Harangszó, 1921
1921-03-27 / 13. szám
XII. évfolyam. 1921. március 27. 13. szám. Falaid* sisrkssxt6 é* kiadd: SZALAY MIHÁLY. TAr**zarka*ztd: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonára (Vaizprémmagya), aldfl- zaté*l dijak, raklamdcldk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szantfotthárdra (Vtisvármegye) küldendők Fldflzatést elfogad minden avang. lelkén é* tanító. Megjelenik minden vasár nap. y EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti é* a kiadásért felelés: CZIPOTT OÉZA •zentootthAro (Vasvármegye.) A „Harangszó" aléRzetésI ára egész évre: Luther- Szövetségl tagoknak clm- szalagos küldéssel 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Ssttvetségl tagoknak clmszalagoe küldéssel 84 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Magyarok husvétja. Irta: Novák Rezső. A reményeikben csalódott emma- usi tanítványok szomorú vándorútján járunk. Lelkünket annyira lenyűgözi az általános gyász és szomorúság, hogy szinte úgylátszik, mintha örök- kétartó kereszthordozásunk és tragikus Golgothajárásunk közben mindennap rettenetes itéletü Nagypéntekeket élnén^ át s így észre sem vesszük a feltámadás ünnepét, mely kiemel a fájdalom fásultságából és közős, örökéletü eszmények kultuszát szolgába.. Hiába hirdeti az angval a húsvéti örömhírt: Nincs itt, feltámadott 1, mi még ma is a golgothai keresztfát látjuk, a kegyetlen kalapácsütések észbontó csattogását halljuk, az előttünk álló sírboltra szegezzük merev tekintetünket, mely elrabolta reményünket s eltemette örömünket. A feltámadás diadalünnepén is szem- iesütve, fejlehorgasztva járunk-kelünk s azokkal a kegyes szívű jeruzsálemi asszonyokkal kishitüen kérdezzük : Kicsoda hengeríti el a követ a sír szájáról ? Mikor lesz már egyszer nemzeti feltámadás, mikor lesz igazán ünnep a világon ? Magyar népünk még mindig a nagypénteki sötét éjszaka lethargikus álmát alussza, még nem érintette meg dermedt tagjait az élet, a feltámadás szellemének lehellete, mozdulatlanul fekszik koporsójában, még nem indult meg ereiben a megújult, a halálon diadalmaskodó élet vérkeringése, őrt állanak kriptájánál a gyáva szomszédok katonái, lezárták sírjának fedelét a párisi békeszerződés ólompecsétjével, hogy senki ki ne szabadíthassa sziklabörtpnéből s már köntösére, utolsó ruhadarabjaira, megmaradt anyagi erőforrásaira is sorsot vetettek. De lehet-e sírba zárni az élőt, meg lehet-e fosztani isteni jogától, önrendelkező szabadságától az élniakarót ? Fel lehet-e darabolni hazáját, el le- het-e venni mindennapi kenyerét, gyáva rablók módjára megfosztani életfeltételeitől ? Úgy látszik,. igen, mert hiszen saját honfitársai juttatták ellenségei kezére, hogy fegyverétől, ellenálló képességétől megfosztva álljon ítélő bírái elé, akik alattomos ellenségeinek Feszítsd meg I kiáltására hallgatva keresztre hurcolták s eltemették, hogy büntetlenül osztozkodhassanak ezeréves örökségén. Husvét ünnepén bágyadt tekintetünket a golgothai keresztre függesztjük, mert szomorúság tartja fogva szívünket; de *a keresztre tekintünk azért is, mert vigasztalódni akarunk s örömöt, bizonyosságot keresünk husvét ünnepén. A nagypénteki véres keresztfa az emberiség bűneinek a nagyságát és Isten bűnbocsátó szere- tetének a mélységét szimbolizálja, a keresztfán bűnünk elítéltetett és megbocsáttatott ; a húsvéti üres sir pedig a halálon, szenvedésen, emberi bűnök, igazságtalanságok özönén diadalmaskodó feltámadásnak a jelképe, azért elválaszthatatlan a nagypénteki gyász a húsvéti örömtől, a véres kereszt a királyi koronától, a földi szenvedés a mennyei megdicsőüléstől. Kereszt nélkül nincs korona, halál nélkül nincs feltámadás, küzdelem nélkül nincs győzelem. A feltámadás ünnepén az igazság, az örökélet Istenébe vetjük bizodal- munkat s rendületlen keresztyén hittel reméljük és valljuk, hogy az erényt, az erkölcsöt meg lehet ugyan gya- lázni, az eszmék hordozóját meg lehet ölni, az igazság diadalát lehet késleltetni, de őrökre eltemetni sohasem lehet, mert az igazság áttöri a sir falát, szétszakítja bilincseit, letépi a kikényszerített papirosszerződések pecsétjét s előbb-utóbb diadalmaskodik minden erőszak, cselvetés feletti Sursum corda 1 Fel a szívekkel I Husvét nem a gyász, nem a kishitűség, nem a tépelődő semmittevés ünnepe, hanem a megbizonyosodás, az élet, az örök megújhodás, a halhatatlanság diadalnapja, mely győzőt, legyőzöttet, gazdagot és nyomorgót a hála oltára köré gyűjt és Istent dicsőítő imádságra kötelez. Amíg szívünkben életalakftó hatalomként él a hit, amíg lelkünket betölti nemzeti hivatásunk tudata, amíg nem vész ki belőlünk egy szebb, boldogabb korszak reménye s amíg minden egyes magyar embert becsületes, önzetlen munkára indít a hazafiúi lelkiismeret parancsszava, addig nem kételkedem Magyarország feltámadásában, addig szomorúságuk dacára is reménykedhetnek a husvét ünnepén is Qolgo- thát járó bús magyarok, mert az igazság Istene él, az eszme diadalmaskodik s hitünk bajnoka: Jézus Krisztus feltámadott I A „Luther-Szövetség“ Nagykanizsán. A nagykanizsai evang. gyülekezet március hó 5-én és 6-án Luther- Szővetségi ünnepséget rendezett. Az ünnepségeken, amelyek közénekkel és oltári imádsággal kezdődtek s ugyancsak oltári imádsággal és közénekkel végződtek, dr. Pröhle Károly soproni theol. akadémiai tanár tartott »Jobb jövőnkért« című szabad előadást szépszámú hallgatóság előtt. Első esti előadásában a vallás nélkülözhetetlen és áldásos voltát hangoztatta; a második esti előadásában a családról beszélt és az új nemzedék nevelésére nézve adott szülőknek, tanítóknak, gyámoknak, pártfogóknak bölcs taná-
