Harangszó, 1922
1922-04-16 / 16. szám
HARANQSZÖ. 133 ! 1922 április 16. régi magyar nótára. A másik elhallgatott és felfülelt. Azután tovább fütyült. ö meg füttyszóval felelgetett. Egyszerre csak megáll a diák s az út közepén szétvetett lábakkal feltartóztatja. — Hát kegyelmed, magyar?. .. — És kegyelmed is az? így találkozott Hunnius Korlát! Gáspárral, össze is barátkoztak egy rövid félóra alatt. Keresték Rafanides Mártont is, de hiába, nem találták. — Hanem, édes cimborám, — szól komoly hangon Márton, — nem tudom, szeresselek avagy irigyeljelek, hogy az otthonomban lehettél s láthattad a szívemnek drága lelkeket I — Hál az édesapám egészségét milyennek mondod?... Sokat aggódom miatta. Egyszer valamelyik tudós fizikus nagy követ dobott a telkemre I A beszélgetés megszakad. A vidám társaság is jogait követeli. Kézről kézre jár a nagy sőröskorsó s ugyanakkor székről székre továbbítják a magyar honból érkezett új magyar diákot, hogy mindegyikük megismer- kedhessék vele. (Folytatjuk.) Gondolatok. Az életben reánk mért szenvedés tulajdonképen áldás, mert azon át, mint egy aranyhidon, közelebb jutunk az Úrhoz. * Embernél ne keresd a tökéletességet, viszont hibái mellett lásd meg erényét is, mert az utóbbiból, bárha csaK egyetlenre talász is nála, annak a fénysugara gyakran a hibáknak minden árnyékát képes eltüntetni. * Ne sajnáld az olyan embert, ki anyagiakban koldusszegény, ellenben szánalommal tekints a dúsgazdagra, kinek hite nincs és imádkozni nem tud. * Az örömök legszebbike: ha többet adhatunk, mint amennyit kapunk. • Szeress ! Ez az egyetlen érzés, melynek birtokában az istenhez való hasonlatosságot megközelíthetjük. • A lélek derűje megőrizhető, mosolyod örök: ha szivedben a mindennel való meg- békülés magasztos elve honol. * Némely ember lelkivilága hasonló a mélyen elrejtett kincshez, a hozzá vezető út csak hosszas és türelmes kutatás árán található fel. Gazdagsága azonban bőven kárpótolja a kereső minden fáradságát . A jótékonyság oltárán gyújtott áldozati tűz füstje, bárhonnan érje is a szellő, mindenkor ég felé tör! * Fél öröm s mégis dupla gyönyörűség az: ha örülünk az örülőkkel. Hudy Ilona. Karcolatok a hétről. Aztán jött a husvét 1 Első eset, hogy nem vehet részt a feltámadási körmenetben. Nagyon búsult ezen. Gyermekei szorongva tanácskoztak, hogyan feledtessék vele e veszteséget. — Csak menjetek nyugodtan — szólal meg miniszter fia — meg leszünk mi mamácskával kettecskén I Az anya szeme felragyog. Hiszen minden boldogsága és dicsősége e zseniális fia, aki amily megközelíthetetlenül hideg kifelé, olyan gyöngéd hódolattal veszi körül öreg anyját. Azzal a délceg férfi meghatott mosollyal odamegy az anya éjjeli szekrényéhez, előveszi a szentírást és olvassák hangosan, buzgó szívvel, megrendült lélekkel a világtragédiát, a passiót 1 — Sohasem volt részem szebb Feltámadásban — hálálkodott n boldog anya. (Egy nagyasszony halálára, Bárczy István miniszter édesanyjáról című rajzból.) * A komáromi lutheránus öspörös, meg a somorjai ev. lelkipásztor ma se tett hűségesküt a cseheknek S a magyarság valláskülömbség nélkül követi ezt a két hajlíthatatlan magyart, tódul a templomaikba meghallgatni vigasztaló, a magyar hazához, az integritáshoz való tántoríthatatlan ragaszkodásra buzdító beszédeiket és — mert hangosan nem szabad cselekednie — magában mondja el Miatyánk után a Himnusz szavait. Így olvasom ezt