Harangszó, 1921
1921-03-27 / 13. szám
1921 március 27 HARANQSZO 99 I Itt a csöngei Cseren is láthatunk egy i nagy halmot, valamikor úgy hordták 5 össze földből. Nem természetes emel- i kedés, szép szabályos kerek alakú, í Római halomnak mondja a nép. Itt I tartott őrséget egy római század, ; őrizve az utat, őrjáratokat küldve ki tarra. Bizonnyal meg is volt a halom » erősítve, erős csertönkökkel körül- f bástyázva, hogy védelmet nyújtson i a katonáknak az esetleg fellázadó i népek dien. Állhatták a halmon vi- í téz vezérek, kik távolba néző tekin- f tettel tán valami hadi dicsőségről ál- » modoztak: hogy tán ók is bevonul- ! hatnak a városok városába, Rómába, * és a győző sereg élén fehér paripán ! fogadhatják a lelkes tömeg ünnep- 1 lését. A sors forgandósága ide vezette í Ferenc József néhai királyunkat egy 1 hadgyakorlat alkalmával s innen e I halomról nézte a gyakorlatokat. Nem-e i ihlette meg ót is a hősök szelleme > e többezredes halmon, nem-e ltftta i ő is lelki szemeivel a nagy forgatagot, amikor milliók rohannak egy- » másra s a föld elkopik a tusakodók í lábai alatt, a fűnek, fának még gyö- f kere is kifordul a dübörgő pergőtüzek i iszonyában I Ki tudná ezt megmon- idani? A jámbor szántó-vető csudálkozva '.szemléli, mily különös vasdarabokat Ihoz fel olykor az eke. Régi fegyve- rrek maradványai ezek, sarkantyúk, ) dárdahegyek s a híres római pallos I töredékei. A rozsda jó részét elette, i ágát s pár pillanatig azon csüngött. A hullámzó ár azonban letépte róla < s tovább ragadta magával. Fúldo- i kolva vergődött, mikor Péter gyors i úszással odaért s a már-már végkép /elmerülőt egyik kezével kiemelte a f vízből. A gyermek, amint ismét le- t vegöhöz jutott: az élet ösztönével i kapaszkodott megmentőjének nyakába. I Itt a part magasabb volt, a parti bo- ; zót is akadályozta a kimenést, azért I Péter tovább úszott s a még növekvő : zajló árok sodrán, az előtte forgó /örvényeken győző erővel áthatolva r végül oly helyre jutott, hol a part »ellapult s a kiszélesült folyóból kön- ínyebb volt a kigázolás. Zsófi a parton lélekzetét elfojtva, 'szívében remény, aggodalommal kí- »sérte az ő gyermekéért saját életét i kockáztató Péter küzdelmét a zajló í habokkal. Amint ez az erőfeszítésben I láthatólag megfáradva partra vergődött, hozzá rohan s csak ennyit de még mindig kivehető a formája. Még békében történt, hogy egy helyen szólóföldet fordítottak és ott a földben edényeket találtak. A munkások mit gondoltak azzal, hogyan kerültek ezek a föld mélyébe, egymásután vagdalták földhöz a napvilágot látott régiségeket. Én, midőn ezt hallottam, nagyon sajnálkoztam, mert szerettem volna látni az edényeket. Az iskolában történeti órán figyelmeztettem növendékeimet, hogy ha még valamikor ilyesmit találnak, hozzák el az iskolába, hadd nézzem meg azokat. Jött egy korszak, melyben sok szegény családapa és ifjú maradozott el ismeretlen tájakon, jeltelen sírokban álmodoznak távol hagyott kis családjukról, otthon hagyott kedvesről. Többek között az említett szőlőföld fülajdonosa is pihen hősi fáradalmai után. A harcok után ismét termelő munkához látnak az emberek. Keresik a kincset a földben s meg is találják szorgalmas munkájuk gyümölcsét. A minap estefelé jön hozzám egy ifjú, hogy íme amint szőlőföldet fordítottak, különös alakú cserépedényeket, csészéket, tálakat, fazekakat találtak a földben úgy 80 cm. mélyen, ő elhozta hozzám, nézném meg, nem-e olyan régi római edények, mint a milyenekről az iskolában beszélgettünk? Örömmel fogadtam. Tényleg csinos formájú edények voltak ezek, bár már könnyen törnek, hamar el- mállanak. Még füle is volt egy csémondott: — »Sógor, áldja meg az Isten«, s örömtől remegve nyújtja ki karjait leányáért. Ez az első rémület hatása alatt még most is szorosan tapadt nagybátyja kebléhez. Csak ismételt biztatásra mert körültekinteni s borult anyjának karjaiba, ki boldogan ölelte, csókolgatta. Imre lovain szénáért jött a rét másik végén levő utón. Már a távolból feltűnt neki, hogy neje összetett kezekkel, a folyóra irányzott tekintettel megy a parton, kedves leányát pedig seholsem látja. Bajt sejtve, megsuhogtatja ostorát s lóhalálban nyargal hozzá. Péter épen ekkor adta át a kis leányt — kinek ruhájáról a víz csurgott — anyjának. Az apa kérdés nélkül megértette, hogy itt az ő gyermeke forgott halálos veszedelemben s ebből bátyja mentette ki. A szekérről leugorva, megindultan ragadja meg Péter kezét e szavakkal: szének, sőt néhány bögre ki is volt díszítve, rovátkolva. Bizonnyal római települők laktak itt az Ókorban. De idők folyamán, tán harcok következtében eltörlődött az a telep és a finom homok ezre- dek múlva befedte, elfeledtette, hogy itt is emberek éltek, telve szenvedéllyel, akár csak a mai korban. Nagy alkotásoknak, hires római légióknak csak emlékük borong e tárjon. öreg cserfák még megvagytok, valószínű azonban, rövid idő múlva nektek is csak helyetek marad meg, sok időt átélt susogó koronátok földre borul a fejsze csapásai miatt. Jönnek más nemzedékek, más emberek, kik szintén csak úgy monda után emlékeznek a mai korra. Hajas Dénes. Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., Í05.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Bizonyságtevés. Márc. 28. Máté 10 . 32—33. Az apostolok husvét után is még mindég bezárt ajtók mellett vannak. Nem mernek nyíltan bizonyságot tenni hitükről. Pedig aki nem mer Jézusról bizonyságot tenni, az még nem keresztyén. Keresztyénség és bizonyságtétel elválaszthatatlan. Márc. 29. Apostolok cselekedetei 10. í—». Kornélius saját családja, sőt még szolgái előtt is bizonyságot tesz a könyörgést meghallgató Istenről. Merek-e bizonyságot tenni azok előtt, akik legközelebb élvén — Bátyám, köszönöm, — bocsáss meg! — Hála a jó Istennek, hogy sikerült ezt a kedves életbimbót megmenteni, együtt örülök veletek. Hanem Imre fordulj meg csak a lovakkal, a zavaros víz hideg volt, a fószél is hűvös. Haza kell sietnünk, hogy anyja Böskét szárazba tehesse s ágyba fektesse. Nekem is szükséges az átöltözködés. Felültek s Imre biztatására a lovak gyors menetben vonták a kocsit. Zsófi karjaival szorosan magához ölelve melengette leányát, ki anyja kérdésére panaszkodva mondá: — Igen rósz volt a víz. Nem is akartam inni, de mindig a számba jött, míg a Péter bácsi ki nem emelt. A kis leánynak e baján a gyorsan haladó kocsi rázása hamar segített... Midőn hazaérve Imre a kapun befordult, a tornácban álló Mari meglepetve látja, hogy az üres kocsin
