Harangszó, 1922
1922-05-07 / 19. szám
154 HARANOSZŐ. 1922. május 7. a népben a buzogást a bonért. Jött végül az avatott költészet. Ihlett költők zengték a múlt emlékeit s ezekkel gyújtották fel a készséget a rabigával fenyegetett nemzetben a szabadság- harcra Az emlékezés a múlt dicsőségre s az ezáltal élesztett honszeretet hozta megnyilatkozásra 1848-ban azt a felbuzdulást, mely a diadalok egész sorával tanúsította a nagy célokért hevülni tudd, áldozatra kész nemzet erejét. Bár végül az egyenetlen harcon az északi dúld fergeteg, az driás orosz birodalom hatalma kicsavarta kezeinkből a győzelem zászlaját: de a honvéd vitézség emléke tovább élt, fenntartotta a honfiak önérzetét s ezzel a nemzet visszaszerezte alkotmányos szabadságát. A múltra emlékezés tettre keltő ereje kell, hogy napjainkban is megteremje a maga gyümölcseit a nemzet életében. Petőfi Kolbenheyer ebédjén. Irta: Payr Sándor. Petőfi jubileumára készül az egész ország, sőt a külföld is. összeszedik az életére és jellemére vonatkozd legkisebb adatokat is. Pesten régdta áll már a Petőfi ház és sok kötetre bővült az értékes Petőfi könyvtár. Petőfi Kossuth mellett nagy büszkesége a mi evang. egyházunknak is. A mi iskoláink irányították szellemét. Szedjük össze tehát mi is a legaprdbb feljegyzéseket is, melyek Petőfinek egyTÁ K C A. iniiiiaiHRiimimiimiHHHmmmimBtMHimmiiiiiiiiimmmi A mi templomunk. A „Harangszó“ számára írta: Farkas Imre, a Petőfi társaság tagja.*) Körülveszi az akácfa lombja Apró harang konduí a toronyba Esketésre, temetésre csendül Áldást kér a Mindenható Egy igaz Istentül. Nem ékítik faragások, képek — Brokát-leplek vagy márvány-emlékek Nincsen semmi drágasága, éke, — De tán mégis van egy néki: Az egyszerűsége. *) A kiváló író, a ,Kis kadett“, az „Iglól diákok“ stb., népszerű szerzője, ezzel a szép költeménnyel tisztelte meg a „Harangszó“-t, melyet Hudy Ilona, Illetve Porkoláb István munkatársaink révén juttatott el szerkesztőségünkbe. — Lapunk iránt kifejezett rokonszenvéért fogadja az illusztris író szerkesztőségünk hálás köszönetét. házunkhoz vald viszonyát jellemzik. Már a múlt évben megemlékeztem dr. Schaetzel Mihály evang. ügyvédről, Petőfi soproni pártfogdjárdl, ki iskolánknak is jdltevője volt. Most pedig a Petőfi könyvtár I. kötetében (146. 1.) Kolbenheyer Mór jeles lelkészünkről olvastam egy kis aprősá- got, mely Petőfivel hozza őt kapcsolatba. Kolbenheyer Mdr, ki a Görgey családdal is rokonságban állott, egy évtizedig (1836—46) Eperjesnek, közel négy évtizedig (1846—1884) pedig Sopronnak volt lelkésze. Sopronban sok alkotás dicséri Kolbenheyer buzgalmát : az evang. tanítónépző, az evang. árvaház, a toronyépítés, az új díszes népiskola sat. A szabadíág- harc idején hazafias magatartása miatt kilenc hőnapra bebörtönözték, sőt élete is veszélyben forgott. Irodalmi téren is halhatatlan érdeme, hogy Arany János Toldijának mind a három kötetét, valamint Petőfinek több költeményét is remekül németre fordította. Pulszky Ferenc is nagy tisztelője volt Kolbenheyernek, akit Eperjesről jől ismert; feleségét a szabadságharc után Kolbenheyernél helyezte el Sopronban. Kolbenheyer