Harangszó, 1922
1922-05-07 / 19. szám
1922. május 7. HARANOSZO. 155 Ki a szabadba! Látni a tavaszt, Meglátni a természet színpadát! Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát. A természetnek pompás színpadán A primadonna a kin fülmile: Ki volna, énekesnők ! köztetek Merész, versenyre kelni ő vele? Megannyi páholy mindenik bokor, Amelyben ülnek ifjú ibolyák, Miként figyelmes hölgyek, hallgatván A primadonna csattogó dalát. És minden hallgat és minden figyel, És minden a legforróbb érzelem; A kősziklák, e vén kritikusok, Maradnak csak kopáran, hidegen. íme, Petőfinek egy kis remeke, írnely az evang. papiakon fogantatott. A költemény annyira összevág a >>(olbenheyer ebédjén*folyt beszélgessél, mintha Petőfi egy kissé félre- o onulva, ott nyomban a papák szobájában irta volna. Ferenczi Zoltán, Petőfi életének írója, ki Kolbenheyer H.bédjéröl még nem tudott, csak nagy ildtaláuosságban a szabadban tett í»étán keresi a költemény keletkezési Melyét és idejét. Petőfi maga eperjesi barátai között suem említi külön Kolbenheyert. De önnek megvolt az oka. Úti jegyzeteiben csak Tompáról és Herényiről utói. »Nem említem, úgymond, a többieket, kiknek barátsága örökre odes emlékezetűvé tette ezt az utamat; íróért annyian vannak, hogy egész [»•«jstrora lenne, ha mindegyik nevét heírnám < így csak a Petófi-könyvtár iijudós és buzgó gyűjtői vették fel utólag 11 Kolbenheyerebédjéről szólóadalékot. Etapot, a természet szépségeit, a hajó ö 'ölcsőre emlékeztető riogatását, így n n fesztelenül vehettem elő vasárnapi hbasmányomat: a Harangszót Ami síz Ínyencnek a frissen fejt tej, az Mekem ez a szerény kis lap. A többi Isápot olvasom nap nap után, ha aka- oom, ha nem, hiszen mesterségem siemcsak írni, hanem olvasni is; de vzt vasárnapra tartogatom. Nincs «enne gyomrotingerlő politika, hát- odorzongató riport; amit hoz, egész- -jtéges, magyaros, bibliás illatú Jól *sik olvasni, nem izgat I üdít. Csöndbe bélrehuzódom vele és böngészem. ■Most is így tettem. Elibém terítettem sás olvastam. Közben cigarettára gvúj- loottam s amint a gyufát elhajítottam, i tekintetem a közelemben ülő hölgyre rkévedt. Elámulva láttam, hogy ő is — Harangszót olvasott... Az újság- papon át összenéztünk. De nem úgy, ríahogy a férfi néz a nőre: éhesen, imhivóan, hanem szelíden, hittestvéri Ez az eset is bizonyítja, mily sokszor és mily szívesen volt Petőfi papjaink és tanítóink vendége. Elég csak Szeberényi Lajos pozsonyi, Sze- berényi Andor nagylaki lelkészekkel, Domanovszky Endre soproni tanárral való barátságára, a Pákh Mihály iglói és Qömöry András rozsnyói lelkészeknél töltött kedves óráira hivatkoznom. Tompa Mihály papi családjában Bején átélt boldog napjairól nem is szólok. Szinte látjuk a szókimondó, szenvedélyes fiatal költőt, mily nehéz volt a tisztes öreg papok és szemérmes szelíd papkisasszonyok között magát türtőztetni, hogy amúgy diákos módra el ne szólja magát. Az iglói parochián, hol a papkisasszonyok (Pákh Albert nővérei) szerettek németül beszélni, nem állhatta meg, hogy verset ne csináljon reájok: Német lányok, csúnya német lányok: Nem jövök én többet tihozzátok... Petőfinek ez az eperjesi látogatása arról is nevezetes, hogy már ekkor fogamzott meg elméjében a »Karaffa« című S3 inmű terve, melynek tárgya az eperjesi vértörvényszék lett volna. Csak az I felvonás két jelenete maradt fenn belőle. A második jelenet Karaffát bíráival és harminc hóhérával vezeti a nézők