Harangszó, 1921

1921-01-09 / 2. szám

1921. Január 9

2. szám.

K*l«ld*

4« kládó:

SZALAY MIHÁLY'

Tár**zerk«iztő:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok LovátzpatonAra (Vaazprémmagya), alőH- zatétl dijak, raklamáclók a HARAN08ZÓ kladóhlva- 1 tálának Szentgotthárdra I (Vusvármagye) küldandók.

Előfizetést elfogad i minden avang. lalkéaz éa tanító.

I Magjalanlk minden vasárnap.

HARANGSZO

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapl Béla 1910-ben.

DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

Szerkeszti és a kiadásért

felelős:

CZIPOTT OÉZA

•ZENTQOTTHÁRD

(Vaevármegye.)

A ,,Harangszó'' előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- szalagos küid«ssel 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak cfmszalagos küldéssel 94 K, csportos küldéssel 88 K.

A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

! Keresztyénség és magyarság.

Irta: Sass János.

Amikor az utas fagyasztó hózivatarban, vagy veszedelmes árvizek kö- i zött, rengeteg erdő sűrűjében, vagy ! sivár pusztaságon ezer aggodalom : súlya alatt siet biztos nyugalmat ígérő ; otthona felé, önkénytelenül ébred föl i lelkében a forró óhajtás, mily jó volna i már a meleg fészek békéjét élvezni. 1 Felvonulnak képzeletében annak az »óhajtott hajléknak képei: a kandalló ‘barátságos morgása, a puha zsellye- 5 szék, a feleség szelíden mosolygó tekintete, a gyermekkacagás és a i mindeneket átható, vidám hangulatot .árasztó szeretet.

Ebben a világrengető zivatarban iis ezer veszedelem környékezi az em- fbert. Lélekfárasztó aggodalmak nyo- imasztó köde üli meg az agy velőt. íSzívszaggató szenvedések nyilai sebezik a kebleket. K>beszélhetetlen nyo- imor korbácsolja a lélek minden erőit szinte a kétségbeesésig.

Mi természetesebb, minthogy e tengernyi aggodalmak és szenvedések Aközött százféle alakban tolakodik elő az a kérdés, hogy ennek a soha nem látott, nem hallott, nem tapasztalt felfordulásnak mikor lesz vége és hogy ennek a sötét, pusztulásteljes, vérzivataros időszaknak megszakadása után milyen kor virrad az elcsigázott, agyongyötört emberiségre. Kérdések, amelyek körülöttünk lebegnek szüntelenül a levegőben, mint a szunyogoszlop a vándor feje fölött, de amelyre feleletet hasztalanul várunk.

Vannak, akik azzal biztatnak bennünket, hogy majd egyszer csak vége szakad ennek a rettenetes áradatnak Jés utána jobb világ lesz./ Vannak rznások, akik könnyű lélekkel vetik oda a régi példabeszédet, hogy: úgy

még soha se volt, hogy valahogy ne lett volna. De vannak azután nem kevesen, akik kétségbeesetten mutatnak reá köz- és magánéletünknek naponta megújuló jelenségeire, amelyek azt mutatják, hogy viszonyaink, állapotaink legkevésbbé sem javulnak, sőt inkább hatványozódva roszabbod- nak az emberi élet minden nyilatkozataiban. A jobb jövő reményének csillaga nemhogy élénkülne fényében, sőt inkább egyre halványolni látszik.

Kétségtelen, hogy ez a világdűló vihar az emberi léleknek sok oly tulajdonát korbácsolta fölszinre, amelyek a keresztyénség más korszakaiban csak lappangva működhettek, mivel a keresztyénség szellemével ellenkeznek. A krisztusi emberszeretet ugyanis Pál apostol szavai szerint nem irigykedik, nem cselekszik álno- kul, nem fuvalkodik föl, nem cselekszik éktelenül, nem keresi csak a maga hasznát stb. Az egyén lelki békéjének és a társadalom összhang- zatos nyugalmának nélkülözhetetlen föltétele ez az emberszeretet.

Úgy, de a francia forradalom óta a figyelem az egész keresztyén világban a gazdasági érdekekre terelődött. Ez a modern áramlat, melynek alaptétele Lambrecht Hektor szerint: »minden a gazdagság«, habár koron- kint rövid időre megszakadva, közmegvetésbe ütközve csak szórványosan sarjadozott, mégis lassanként folyton terjedt, erősödött, míg végre az újabb és legújabb időben buján tenyészve s közelismerésben részesülve teljes egyeduralomra küzdötte föl magát a föld kerekségén oly any- nyira, hogy ma mondhatjuk — az ember minden gondolatának, minden cselekedetének, minden életnyilatkozatának egyedüli rugója a gazdagság.

Igen természetes- és nem lehet csudálni, hogy akiknek lelktiletében őseredetileg meggyökereztek bizonyos

tulajdonok, amelyek ennek az érzé- kies iránynak különösen megfelelnek, amilyenek >az erős értelem, szégyentelenség, érzéki élvek utáni vágy, szívós akarat, befolyásoló ösztön, sikerimádat«, azok úgy érezték magukat a »pénzes erszény« korszakában, mint a hajós, mikor a lehető legkedvezőbb szél dagasztja vitorláit. Mert ez az életnézet, mely csak az anyagiak utáni lázas munkában látja az emberi élet célját, buja növekedésre indította az ilyen egyéneknek és fajoknak lelki tulajdonait, viszont ezeknek az egyéneknek és fajoknak gondolkodása, cselekvése, egész életmódja átalakította a keresztyén társadalom gondolkozás módját életfelfogását. Még a kormányzó hatalmak is egyedül ezt az áramlatot igyekeztek fejleszteni; a gazdagságot tekintették az állam legbiztosabb alapjának. Berzsenyink bölcs mondásáról már régen elfeledkeztünk. Általánossá vált az a vélemény, hogy ez az irány legjogosultabb, mert életrevaló s legjobban megfelel az ember életcéljának és lám minő csudás eredményeket szült

Hiszen nagy tévedés volna el nem ismerni, hogy a gondolkodás szabadság, az önálló kutatás és az anyagi érdekek a tudományosság terén, a fölfedezések terén, az ember életének biztosítása s könnyebbítése terén óriási lépésekkel segítették előre az emberiséget a tökéletesedés célja felé. Haladásunk azonban emberi gyarlóságunkból következőleg egyoldalú volt. Az anyagiasság terén munkálkodva, a hasznosság elvét követve a lelki élet kívánalmainak kielégítését teljesen elhanyagoltuk. Emellett az egyéni meg a faji önzés a gondolkodás szabadságára támaszkodva hadat izent minden tekintélynek, nem ismeri el sem a szeretetnek, sem az erkölcsiségnek törvényeit, sőt még a