Harangszó, 1921
1921-01-09 / 2. szám
10. HARANGSZÖ. nagy természet törvényeinek, az egészségi szabályoknak sem akar engedelmeskedni, ha ezek az ő kénye kedve szerinti akaratát, vagy kívánságát korlátozzák. Ez az anyagias irány és a hasznosság elvének uralma szította lángra a világháborút. Viszont a világháború rémületes forgataga pusztító áradatként vetette fölszinre lélekmérgező gyümölcseit annak a nyers önzésnek, melyet az úgynevezett szabad gondolkodók belátásos elméket, hasznossági elv történelmi materializmus, radikális haladás és egyéb csábító jelszavakkal hoztak forgalomba. Ebben az óriási kavarodásban, aminőre a világ- történet nem emlékezik, testi szemeinkkel látjuk, érezzük egész lényünkkel, ezeket a rettenetes, lélekrázó, té- bolyító eredményeket. A diplomaták határtalan uralomvágya, féltékenysége, bizalmatlansága nem válogat az eszközökben, nem riad vissza a legképtelenebb hazugságoktól és a‘legvakmerőbb szószegéstől, felhasználja az ámítás és lé- lekvásárlás minden módját, könnyű lélekkel folyamodik az orgyilokhoz, csábító Ígéretekkel kecsegtet, borzalmak híresztelésével rémítget. Az árdrágítók lelketlen kapzsisága könyörtelenül vág bele a védtelenek eleven húsába s minden lelkiismeretfurdalás nélkül aknázza ki az országos szenvedést és nyomort milliók összeharácsolására. Kinek jutna eszébe, hogy mikor az ország sínylődik, ugyanakkor egyes polgároknak meggazdaTÍ.RCA. R Hargita aljában... Irta: Hajas Dénes. A székely havasok alján egy kedves faluban táboroztunk. A távoii ormokon állt farkasszemet nézve a vitéz 18-as honvédezred a románnal. Csupa derék vasi és soproni fiú 1 A menetek meg a barátságos székely falukban tanyáztak a galambducos házaknál. Nappal a térdig érő hóban másztuk a hegyeket, szigorú gyakorlatokat végezve, de pihenőben mindenki vendégnek érezte magát a fa- ragványos kapuk gazdáinál. A hegyi patakok fürge hullámai által hajtva, vidáman kerepeltek a malmok, melyeknek minden részét okos székely kézművesek készítették. A fából készült házak, miként a skatulyák, szép godniok nem szabad. Az árucikkek hamisítói a tudományt és kézügyességet felebarátaik megcsalására fordítják. Munkaadók és munkások úgy a szellemi, mint az izommunka terén örökös harcban állva farkasszemekkel kísérik egymás cselekedeteit afelett töprengve folyton, mikép lehetne azt a másikat rászedni s tőle valami előnyt kicsikarni, ahelyett hogy egymással testvériesen kezetfogva közös erővel igyekeznének egymás érdekeit szolgálni s a társadalom és haza javát előmozdítani. A családi életbe az önzés beültette az egykerendszer csiráit; az erkölcsi érzék eltompulása s a testi indulatok zabolátlansága gyakori házasságtörésekben, válóperekben és a nemi élet szertelen elfajulásában nyilatkozik. A lovagiasság kora lejárt, helyette a társas érintkezés elvadulásával találkozunk a magasabb köröktől a piaci kofa emberieden durvaságáig a lépcső minden fokán. A szívnemességet, becsületérzést, egymás iránti bizalmat csak hirből isméi jük. És mindezek folytán a személy- és vagyonbiztosság napról napra csökken, a testi és szellemi erők rohamosan pusztulnak; az egyének ideges, viharos nyugtalansága, elégedetlensége, a nemzetek ádáz gyűlölködése s gyötrelmes szenvedése jellemzik az anyagiasság és a hasznosság elvének mai korszakát. Vajon igaz-e tehát, hogy az állam legbiztosabb alapja a gazdagság? Vagy Berzsenyi szavai legyenek-e a mi csalhatatlan vezérszóvétnekünk, sorjában helyezkedtek el a patak partján, tisztán, fehérre meszelve. Gondos székely nők szőtték-fonták bennük a jóféle vásznakat és gyapjúszöveteket. Ők nem érezték a drágaságot. Minden szükségletük kitelt a házból és a határból. Reggel szorgalmas leánykák hozták meg a napi italt a közelben levő borviz-forrásból kukoricatorzsával bedugott cserépbutykosban. A fazekasmesterséget is érti a székely. Az unitárius templom asztalán ott díszelgett Ambrus bá’ cifra keresztelő korsója. Hja 1 csinált ő már a román királynak is csinos mívü vázákat s edényeket I Szíves házigazdám, kinek magyar címerrel ékeskedő, jól kicifrázott kapuja ott ékeskedett a »Malom utcában«, el-elbeszélgetett velem. Előhozakodott a székely regékről. A körül levő ormok, szirtek mindegyikéről tudott valamit mesélni. A »Firtos. 'Mr* 1921. január 9. hogy »minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs» ? Azok a szédítő sikerek, amelyeket ez a féktelen és minden tekintetet lábbal tipró előretörés a kor anyagias áramlatának segítsége mellett felmutatni képes, ne tévesszenek meg senkit a jövő felől. Azok a hirtelen ösz- szegyult milliók, amelyeket haza s felebarátok elleni vétkek sora halmozott rakásra, annak a szennyes irodalomnak buja terjedése senkit meg ne ijjesszenek, senkinek a bizalmát az emberiség jövője iránt meg ne rendítse. Ezek a bűnök, amelyeket az erkölcsi törvények kigúnyolói önmaguk, felebarátaik és a természet ellen mindennapi életükkel saját fejükre gyűjtenek, a világrend kérlelhetlen igazságszeretete szerint önmagukkal hozzák az igarontó hatalom elmarad- hatlan büntetését: a tobzódási vágynak, a nagyzási hóbortnak és a buja gerjedelmeknek vagyont, testet és lelket pusztító rabszolgaságát. Helyesen mondá egykor egyik kiváló publicistánk, hogy a hirtelen gyűlt vagyon a harmadik generációt nem éli túl. Az egyéni lélek üdve, valamint a társadalom egyensúlya s békés nyugalma az emberszeretetnek és a mindenható mennyei Atya törvényei iránti fiúi engedelmességnek, szóval a ke- resztyénség alapelveinek gyümölcse. »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak, akik azt építik.« A boldogság üdítő vizében csak az a lélek fürödhetik, aki önmagával, felebarát- jaival és a végtelenséggel kibékült, hegy« tündére, a Korond-patakjába leesett »Likas-*kő«, amit a tündérek éjjel elloptak Firtos-vár falából, de a kakasszóra leejtették; a »Hollókő«, melynek fekete szikláin ültek az elvarázsolt királyfiak — mind kedves meséi voltak a derék embernek. Ha valakinek ház kellett, összehívta az atyafiságot, kimentek szekerekkel a havasok aljára és vágtak fát — hisz elég volt' — összerakták a gerendákat és egy hét alatt készen állt a csinos emeletes ház, erkéllyel körüldiszítve, fazsindellyel befedve. A templomon kívül kőből épült házat nem lehetett látni. A templomról is kedvesen emlékezem meg. összegyűjtve hitfeleimet, elmentünk az unitárius templomba. A leányok szép magyar ruhában, a férfiak jó gyapjubekecsben — mind házimunka — nagy áhítattal énekelték az éneket a szép erdős, halmos székely honról, melyet elhagyni szív-