szeme elé. A Vasárnapi Újság 1 §80. évfolyama (37. sz ) közölte ezt a töredéket. Szedjük össze a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Kolbenheyert egyéb ismeretes érdemein felül az a dicsőség is megilleti. szeretettel, amelyben benne van a nagy messzeségeken át való együvé tartozás különös kifejezése. Ezzel az elszelidült tekintettel olvastuk végig a lapot, és mikor összehajtogattuk, önkénytelenül nyújtottunk kezet. Beszélgettünk. Miről másról, mint a mi kedves lapunkról, amely, mint az egyetlen gyermek, a szívünkhöz van nőve .. É* úgy beszélgettünk, mintha már nagyon régtőlfogva ismernők egymást. Nagymaroson elváltunk. — A viszontlátásra I — búcsúztunk. A partról visszanéztem: a tovaringó hajóról, úgytetszett, a Harangszót lobogtatta felém kedves ismerősöm... Barátom fölvette a telefonkagylót, jeléül, hogy eddig van a történet, következik a munka. Én meg fölvettem a tollat, hogy — íme: — elmondjam olvasóinknak a hallottakat. — Ügye, kedves kis történet?... hogy Eperjesen az emlékezetes költői verseny szereplőit együtt üdvözölhette asztalánál s az itt lefolyt beszélgetés indította Petőfit egyik szép költeményének megírására. Petőfi fentebbi nyilatkozatát Scho- delnéról id. Sztehlo János jegyezte fel, aki szintén jelen volt. Saját szavai szerint csak ekkor az egyszer látta Petőfit. »Megjelenése, alakja, sziporkázó szelleme nagy hatással és feledhetlen benyomással volt mindnyájukra. « F*etőfi. Petőfi, hagyd ott tündöklő hazádat, Hová e hon égő szerelme vitt; Forgó időben szent nekünk e század, Meghatva áll ünneplő néped itt: A szabad Alföld1) szült a nagy világnak, Bölcsődön anya- s Múzsa csókja ég; Kis Petrovics, mégy Abécés diáknak, S öszöd a hírős város könyerét.*) Innen hivott el Tolna-Sárszentlőrinc,*) S tanulsz latint jó Lehr tanár alatt; Tégedet itt két emléktábla őriz, Ez iskola bontá ki szárnyadat. Hazafi, Költő, Próféta, sas-szárnyon Repültél föl utóbb a csillagig, Hogy minden érző lélek Veled szálljon, Oda, ahol az Istenség lakik. Alföldet írtam, bár bizonyos, hogy Kiskörösön született, ott van bejegyezve az ev. anyakönyvben. Innen mentek szülei Felegyüázára, Szabadszállásra. ») Petrovics néven, az ev. iskolai anyakönyvben följegyezve, Kecskeméten tanult az 1828/29., 1829/30. és 1830/31. isk. években. a) Sárszentrőrinczen tanult az 1831/32 és 1832/83. isk. évben az ottani ev. algimnáziumban I. és II. osztályában. 1884-ben e költemény szerzője — ottani lelkész — emléktáblával jelöltette meg az iskolát, ahol tanult e a házat, ahol jakott. Az országos ünnepségen képviselve volt a M. T. Akadémia, a Petőn- és Kisfaludy-Társaság. (Lásd az az évi Vasárnapi Újságot). Talán ez is az Közvetlen velem esett meg. — A napokban egy ismerősömet kellett felkeresnem az irodájában. Hatalmas számember az illető A szobájában valósággal röpködnek a százezrek, milliók. Szinte megfájdul az agyam itt, a számok birodalmában. Ilyen környezetben mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy valami megkapó, kedves dolog is történhessék. És mégis... A tőzsdei árfolyamok, valuták, milliók közé, üdén, mint ajtóhasadé- kon a napsugár, röppen be a titkárkisasszony. Könnyed fejbólintá<sal megállt az íróasztal mellett és szerényen várta, míg a főnöke leteszi a lehetetlen számokat hozó-vivő telefon- kagylót. Letette és mosolyhoz hasonló száraz arcrángas kíséretében szórakozottan ejtegette szavait: — Igen... tudom, miért jött... kisasszony...
