Harangszó, 1922
1922-06-11 / 24. szám
196 HARANGSZÖ. 1922. június 11. tam ki egy más megoldást I Ezt talán még maga is elfogadja. No ne bolondozzék! Jöjjön csak vissza egy pillanatra I... — Diamant Jakab nagy kérlelésre visszamegy s az ajtó újra becsukódik. Rafanides Ízlését bántja, hogy akarat ellenére fiiltanuja lett Korláti belső titkos ügyének. Ki megy hát újra a kertbe s újra végigjárja gazfelverte, gyomos útait. (Folytatjuk.) Nem sírkő, hanem az életnek jele. — Sárszentlőrinc harangavatása és hősök emlékoszlopának leleplezése. — Szép ünnepség volt május 25-én Sár- szentlőrincen. Az ottani evangélikus gyülekezel akkor avatta fel új harangját s leplezte le a hősök emlékoszlopát. A két ünnepséget a gyülekezeti felügyelő beiktatásával kapcsolta össze. A sárszentlőrinci ünnep nemcsak azzal szárnyalta túl Petőfi egykori tanulóhelyének határait, hogy Tolna-vármegyében itt állították fel a legelső nagyszabású hősihalottak emlékoszlopát, hanem vármegyei, sőt egyházkerületi jelentőségű ünneppé lett azzal, hogy részt vett azon Kapi Béla püspök, a Tolna-Baranya-So- mogyi egyházmegye elnöksége teljes számban, a vármegyei tisztikarból Forster Zoltán főispán és Szévald Oszkár alispán-helyettes, a szomszédos és távolabbfekvő tolna-megyei községek és azok evang. egyházközségeinek hivatalos képviselői, nemkülönben a hadsereg képviseletében Szeiffert Sándor ezredes körletparancsnok-helyettes, egy tiszti küldöttség, a kerületi csendőrség képviselője és egy díszszakasz. Az ünnepség kezdetén 25 főnji bandérium kisérte Uzdról az egyházközségi felügyelőnél, Pesthy Pál kúriai biró, törvény- széki elnöknél megszállott püspököt és kíséretét. A község szélén felállított diadalkapunál Győré Pál községi jegyző üdvözölte néhány meleg szóval a püspököt, aki szeretettel köszönte meg az üdvözlést. Egy kislány csokrot nyújtott át, majd a háborúból visszamaradt harang szava mellett megindult a menet a templom felé. A parókia előtt levő diadalkapunál az egyházmegye esperese és alesperese Schöll Lajos és Müller Róbert vezetésével a lel- készi kar várt az érkezőkre. A tisztikar teljes díszben és köröskörül másfél vagy kétezerre menő-tömeg várakozott. Fábián Imre sárszentlőrinci lelkész üdvözölte lelkes beszédben a püspököt. Rámutatott a magyarság szbmorű állapotára. Megemlítette, mennyire szükség van a lelki megerősítésre. Ezért is hívták szeretettel az ünnepségre a püspököt. Isten áldását kéri a gyülekezetre, amelyben a múlt és jövendő egyesült a mai ünnepen: a múltnak emléket emelnek, amely iránymutató lesz a jövőben. Fábián Imréné az Evang. Nőegylet nevében ődvözli a püspököt. Az ünnepség első része a harangavatás volt. A dalárda Nagy tanító vezetésével imát zengett, majd Fábián Imre mélyen átérzett imája következett. A harangavató beszédet Eősze Zsigmond tolna-némedi lelkész mondotta. Beszédét a két új harangra vésett „Erős vár a mi Istenünk* és „Ha Isten velünk, ki ellenünk* szövegű jelmondatra építette. Az ünnepség e részét közének zárta be, amely alatt leánykák és iskolások sorfala között vonult a közönség a virággal és zöld gályákkal díszített templomba. Közének után Schöll esperes tartotta meg a felügyelőt beiktató beszédet, az ünnepi programm gazdagságára való tekintettel rövidre fogva, szivböl szívhez szólóan épített fel. Szólt a múltról és figyelmeztetést nyújtott a jövőre. Felhívja a figyelmet az iskolára, a jövő nemzedék helyes nevelésének nagy horderejére. Pesthy Pál felügyelő Ígéretet tesz kötelességének pontos és odaadó teljesítésére. Fábián lelkész üdvözlő szavaiban rámutat, hogy a régi béke és régi áldás hangját várta a ma felavatott harangokban és Ugyanúgy az új vezérben a régi vezérnek azt a szeretettel teljes hangját, amely a munka eredményéhez vezet. Biztosítékot lát erre a felügyelőben, akit az egyházközség megbízásán kívül Sárszentlőrinc patriarchális korban lévő nyugalombavonult költő-lelkészének, Sántha Károlynak itt közölt költeményének felolvasásával is üdvözölni kíván: „Dicsőült Főrdős örökébe léptél, Kit van okunk gyászolni untalan! Te, ki kedves vagy a lőrinci népnél Légy üdvözölve szívből általam! Légy itt új élet buzgó úttörője, S e nép világi papja, lelkes őre 1 Bölcs, hű sáfárként, mint felügyelő A tárházból ó-t s újat hozz elő! Viharral küzd most egyházunk hajója, Búgondban a hit megfogyatkozott Habár hajónkat maga Krisztus ója Szükség van rátok hű kormányosok. Ha te így intesz: népem fel a gátra! Hogy révbe juss, előre nézz, ne hátra: Akkor erős vár a mi Istenünk! Zúghat a vész, mi bátran evezünk. Áldjon meg