szóró! szóra egy vidéki lapban megírva. Ugyanekkor kezembe akad »A Társaság« című Budapesten megjelenő lap április 2 diki száma s itt márciusi krónika címen olvasom többek között a következőket: A farsang régen véget ért, a búcsúzó Karnevál azon ban még az ébredő tavaszban sem tud tovatűnni. Házibálok, teák, vacsorák, estélyek egymást követiks a kró nikás alig győzi koszorúba kötni a tavaszi farsang tarka és vidám hireit. A Nemzeti kaszinóban Szentke- reszthy Béla báró és Ciiráky György gróf rendeztek legutóbb vidám vacsorát, melynek részvevőit számtalan mulatságos ötlet, kacagtató meglepetés mulattatta. A nagyszámú vendégsereg alig foglalt helyet az asztal mellett: meglepetésszerüleg sikoltó „jász-band" szólalt meg az asztal alatt... Az asztal pazarul volt feldíszítve ibolyafűzérekkel és bokrétákkal, melyek szeliden pihentek a tányérok és poharak árnyékában. De egyszerre csak megélénkült az asztaldísz és szelídített fehér egerek surrantak az ibolyafűzérek között, a teli poharak táncolni kezdtek — rejtett gummicsöveken fújtatott levegő mozgatta őket — és a méltóság- teljesen szervírozott tésztából, mikor felvágták négy stiglic hangos csiri- peléssel röppent a magasba. És végig az egész vacsora folyamán egymást érték a meglepetések, képzelhető, hogy a vacsora után milyen jó kedvben kezdődött a hajnalig tartó tánc. Ezeket esetleg a komáromi esperes és a somorjai ev. lelkipásztor is olvasva, nem tudom mit gondolnak sokkal inkább magukban : hogy közel van már a magyar husvét, a magyar feltámadás, vagy pedig elborul a lelkűk még jobban s ajkuk szótlan marad ezután s csak annyit sóhajtanak fel: Szegény hazán, Magyar- ország, Isten veled, jó éjszakát! Piros tojás. Régen jártam falun, nem tudom, kirne- szelik-e még az asszonyok a házakat szép fehérre, árad-e a konyhákból omlós kalácsillat s előkeresik-e a berzsenyes-bögrét, hogv tojást pirosítsanak így, husvét táján ?... Bizonyára. Itt, Városon, nem meszelik a házakat, nem igen ismerik az Ínycsiklandozó kalács-illatot s a tojás is cukorból van. Csak a kirakatok jelzik a husvét közeledtét. Ezek tömve vannak mindenféle csecsebecsével: zászlós bárány- kákkal, óriási selyem, meg cukor tojásokkal, amikbe beleférne egy kisebb fa'usi szatócsbolt minden cukedlija és rámenne néhány havi fizetés, amiért azután egész panorámát láthatni bennük. Akad olyan kirakat is, amelyben valóságos kotlóstyúk sétálgat büszkén sárgapihés csirkéivel reklámként Sok bámulója akad az eleven kotiósnak: itt Pesten újság az ilyesmi. Hanem amit én keresek a kirakatokban: valóságos igazi berzseny-pirostojást, nem látni. Pedig ez a legszebb, úgy-e gyerekek? — Husvétkor lehet vele játszani, labdázni, azután kitartani „torpasztásra", »beleütésre" és ha eltörik, meg lehet enni. Kérdezgetem... de nem felelnek a gyerekek. Hogy is felelnének?! Férfiak azok már mind, akik tudják, micsoda örömöt jelentett az a „torpasztásra* kitartott tojás, amivel sok-sok fényes réz- krajcárt lehetett „szerezni* csigára, palavesszőre, törökmézre... A mai gyerekektől ezt hiába kérdezgetem, azt sem tudják: mi az a krajcár?!... Nekik egy vagy több húsvéti örömmel kevesebb jutott, mint nekünk. . . Mióta a krajcár „kiment a divatból* sok tél, sok nyár elmúlt. Azóta az örömök megfogyatkoztak, a szomorúságok megsokasodtak. A leányokat sem igen locsogat- ják húsvéthétfőn rózsavízzel, parfömmel illatosra pajzán, ifjú legények, legfeljebb
