Harangszó, 1922
1922-04-16 / 16. szám
1922. áp. ilis 16 ‘ HARANQSZO. 131 csapatok ellen. Harcuknak egy szerencsés politikai fordulat vetett véget. Sok felháborító van feljegyezve a valdens evangélikusok történetében*) de elég annyi, hogy az 1800-as években, mikor Európaszerte szabadabb szellem kezdett már lengedezni, mégis enyhülni kezdtek szenvedéseik. De azért még ebben az időben is különböző módon zaklatták őket, aszerint, hogy az akkor még részekre oszló Itáliának melyik államában éltek Firenzében pld. egy időben a porosz király védelme alatt nyugodtan élhettek, de 1851-ben, akit a katolikusok közül az ev. templom látogatásának bűnében találtak, azt a rendőrség nyolc napra lecsukatta, később pedig az olasz nyelvű valdens istentiszteletek tartását betiltotta, a lelkészeket egyik börtönből a másikba hurcolta, később őket családostul együtt száműzte. Toscanában egy 1789 iki törvény a katli. vallástól való elszakadást bűnnek minősíti, az evangélikusokat »istentagadás« címén börtönre veti; egy 1852-iki törvény a felségsértést, szándékos emberölést és a vallás ellen való vétkezést hallállal bünteti. Ez időben egy »istentagadásért« börtönben ülő evang. ember miatt lord Palmerston (angol) Livornot hadihajóval bombáztatta, mire az illetőt *) Evangelische Besträbungen in Italien (Pavlo taláno). perdikálj 1 Még a papéra se sokat adok, nem a tiédre... Aztán mondd meg nekem, hol láttál te valaha lelket? — Hát te azt el se hiszed, hogy lelked van?! — Nem láttam még a te szép lelkedet, sem a másét. — De hisz akkor Istent sem hiszel 1 — Őt se láttam, de te se láttad még. — Láttam, látom a csodás teremtményeiben. Éreztem végtelen jóságos atyai gondoskodását egész életem lefolyásán .. . — Jó, jó! Nekem beszélhetsz ilyent is, olyant is. .. Hiheted azt is, hogy lelked van. De aztán az is csak majd úgy szorul ki belőled, úgy eltűnik, mint az állat párája... — Node ilyen embert!... Megtagadja saját emberi mivoltát. .. De- hát ezután ahhoz tartom én is magamat ! — hagyta ott Gergő fejcsóválva. köszöntés nélkül Kancsit. A következő találkozás alkalmával Kancsi ismét várta Gergő köszöntését. Az öreg ránézett ugyan, de azt szabadon eresztették, de száműzték. Ugyancsak Livornoban történt, hogy egy istentisztelet alatt, a kath. papoktól felbújtogatott tömeg berontott a protestáns templomba, ott mindent összetört-zúzott, a híveket pedig szét- üzte. Mikor a lelkész emiatt panaszt tett, a városi hatóság őt magát Ítélte el rendzavarásért. A törvény előtt való egyenlőség és teljes vallásszabadság csak akkor jött el, mikor Olaszország Vittorio Emanuelo király fegyverei által felszabadult s az ő jogara alatt egyesült. És amilyen mértéktékben sikerült egyrészt az apró zsarnokok, másrészt a bitorló Ausztria hatalma alól Itália egyes részeit felszabadítani, olyan mértékben szabadult fel az ország földje az akadálytalan evangéliumi munka számára is. Ettől az időtől kezdve egyre-másra keltek életre és alakultak új gyülekezetek Torinóban, Milanóban, Genuá- ban, Bolognában, Parmaban, Velencében, Veronában, Pisában, Palermoban, Messinában, Cataniában, Elba szigetén és még igen sok helyen. Mindenütt százan és százan jelentkeztek az áttérésre, de az okos valdens lelkészek nem engedték magukat elragadtatni a látszólagos eredménytől, hanem minden egyes jelentkezőnél az áttérés okait keresték s mindenkit alapos oktatásban részesítettek. Azt kellett .ugyan tapasztalniok, hogy sokan vannak a meghívottak és kevesen a választottak, de észszerű módszerükdörmögte : »Hajsz hő, Sármány!« Más alkalommal pedig olyasfélét mondott, hogy: gyi Csillag, gyi!< Ekkor aztán kifakadt Kancsi szörnyű haraggal: — Mi vagyok én, hogy ilyen csúfot teszel velem ?! — Azt hát nem tudom, mi vagy? Arra azonban jól emlékszem, magad mondtad, hogy nincs lelked. Akinek pedig nincs lelke, az nem ember. — Nekem olyant ne mondj, hogy nem vagyok ember, mert törvénykézre adlak. — Csak magadat perelheted be, de nem engem. — Mindig különb ember vagyok, mint te! — Elhiszem. De ha neked nincs lelked, nekem pedig van!... S ha nincs lelked, mivel vagy különb a jó Isten hasznos állatjainál ? — Én beszélni is tudok. — Az még nem tesz különbé, mert úgy látom, a maguk nyelvén az állatok is tudnak beszélni. Nézd kel elérték, hogy gyülekezeteik nagy részben ma is igazán élő gyülekezetek. Legkésőbben nyílt meg, még pedig 1870 ben az evangélium számára a pápák városa: Róma s a körülötte elterülő »Egyházi Állam« földje. Ez évig ugyanis a pápa fenn tudta tartani a már egységes Italiában »Egyházi Állam »-a különállását. De a német-francia háború lehetővé tette Vittorio Emanuele királynak, hogy Róma meghódítására gondoljon s csapatait Róma ellen indította. Mikor a pápa 1870. szept. 19-én Róma erősségeit megszemlélte, a várfalakon megállva, elhizottan jelentette ki kísérőinek: »Én ugyan nem vagyok próféta, de egyet mondhatok: a piemontiak ide be nem jönnek!« Huszonnégy órával később az olasz katonák mégi3 bevonultak a Porto Pián át az »örök város«-ba és velük együtt, a katonák sorai közt jöttek a lelkes evang. bibliaterjesztők. Pár nappal utóbb több evang. (valdens) lelkész is jött Rómába s az első összejövetelt egy vendégfogadó szerény szobájában tartották. Á lelkeket lenyűgöző hatalomnak vége volt s a szabad Olaszország szabad Rómájában az evangélium örömhíre is szabadon szárnyalhatott. Ma már igen szép román stilusu, bár tornyatlan templomuk van a valdenseknek Rómában Jelvényük: égő gyertya fénykörében kőröskörül hét csillag, az egész egy körbe foglalva, ebben pedig a jelszó: »lux az itt siető hangyát, találkozik másik három hangyával. Megálltak mind a négyen egy pillanatra. valamit mondott nekik az első hangya, tudatott velük valamit. Tán azt, hogy egy jő falatot adó kukacra lelt. S nézd, hogy szaladnak most mind a négyen visszafelé.... — De én harapni is tudok 1 És — — Akárcsak a kutya?... — Igen, harapni is tudok és harapok is, ha engem állattá akarsz lepocskondiázni I Mert tudd meg, hogy ha neked van izéd... lelked, akkor nekem is van, még pedig különb, mint neked. — Van ?!... Hát most már van ? Eccer nincs, másszor van ? Vagy tán már megtaláltad... A vacs csak azért van, hogy azt mondhasd: neked az is különb van — ha van — mint másnak?!... No, várj csak, öcsém, rátalálsz te még a jó Istenre is. Vagyis eljö az idő, amikor kétségbeesetten fogod őt keresni, csak aztán későn ne találj reá!...