Isten mind a két kezével, Munkálni kész, e rossz napokban is! A jó utón az Ég célhoz vezérel, Erőd a hit, mint szárny és mint paizs. Hited a népet hitre melegitse Munkás, hazafi tettekre hevítse Legyen e felügyelő avatás — Istennel s néppel forró kézfogási* A felügyelő válasza után az Evang. Nöegylet részéről Fábián Imréné üdvözli néhány szóval a felügyelőt, amelyre a felügyelő meleg szóval mond köszönetét. A dalárdának áldást kérő éneke után a közönség a szobor elé vonult. Az ünnepély e harmadik részét a dalárdának a „Magyar Hiszekegybe vezette be. Majd az ünnepély leghatalmasabb momentuma, Kapi Béla püspök szobor leleplező beszéde következett. Szívbe markoló volt, amikor az emlékoszlopra fel vésett 60 sárszentlőrinci és 4 ráczegresi hősi halált haltnak özvegyei, szülei, árvái szívettépő zokogásba fulva várták a püspök ajkáról a megerősítő szózatot, amely végre enyhet hoz reájuk, akik nem tudhatják, hogy akiknek neve az oszlopra vésetett, hol alusszák örök álmukat. Szólt a hazáról, a haza iránt való kötelességről, hivatkozott az örök szépségű magyar költeményre: „Szentegyház keblem belseje“... amely azt mondja, hogy csak a haza álljon, érte a templomot is íedömöm. „Az életük temploma ledőlt, ledöntötték, hogy álljon a magyar haza.“ És méltatta a becsületes kötelességteljesítést és kifejtette, hogy örök életet nyer, aki életét a hazáért adja. A magas szárnya- lásu beszéd szíven találta e tömegtemetést jelképező ünnepségen az árván, özvegyen és fiatlanul hagyottakat. Majd a püspök a vigasztalás hangján szól tovább, amely az Isten akaratában való békés megnyugvást nyújtja erőforrásul. És a vigasztaló szavak során megnyugosznak és elcsendesülnek a fel-felszakadó fájdalmas zokogások. „Szeressétek a magyar hazát, ahogy ők szerették* és jelt ad a lepel lehullására. Ott ragyog mindnyájunk előtt a maga némaságában és egyszerűségében is nagyon sokatmondó terméskő-oszlop. Tetején a szárnyát bontogató Turul. Harántoldalán domborműben az eltört kard, a kézből kiejtett fegyver s a tépett babérkoszorú. Felirata: A hazáért 1914—1918. Édesanyánk, a szent haza kért s meghaltatok érte Áldott így, aki halt, élete annak örök. Templom előtt e mű így szól Hozzád, aki [állsz itt: Ember, imádd az Urat! Honfi, szeresd a Hazát 1 A felirat Sárszentlőrinc nyugalomba vonult lelki vezetőjének: Sántha Károlynak a verse. Az oszlop három másik oldalán a 64 elesett hős neve. Az emlékoszlop szobrászati részét Nigrinyi János, építészeti részét pedig Altieri Miklós készítette. A püspök további szavai szerint az itt felsoroltak lelke éberen őrt áll. És a Turul éjszakának idején szárnyat bontva elszáll minden lőrinci ház fölé és betekint és figyeli, hogy megteszi-e mindenki a haza iránt való kötelességét, mint ahogy megtették azok, akiknek emléke és neve örökké él. A Turulmadár beletekint a lelkekbe és azt mondja, hogy mi, kiknek neve ez oszlopra fölirt, életünket adtuk a hazánkért és kérdéssel fordul: mit adtatok ti a hazának, és mit teszel Te, keresztyén testvérem, a hazáért. És kifejti, hogy nemzeterösödés csak ott lehet, ahol a népnek van erkölcse és vallása. Boldog, nagy erős a magyar csak úgy lehet, ha a hegyek tövén meglátja a Krisztust. És akkor nein lesz sírkő ez az emlékoszlop, hanem az életnek, az erőnek jele lesz. A lelkek megerősödése, a meg- vigasztalódás, a kötelességteljesítésre való szigorú elszántság bontakozik ki a püspök hatalmas nagy beszédének nyomában a hallgatóság lelkében. Végül rendelkezést ad, hogy zúgjanak fel a harangok és hangozzék el a dísztüz a hősök emlékére. Az emlékművet legelőször a Nöegylet nevében Fábián Imréné, majd az özvegyek és árvák nevében a Nőegylet alelnöknője Kiss Istvánné koszoruzta meg néhány szó kíséretében. A község koszorúját hosszabb beszéd kíséretében Győré Pál jegyző, az ipartestületét ugyancsak beszéd kíséretében Farkas István testületi elnök helyezte el. A dalárda éneke után Szabó György földműves szavalta el ez alkalomra írt versét. A dalárda Irredenta dala után Szeiffert Sándor tartott hazafias érzülettől égő, lelkesítő beszédet s egy a vadonból hozott virágos ágat helyezett el a szobor talapzatán. Majd összegyűjtötte a hősi halált haltak hozzátartozóit a szobor körül s a díszszakaszt tisztelgő menetelésre vezényelte, amellyel a hősök és hozzátartozóik iránti tiszteletnek adott a katonaság kifejezést. A lélekemelő ünnepélyt a Hymnus fejezte be. Az ünnepélyen négy svéd is résztvett, akik Magyarországon tanulmányúton vannak, s akik bár csak tolmács utján értették meg az egész ünnepélyt, annak fölemelő
