Harangszó, 1922

1922-04-16 / 16. szám

134 HARANQSZO. 1922. április 16. kutvizzel. A legócskább kölnivíz kétszáz korona körül jár... Az igazi pirostojás is egyre ritkább (nem kell tartani a képviselő- jelölt uraknak: nem pazarolják reájuk még a fehéret, zápot sem). Már édesanyám is csak a kis unokája kedvéért pirosit. Tudom otthon lehozatta ezekben a napokban a berzsenyes-bögrét a padlásról és márto- gatja bele a tojásokat. Közben mondogatja: — Ez a kis unokámé lesz, ez meg az öreg fiamé... — És eggyet, talán éppen a leg­szebbet, odatesz az íróasztalomra, mint mindig, minden esztendőben, hogy ha haza­megyek : a szemembetünjék a szép, ber- zsenyeszinüre festett pirostojás. És én örü­lök majd neki, mint rég, gyermekkoromban, amikor boldogan szaladtam ki vele az ut­cára s odatartottam porbanjátszó társaim­nak „torpasztásra“; meg később is, ami­kor kedves leánynevet, szívet karcolgattam a piros zománcra, vigyázva, nehogy eltör­jön. Most már nem tartom ki torpasztásra, szívet se karcolok belé, tudom, hogy a szivek is csak olyanok, mint a pirostojás... hanem elteszem az emlékeim közé, mert — édesanyám pirosította... (p. i.) Olvassuk a bibliát! Jézus él. Ápr. 17. Lukács 24. í—a. Nevetnénk úgy-e, ha valaki a napba menne jéghegyet keresni! Ne nevessünk azon mégse, hogy a húsvéti asszonyok holtak között keresték az Élőt. Mert azóta sokan tettek már úgy. S ma is de so<;an vannak Jézussal így. Keresik, de a holtak között. És nem az a baj, hogy nincs senki, aki eléjük álljon an­gyalok fényes öltözetében : „Ne keressétek holtak közt az élőt 1“ Hanem az a baj, hogy ők meg is találják a holtak közt azt, akit keresnek; s nem veszik észre, hogy az ő hitüknek holt a Krisztusa. Nem kételked­nek, nem hitetlenkednek, nem fordulnak vissza, hogy a keresésük eredménytelen. De a sir kövein mereng el a lelkűk, külön­féle fűszerszámokkal bajlódnak, balzsa­mozni való testet, aranyba vonandó erek­lye-csontokat keresnek, ahelyett, hogy meg­ragadnák Őt igéi szerint úgy, mint Aki él. Ápr. 18. János 14 . is—is. Milyen vilá­gosan beszélt az Úr Jézus arról, hogy Ő végkép az élők világába tartozik. Tanít­ványai körén túl is elterjedt annak előre a híre s az ítélet alkalmával a vád anyagá­nak súlyát alkotta, hogy ö jelezte „feltáma­dását. Egy cseppet sem hibás Ő abban, hogy tanítványai mégis holtan hagyták. De ám ha akadt tanítvány, aki elárulhatta, nem csoda, ha nem akadt egysem, aki elindult volna egyszerre az élők közt keresni az Élőt. Az azonban érthetetlen lenne, ha ma olyanok akarnának Jézus tanítványaiként élni, akik nem tudják,, hogy Ő él s itt e percben is dobog az Ő szíve. Ápr. 19. Róm. 6.9—ío. Csodálatos és teljességgel elképzelhetetlen, hogy Jézus él. És mégis övéinek nem egekbe vesző sejte­lemként, hanem mindennapos tapasztalat­ként kell ezt bírnunk. Nem tudta nevét, nem tudta idejét, nagypéntekjét és husvét- ját, mégis így szólt Jób: „Tudom az én Megváltóm él". Ezzel a tudattal teltek meg azok mind, akik felismerték a keresztre- feszített s feltámadqttban a Megváltót. Nem angyalok, nem az Úr Jézus bizonygatja hát csupán. De vájjon te nem tartozol-e azok közé, akik ünnepelnek valami hittel hus- vétot, de aztán pár napra — megint elte­metik Jézust? A feltámadás nem pár napra hosszabbította meg az Ő életét 1 S bármily csodálatos, bármily elképzelhetetlen, dobo­gó szívét ki kell hoznom a múltból, egé­szen bele a mostani korba s engednem egészen magamhoz. Ide a szivem fölé. Ápr. 20. Máté 18.20. Minden életet ar­ról ismerni meg, hogy vannak megnyilvá­nulásai. Ahol ez nincs, ott nincs élet. Az Úr Jézus életét mulatják ilyen megnyilvá­nulások. Mert az Ö élete nem szelencébe elzárt drágaság; nem is olyan, hogy más világokon, vagy az Isten szívén tünedezik elő. Nem is egy messze csillagról sugárzik elénk, vagy nagy távolság miatt sohasem ér hozzánk. Az Ő élete leér s lejár a földre s olyannak ígérte, hogy az mindenütt meg­jelenik, ahol ketten vagy hárman az Ő ne­vében egybegyülnek. Nem szellemek kül­désében, hanem szívének közénk dobog- tatásában van az Ö mostan, általunk ta­pasztalható élete. Tapasztaltad-e már Őt kettesben-hármasban az Ö nevében? Ha nem, akkor ne csodálkozz, ha még te nem tudod, hogy él. Ápr. 21. Máté 28. is—20. Mióta felemel­tetett, életének nagy részét beköti bizo­nyára az Atyának dicsőségében, az Ő jobb­ján való részvétele. Igénybe veszi életét a trónja tövén sereglő fehérruhás megváltot- takkal való örvendezés. De azért életének hatalmas árjából marad számunkra is. Még pedig nem valami maradék csupán, ami ott fenn feleslegessé vált. Itt van Ö az Ő életének teljes felszerelésével. Nemcsak áldott nyomaival, hanem itt van az elve­szett bárány után járó lábaival, itt van a tékozló fiút kézen fogó kezeivel, itt bűn­törlő vért hullató piros sebeivel, itt a forró szerelmü vőlegény szívével. Minden hatal­mára, mely adatott Neki, nemcsak a földön, hanem mennyekben van. S mindezzel min­den egy napon. Van-e tapasztalhatóbb élet még e viruló világban, mint Jésus élete? Ápr. 22. Ap. Cselek. 