még fiatal lelkész volt Eperjesen, midőn Petőfi 1845 tavaszán oda jött látogatőba s közös barátjuknál, a szintén poéta Kerényi Frigyesnél töltött egy hdnapot. Eperjesen volt ekkor nevelő Tompa Mihály is a Péchy családnál. Petőfit ünnepelték. A kollégiumi ifjúság fáklyás zenével tisztelte meg Messzi tájon, más hazába jártam Mennyi-mennyi szép templomot láttam Mintha mesék palotája lenne — S mégsem tudtam egész hittel Imádkozni benne. S ebben a kis falusi templomban Ahol Istent imádni tanultam Buzgón fohászkodtam visszatérve — Megenyhültem. S Imám bizton Följutott az égbe. Ä „Harangszó.“ Irta: Porkoláb István. Tegnap este, tíz dra felé, ketten maradtunk a szerkesztőségi szobában. Hitrokon kollégám odaszdlt hozzám : — Kedves eset történt velem vasárnap. Elmondom, meséld el a Harangszó olvasőinak. Szavaira letettem az ujjamhoz nőtt tollat, pár percre abbamaradt a lázas Ekkor volt a hires költői verseny Eperjesen »Az erdei lak« című köl teménnyel. Petőfi maga írja úti jeg^ zeteiben, hogy a családok egymássí vetélkedve gyakran meghívták ebédres Kolbenheyer is, aki Kerényiv« versenyezve már eddig is németi fordítgatta Petőfi, Vörösmarty, Gara és Czuczor költeményeit, egy napod ebédre hívta meg a három költőt! Petőfit, Tompát és Kerényit. De jele* ill volt a művelt papnén, Kolbenheyern Medgyaszay Kornélián kívül az eper jesi társaság több előkelő tagja h mint Sztehlo János lelkész, Vandrá András és Krayzell András kollegiu tanárok, továbbá Kosch Lajosn Lehoczky Jeaőné és Strohriegel An drásné, a nőegyesület tagjai. Beszélgetés közben szdba kerillftl Schodelné Klein Róza, a hírnevefs énekesnő, ki akkor Pesten a Nemzeti) Színházban aratta babérait. A társa*! ság tagjai nagy elragadtatással szólfl tak a művésznőről s ezzel Petőfit i*i mintegy provokálták, hogy mondjon*, véleményt. A költő tehát nem ifi hallgatott, hanem a maga szokott)' egyenes modorában mondá ki: — Mit nekem Schodelné! Ha ém. szép éneklést akarok hallani, háté kimegyek az erdőbe és ott hallgatomr a csalogányt. Egyik-másik vendég talán meglepó-o dött a művészet ily látszőlagos lebecsü-íi lésén, de a természetért rajongd Petődé fire nézve ez is jellemző volt. Ez a beszélgetés indította őt & következő „Ki a szabadba* címeit gyönyörű versének megírására: p munka, figyelemmel hallgattam kolléfi gámat: — A vasárnapot csak nagy ritkán töltöm Pesten, Ünnepen még rikitőbl i ez a hétköznap is bűnös, élvhajhásij Város, minden az utcán bujálkodiká Sokszor alig várom, hogy elszökhet s sem belőle, hacsak egy napra isii Különösen most, ahogy végigciróga \ tott a budai hegyek virágillata, fogott el nagyon a vágy: tiszta, üde leveg« után. Piszok, korommeates Tavaszt^ igazi füvet, fát, virágot óbajtottamr látni. Nagynéném hívása éppen kapóra jött. Vasárnap kirándultam hozjh zájuk a dunamenti Nagymarosra^ Hajón. Gyönyörű távaszi délelőtt voltij a napsugár, mint aranypor hullt,» sziporkázott, kiültem a fedélzetre, a í hajó végébe. Ez a legkedvesebb helyi! csöndes, a gondolataival társalgói embernek való. Rajtam kívül itt nemi is volt más, mint még egy nagyon r disztingvált külsejű hölgy élvezte ai
