Harangszó, 1921
1921-12-18 / 51. szám
412. HARANQSZO. 1921. december 18. ország. Azt a területi integritást azonban erővel, munkával, kitartással még vissza lehet szerezni. Súlyosabb veszedelem az, hogy elpusztult a lelkek integritása. A múltból nem tanultunk semmit, még ma is a régi, pártos nemzet vagyunk. Egyesek törtetése, akarnoksága, konkolyhinrese pusztít el minden reménységet. Most a keresztény egyházat akarják ősszeveszí- teni. Mind hazaáruld az, aki az ilyen kultúrharc felidézésének lehetőségével megbénítja a nemzet egységét. Nekünk protestánsaknak is szent a kereszt, * amely minket is megváltott. Megvádolták a protestáns egyetemi ifjúságot azzal, hogy nem akarja tűrni az egyetemen a keresztet, s a protestánsokat, hogy protestáns királyt akarnak. Nincs kifogásunk a protestáns király ellen, de nekünk elsősorban magyar nemzeti király kell. A királylátogatáskor Prágában azt írták, hogy a magyar apostoli király az integritást jelenti, ezért többé nem is lehet király Magyarországon. Nekünk protestánsoknak az apostoli király és a magyar szent korona fogalma őrökké szent és sérthetetlen. Egy ország csak olyan fundamentumon állhat, amelyen felépült. A magyar nemzet ezer év előtt a kereszténységre és a nemzeti eszmére építette fel a szent korona birodalmát s ezért kell támogatnunk a keresztény és nemzeti gondolatot. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. És csak ottbent, mikor már leültette a jövevényt a pirosszemü kandalló mellé, a farkasbőrös kerevetre, kérdezte meg: — Mi járatban van, felebarátom ? A kérdezett a mellére horgasztotta a fejét: Erdősy Mihály zemplénmegyei nemes voltam egykor, otthontalan bujdosó vagyok ma... Ha nem szól többet, a pap akkor is tud már mindent, hiszen egymáshoz olyan hasonlatosak és mindennaposak voltak ezek a tragédiák; de a bujdosó tüzbegyúlt szemekkel, keserűre vált arccal folytatta: — Szép, fehér, tornácos kúriánk állt a szelíd folyású, szőke Bodrog mellett... Német zsoldosok kivertek belőle bennünket... Azóta bujdosunk egyre, mindig messzebb... Most a Bakony ad raenhelyet... Velem van édesapám is, de már nem sokáig... A falutól egy órányira, az erdő sürüElőfohász.*) (Templomban ádventkor.) Máté 11, 2—11. Halld meg szavunk’, Te örök, szent Ige, Ki szóltál rég a próféták ajkán: Beleszállva nagy lelkűk mélyibe, Ott új világ fényit gyújtogatván! Vágyunk Feléd, óh vágyunk végtelen’: óh jövel, légy velünk e szent helyen! Szólalj, — szavad kebelünkbe törjön, — Mintha vessződ volna, nem kímélve — Vétkünkön át: e sziklán, göröngyön, A velőkig hasogatva véle; Egyengessed, ha még meg nem úntad, Irgalommal, türelemmel útad’! Lépj ez úton szívünkbe, — ne vesd meg, Ha találod Reád méltatlannak: ölts mibennünk halhatatlan testet, Izei szét melynek nem porladnak, Hogy amit mi bűnnel fertőztettünk: Hajlékoddá legyen lelkünk, testünk! Petrovics Pál. *) Mutatvány a szerző sajtó alá rendezett kötetéből. & kévésén való hűség fontossága. Luk. 16.10. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az." — »Legnagyobb a maga osztályában!« Ez volt egy kiválóan képesített tudósnak tanúbizonysága korunk egyik legnagyobb és leghatalmasabb férfiáról. óriás volt apró alkalmakkor. Legkíváióbb- nak mutatkozott nem akkor, midőn óriási hallgatósággal állott szemben és a viharos tapshódolatot fogadta, hanem midőn senki sem látta, midőn a tömeg távol volt, és semmiféle újságíró nem kapcsolta össze a nagy világgal. Ez a jellem ritka gazdagságának mutatója; és ez a próbatétel különösen szól mindazoknak, akik Krisztus követőinek állítják magukat. Vájjon szellemi áramunknak ereje megnyilvánul-e hétköznapi feladatainkon ? Kicsattan-e még látszólagos csekélységekből is? Apró szívességeken megérezhető-e a Király kertjének zamata ? Rajtunk van-e az Isten országának illata, mikor nem vagyunk mások szeme előtt? A Király írása rajta van-e a filléren ép úgy, mint az aranytalléron ? Rá van-e verve rögtönzött társalgásunkra ép oly világosan, mint betanult szónoklatunkra? Rá van-e pecsételve a titkos gondolatra ép úgy, mint a nyilvános cselekedetre ? Hívek vagyunk-e »kevesen ?« Társas életünkben nem becsülhetjük túl a kévésén való hűségnek fontosságát ? Apró hanyagságok zátonyra viszik a testületi életet. Ha a há- tulsó kisablak nyitva felejtődik, a rabló azon is behatol! Ha a ház vakolása rossz, a nedvesség behatol a szobákba, és a nedvesség nyomában ott settenkedik a betegség. Jelentéktelennek látszó árulások kifoszthatják és megbéníthatják az egyházat. Ezek a semmitmondó hűtlenségek nagy horderejűek. A nemzeti élet területén mindenki, aki visszahúzódik bármily apró-cseprőnek és szükkörü- nek tetsző kötelesség teljesítésétől, okvetlen apasztja a nemzet erejét. Vér szivárog ki mindenütt, ahol bár a legkisebb kötelesség teljesítetlen jében, hóból vert kunyhóban haldoklik... Az utolsó kívánsága: szeretne az úrvacsorájával élni... Á tiszteletes készségesen lépett a faliszekrényhez és magához vette a kegyszereket: — Mehetünk! Megindultak szótalan. Miről is beszéltek volna ? Hiszen néha oly szegény a nyelv !... A falu végen járt út iramodott a hegynek fölfelé, a pap arra akart menni. — Ne arra, tiszteletes uram! A győri vár német zsoldosai megneszel- hettek valamit, az imént is arra portáztak. .. Balra, a töretlen hóban csak pár lábnyom sejtette a gyalogösvényt, arra tartottak. Mintegy jó óráig tartó, fárasztó gyaloglás után értek föl a hegygerincre. Itt önkénytelen álltak meg: ziháló mellük parancsolt pihenést. Kifújták magukat, azután kémlelődve tekintettek körül. Lent a völgy mélyén tüz- fény lobbant fel. Erdősy arra mutatott botjával: — Ott vannak... Lassan, óvatosan a fák gallyaiba kapaszkodva megindultak a meredek hegyoldalon. Egy szakadékhoz érve a bujdosó éles füttyentése hangzott s reá válaszként újabb füttyszó: szabad volt az út. Pár lépésre előttük, a szakadék alján, különös épület, egy nagy, fehér piramis állt, a hóból hantolt hajlék. A rőzsével eltorlaszolt nyílásánál marcona tekintetű férfiak szítottak tüzet. Lehettek vagy negyvenen. Jobb napokat látott ruhadarabokból, nyers állatbőrökből durván a testükre szijjazott öltözetük az első tekintetre mutatta az otthontalan bujdosókat, akikre nem fehérít vászon- neműt barnapiros, kláris-gyöngyös feleség, és nem sing-szám mérik számukra a- debreczeni vásáron a
