősen, hanem a tényleges helyzet szerint lásd magad előtt a lelkeket. — És aztán a galamb szelídségére int. Nem bó- koló udvarlás ez, hanem az a szelídség, mely Isten Leikéből száll alá a farkasok közt járó juhra s egyszercsak rászállhat a juhok közé kei ülő farkasra. HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. A pünkösd hétfőn lezajlott 37 pótválasztás újabb si­kert jelent Bethlen István gróf politikájá­nak. Ebből egy kerület (Sopron) titkos, 36 kerületben nyílt szavazás volt. A 36 kerü­letben megválasztottak 31 egységespártit, egy kormányt támogató pártonkívUlit, két független kisgazdapártit és két Andrássy- pártit. A választások eredményének összege­zése ez: Kormánypárt: Egységespárti 133, Hu- szár-Ernszt csoport 8, Heinrich csoport 1, pártonkívüli kormányt támogató 7, össze­sen 149. Ellenzék: Andrássy-Friedrich csoport 8, Haller csoport 4, Rassay-párt 5, Batt­

Next

/
Thumbnails
Contents