Harangszó, 1921

1921-03-06 / 10. szám

74.

HARANQSZÖ.

1^21. március 6.

ismét magatokat szolgálatnak igájával. Mert ti szabadságra hivattatok, atyámfiai, csakhogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmatosságul, hanem szeretetból egymásnak szolgáljatok. (Qal. 5, i. és 13. v.) Nálunk szó sem lehet rendi fokozatokról, csupán a szeretetszolgálatok különböző minémüségéről, symbolikus irataink világosan fejtik ki a potestas ordinis et jurisdictionis fogalmát. Már pedig ahol hatalmi kérdést vetünk fel, ott rendi fokozatokat, ebből folyólag szolgálatot kell feltételeznünk. S hová vezet a szolgálat ? Utalok a történelmi múltra; a szolgálat a törvény átkához vezetett, a Krisztus pedig a törvény átkától váltott meg minket. Az Írásból vett idézetek hosszú sorát hozhatnám fel, de elég legyen csupán annak szellemét, evangéliomi anyaszentegyházunk múltját felemlítenem s habár a történelem folyamán sok emberi tévedéssel, egyeseknek sokszor talán önakaratán kívül való szolgai felmagasztalásával találkozunk is, de sem az írás, sem a történelem nem ismer fő és alsó papságot, — ne is ismerjen sóhaj Algöver Andor.

Titkos bűnök.

Ha valaki kajánul rágalmazza felebarátját, ha ellopja pénztárcáját, ha agyonlövi vagy megmérgezi, ha részeges, ha kártyás - akkor a világ szemében nagy bűnös. És a társadalom Ítéletét senki sem kifogásolja. De mit szóljunk azokról a bűnökről, amelyek Isten ellen követ- tetnek el, mint például vallási közöny, a vasárnap megszentségtelenítése, Isten nevének hiábavétele és káromlása ? Ki tekinti ezeket a legsötétebb bűnöknek? Ezekben valaki naponta vétkezhetik — káromkodhatik, ameny- nyi jól esik neki, lehet kapzsi és telhetetlen, a vasárnapokat a kocsmában töltheti, nem olvassa a Bibliát, nem imádkozik, templomba talán soha be nem botlik, — így élhet és a világ mégis kitűnő, tisztességes polgárnak tarthatja. így fordították fel az emberek az erkölcsi jónak és rossznak mértékét. Az első helyre nem az Isten elleni bűnöket, hanem a társadalom elleni bűnökért jár ki a büntetés vagy gyalázat. Milyen nehezen tanuljuk meg, hogy »Az Ur nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.«

Gyülekezeti áruházak.*)

A háború és az utána következett megpróbáltatás nehéz helyzetbe sodorta a gyülekezeteket. A kiadások folyton emelkednek, a bevételeket nehéz szaporítani. Az innen-onnati kapott segélyekkel gyökeres orvoslást elérni nem lehet. Pedig ezek az állapotok nem egyhamar fognak változni. Miből tudna ma pl. egy sze- gény gyülekezet templomot, vagy csak templom-tetőt is építeni ? Sokat gondolkoztam ezen a dolgon. Itt valami állandó bevételi forrásra van szükség, amely biztosítaná a gyülekezetek jövőjét.

A legtöbb helyen nagy arányú építkezés indul meg szerte az országban, ezért olyan helyen, ahol a szükséges anyagok megvannak, helyén való volna pl. gyülekezeti téglagyár, vagy cementipari gyár felállítása. Egy olyan cementipari gép, mellyel hornyolt tetőcserepet, cementtéglát és cement-flasztert lehet előállítani, minden hozzávaló felszereléssel együtt körülbelül 140,000 koronába kerül. A mai időben egy év alatt kifizeti magát.

Ha a gyülekezetnek megfelelő helyisége, vagy erre alkalmas embere van, igen kifizeti**magát az építési anyagok elárusításá^al való foglalkozás is. Az elárusítónak 1—2 %-os forgalmi jutalékot lehet biztosítani.