25.13—19. Egy em­ber van itt, ki fogságot szenved már két éve azért, mert abban a tudatban éli éle­tét, hogy Jézus él. Nem azon akadok én fenn, hogy mi van ezen a bíróságnak bün­tetni való. Más tűnik fel nekem. Ä Jézuséi­nak nem szabad elhallgatniok azok előtt sem, kik még nem Jézuséi, hogy Ö él. Bizonyságot kell tennem róla, meg kell lás­sák az életemen, hogy én milyen tudattal vagyok telítve, hogy ahol ketten vagy hár­mán az ő nevében vannak, mi történik ott; hogy annak jelenlétében folyik minden na­pom, akinek adatott minden hatalom. Meny­nyivel több lélek találná meg Hozzá az útat, ha rajtunk meglátszanék, hogy életünk mögött az Úr Jézus él 1 Hány alvó lelkiis­meret ébredne fel, ha megtudná, hogy Ö nem múlt el 1 Ápr. 23. I. Thessalonikai 1. 5.10. Mi bőven tapasztalhatta Pál apostol, hogy Jé­zus él 1 Nemcsak akkor, mikor eléje állt a damaszkuszi úton. Azóta folyton s egyre mélyebben. Nem égi tüneményeken, hanem saját magán. Nem azért, mert sokat gon­dolkozott Róla, nem azért, mert nagyon át tudta érezni. Hanem azért, mert Ő él, s életével áthatja mindazokat, akik hittel el­fogadják, hogy meghalt értük. Ha köztük vagy, akkor te is fogod tapasztalni. Mert azoknak nyílik fel Jézus élete ma, akik en­gedik, hogy életükbe fonódjék az Ő élete. Csodálatos fejezetei vannak még hátra az Úr Jézus életének, de én nem győzök cso­dálkozni azon, amely most folyik. Azon, ahogy él e világkorszakban s most is ve­lünk annak jelen perceiben. Legelőigénylés a földbirtokreform alapján. A földbirtokreformtörvény egyik para­grafusa szerint legelöigénylés csak olyan helyen teljesíthető, ahol legelőterületfölös­leg van, mert magasabb földkulturáról (szántóföld) alacsonyabb kultúrára (legelő) áttérni nem lehet. Éz az intézkedés teljes mértékben illuzóriussá teszi az egész intéz­kedést. Mert ma a Csonka-Magyarországon megmaradt közel három és félezer község közül alig van ötszáz, melynek határában legelő céljaira az előírás szerint alkalmas terület volna. Már pedig tudjuk azt nagyon jól, hogy intenzív gazdálkodást állattenyész­tés nélkül folytatni nem lehet, állattenyész­tést pedig agrikulturánk mai állása mellett legelő nélkül folytatni nem lehet. Hiába van tehát a kisházhelytörvény, hiába van a földbirtokreformban a kisbérietek és az öröktulajdonbavétel lehetőségének a bizto­sítása, ha az az új birtokos egy darab jószágot sem tarthat, mert nincsen legelő, istállózás mellett pedig az állattenyésztés nem fejlődhetik. Nagyon sok helyen vannak olyan területek, amelyek többé-kevésbé vizesek, sőt a kataszteri tiszta jövedelem szempontjából sincsenek értékelve, de mert egyik-másik kiemelkedő részét szántogat- ják, legelőül nem engedi a törvény elnyerni. Éz így nem jól van. Ezen változtatni kell, mert a földbirtokreformtörvényt eredmé­nyesen a gazdaközönség és az ország javára addig nem lehet végrehajtani, amíg a legelöigényléseknek ilyen szigoiú tilal- mazása fönnáll. * Fölfüggesztették az állatkivitel ille­tékmentességét. A kormány a budapesti vágóállat-exportvásárról külön engedély és kiviteli illeték nélkül kivitelre bocsátható belföldi és külföldi származású vágómarhák és vágójuhok kiviteli illetékmentességét további intézkedésig felfüggesztette. * Termény-, állat-, takarmány- és vetőmagárak. Tiszavidéki búza 3120—3150, dunántúli és pestmegyei búza 3100—3130, rozs 2170—2190, takarmányárpa 2300—2400, sörárpa 2425—2500, köles 2900—3200, zab 2275—2350, tengeri 2800—2850, repce 4600—4800, korpa 1600—1625 korona száz kilogrammonként Budapesten. A szurómarha kilogrammonként 82—97 korona. Juh kilogrammonként 70 koronáért kelt cl. Hátasló és csikóért 24.000 K-t, kocsi­lóért 20-75000 K-t, igáslóért 22—90.000 K-t, szamárért 3000 K-t, öszvérért 14 000 K-t, vágólovakért 4—20.000 K-t fizettek. Budapesten nagyban teavaj I. rendű 350—380 K, főzővaj 220—270 K. Takarmánypiac. Takarmánycikkek bősé­gesen érkeznek a piacra. A budapesti pia­con fizettek I. rendű szénáért 1000 K-t, II. rendűért 800 K-t, hansági szénáért 800 K-t, tiszavidékiért 1000 K-t, muharért 1150

Next

/
Thumbnails
Contents