Harangszó, 1922

1922-04-23 / 17. szám

XIII. évfolyam.

1922 április 23.

11 szám.

Alapított»:

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos:

a Dunántúli I.nttier SzövetsÉQ.

Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HAIiANGSZÓ kiadóhivatalának Szent gotthárdra

(Vasvármegye) küldendők. Előfízotést elfogad miuden evang. lelkósz és tanító.

HeoJelenlk minden rasárnap.

SZERKESZTIK:

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Kiadóhivatal: SZENTQOTTHÄRD,

Vasvármegye.

A HABAXGSZO eMBieUal

ára: Címszalagos küldéssel •/« ívre 88, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel : •/« évre 33, félévre 65, egész évre 130 K.

I.utlier-SzSretégl tagoknak cimszalagos küldéssel V« évre 33, félévre 65, egész évre 130 K.

Csoportos küldéssel^ '/* évre 28, félévre 55, egész évre 110 K.

Szegénység és gazdagság.

»Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem, táplálj engem hozzám illendő eledellel.« Ezt kéri az úrtól bölcs Salamon és kfnyöngésében rámutat arra az arany középűtra, amely ép oly távol áll a szívet tépő szükségtől és a keserű nélkülözéstől, mint a bőségben tobzódó élvezet-hajház gyönyörmámorától. A megpróbáltatások napjaiban élünk, sokan nyomorban tengődnek és szükséget szenvednek, nélkülöznek ebben a legázolt Csonka hazánkban; a megélhetés rettenetes gondja alatt már-már ősz- szerozskadunk. A ruhanélküliség, a lábbeli hiány és az éhség egymásután kergeti halálba a szerencsétleneket, íme az éhhalállal küzdő, földhöz tapadt szegénység és a többszörös milliomosok közötti ellentét. Mindkettőnek megvan a maga gondja a szegénynek úgy mint a gazdagnak. Pál apostol rámutat azon veszélyekre, amelyek a gazdagságból szármoznak, mikor ezt mondja: »Akik meg akarnak gazdagodni, esnek kisértetbe és tőrbe és sok balgatag és káros kívánságokba, amelyek bementik az embereket a halálos veszedelembe.« Mily megS2ó!alólag híven állítja az apostol lelki szemeink elé azt az igazságot, hogy a fösvénység vagy kapzsiság gyökere minden bűnnek, kisértés a hitetlenségre és forrása a lelki gyötrelmeknek. Mély bennsőleg és meggyózőleg érteti meg velünk az isteni félelmet és az azzal együtt járó megnyugvást és megelégedést, midőn feltárja előttünk azt az állapotunkat, amelyben akkor voltunk, mikor e világra jöttünk és azt az állapotunkat, melybe akkor jutunk, mikor elhagyjuk e világra »Semmit sem hoztunk e világra és kétség nélkül semmit ki sem vihetünk. Hogy

ha pedig eledelünk és ruházatunk van, azokkal megelégedjünk.«

Szent komolysággal int az apostol bennünket a csalárd gazdagságtól, mely a tövishez hasonló módon az Isten igéje magvait elfojtja bennünk és figyelmeztet azon szavak megszületésére, melyek az Üdvözítő szájából származnak, ezt mondván: »Bizony mondom néktek, a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.« Nem gazdagság, nem arany vagy ezüst, nem szántóföldek, értékpapírok vagy ezek hiánya határoznak a mi jövendőbeli boldogságunk vagy boldogtalanságunk fölött, hanem egyedül és kizárólag az a lelkűiét, amely- lyel azokkal élünk. Nem tesszük-e Istenünkké a vagyont, vagy úgy tudjuk-e azt tekinteni, mintha nem volna.

Vannak, hála Istennek, a gazdagok között is, akik egyszerűen élnek, a takarékossághoz szabják magukat, a szegényeket felkarolják, keresztyén jótékonyság, testvéri szeretet és könyörületesség cselekedete által az örökkévaló kincsek megszerzésére irányult nemes érzülettel Istennek tetsző életet folytatnak és Krisztus tanítványai maradnak, ők érzik szívükben jó cselekedeteik jutalmát abban a boldogító tudatban, hogy: >Jubb adni, mint kapni« és részesülnek a szegények és elhagyatottak részéről hálás elismerésben, akiket nyomorúságukból kiszabadítottak, nemcsak, hanem az Úr is kilátásba helyezte számukra a mennyei örökséget azért a szívességért, amelyet cselekedtek csak eggyel is Jézus kicsinyei közül.

De ezer meg ezer példa van arra is, hogy a gazdagság félszeg irányba tereli a lelkeket, mikor az a szívet egészen elfoglalja, egész életre rabjává teszi, megkeményíti, elfojt benne minden jótékonyság iránti hajlandóságot. Ezeknek a gazdagság nem eszköz, hanem cél.

De q szegénységnek is megvannak a veszedelmei: Irigység, elégedetlenség, a fennálló rend felforgatására irányult törekvés, erőszak, el- vadulás, vagyon elleni vétség, a bűntetteknek egész sorozata, amelyekkel embertársaik .élete kioltására vetemednek.

Azonban a szegény is gazdag lehet Istenben, megelégedett azzal a kevéssel, amit az Isten adott neki, gazdag az istenbe vetett rendíthetetlen bizalomban, gazdag a hálában, melyet érez magában a vett jótétemény felett. A szegénységet nem lehet kiküszöbölni a világból, mert miként a gazdagság, úgy a szegénység is Istentől van és Jézus is megmondta: »Szegények mindig lesznek tiköztetek.«

De hát sem a gazdagnak, sem a szegénynek nem szabad elfeledni azt, hogy az Ür minket nem örökös uraivá tett földi kincseinknek, hanem csak sáfáraivá és sáfárkodásunkról számot kell adnunk, hogy mire használtuk fel földi javainkat. Isten dicsőségére, felebarátunk javára és a magunk üdvére-e, avagy keresztyén nevünk megszentségtelenítésére és saját vesztünkre, romlásunkra-e?

A krisztusi szeretet volt az, amely a régi pogány világot a tengelyéből kiemelte, egyedül az lesz képes ösz- szekötő hidat is verni a szegény és gazdag közölt, megváltani azon veszedelmektől, amelyek a szegény és gazdag közötti ellentétből folyőlag marcangolják a népek életét.

Ismerjük el azért a krisztusi szeretetnek magas értékét, győző erejét, nélkülözhetlenségét és szívleljük meg örök időkre szőlő figyelmeztetését: »Ha ti ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekeszítek«.

Szeged. Thomay József.