Ott. ahol fogyasztási és értékesítő szövetkezetek nincsenek, igen jó volna ilyeneknek a gyülekezetek részére való felállítása, szervezése is. Hogy ez milyen bevételi forrást biztosítana a gyülekezetnek, arra csak a tési fogyasztási szövetkezetei említem fel (ez persze nem gyülekezeti, hanem községi), mely 70,000 korona alaptőkével kezdte működését ezelőtt egy évvel s ma már 400,000 (négyszáz- ezer) koronán felüli vagyona van ; tehát könnyen kifizetné egy gyülekezet összes egyházi és iskolai szükségleteit. _ ‘ i

Mivel községünkben már van fogyasztási és értékesítő szövetkezet, azért nálunk gyülekezeti ruhaáruház volt indokolt, mely amerikai híveink körében eszközölt gyűjtés útján már meg is indult. Az áruházzal nemcsak gyülekezetünket akarjuk fenntartani, hanem azt is elérjük, hogy — mivel mindent közvetlenül a gyárakból, vagy azok lerakataiból szerzünk be, lényegesen olcsóbban tudunk mindent adni, mint más áruházak. Mint érde*) Hozzászólásokat szívesen fogadunk.

kességet említem fel, hogy a helybeli uradalom vezetője Budapestre ment ^Szöveteket bevásárolni az uradalom alkalmazottai részére, de csalódva látta, hogy ott minden drágább, mint áruházunkban s összes szükségletét nálunk fedezte. Nálunk például egy >ördögbőr< nadrág jó bar- chettel bélelve teljesen készen 800 koronába, a legnagyobb termetre 1020 koronába kerül. Máshol béleletlenül se kapható e’nnyiért. Egyik gyülekezeti tagunk, akinek ilyen anyagból való ruhája van, mondja, hogy legalább húsz esztendeje viseli azt, de még mindig nem tudta elszaggatni.

Különben áruházunk nemcsak mindenféle bel- és külföldi gyapjú, félgyapju és pamut-szöveteket tart, hanem mindenféle ruházati cikket is (siffon, festő, kanavász, kalap, lábbeli, harisnya, cérna) szándékozunk állandóan tartani.

Szövetkezeteknek nagybani bevásárlás esetén külön árengedményt adunk s ha anyagilag megerősödünk, szándékunkban all minden évben egy-egy szegény gyülekezetei felsegíteni. Az áruház jövedelméből árvaházat, szegényházat, ovodát lehetne később felállítani, továbbá minden elaggott gyülekezeti tag számára aggkori nyugdíjat, 'betegségi segélyt, stb. biztosítani.

Már most az a kérdés: ha valamelyik gyülekezet elhatározza magát egyik, vagy másik tervnek a megvalósítására, honnan, miből vegye a szükséges tőkét? Álljanak össze a gyülekezet tagjai, adjanak a felállítandó áruháznak kölcsön 50 — 100— 1000 koronát — ki mennyit tud. Vagy jegyezzen minden gyülekezeti tag anyagi erejéhez mérten részvényeket, a gyülekezet pedig tartsa fenn magának azt a jogot, hogy amikor anyagilag megerősödik, joga lesz a részvényeket a tagoktól megvenni.

Az áruház vezetését lehetőleg olyan egyén vegye a kezébe, aki már vezetett fogyasztási szövetkezetei, mert ne felejtsük el, hogy minden siker a vezetéstől függ.

Nagy nehézséget, okoz legtöbb helyen a helyiség megszerzése. Nálunk ezt úgy sikerült megoldani, hogy az elárúsításra helybeli férfiszabónkat kértem fel, akinek lakásán van az áruraktár, aki a megrendelt ruhákat meg is varrja (egy nadrágot .pl. 70 koronát) s akinek felesége, mint tanult női szabó, a női ruhákat, kabátokat, stb. fogja készíteni.