Harangszó, 1921

1921-12-18 / 51. szám

1921. december 18. HARANQSZÓ. 413. marad. Ellenben a*, aki teljesíti fel­adatát, híven betöltvén azt, ami a legkisebb, gazdagítja a nemzet keringő vérét, s növeli és megszilárdítja an­nak erejét. Azonban nagy erőre van szüksé­günk, ha apró dolgokat hatalmasan akarunk végezni. Ha minden hétköz­napi dolgunk világol, az élet} igen ragyogó lesz. És ez a haladás vonala a keresztyén életben: növekedünk a legapróbb dolgok felfedezésében és abban a hatalomban, hogy az Úr erejének és szépségének bélyegét üt­jük rájuk. Ha majd mindennapi dol­gaink tökéletesek lesznek, akkor Meg­váltónk kegyelméről szóló tanúság- tételünk is tökéletes lesz. Jowett J. H. Olvassuk a bibliát! , Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Nyissátok meg a kapukat. Dec. 19. 24. zsoltár. Igen, nyissuk meg már szivünk ajtaját, hogy azon bemenvén a dicsőség királya, áldást nyerjünk az Úr­tól és igazságot az üdvösség Istenétől. Dec. 20. Ezsajás 60. í—e. Keljünk fel azért a bűnnek fertőjéből, siessünk szíves készséggel elébe, hogy rajtunk is feltámad­jon az Ur dicsősége, mi is újból világosan lássunk. Dec. 21. Gal. 4.4—7. Mert itt az idők teljessége újból., Az Isten kész egyszülött Fia által megváltani bennünket, gyermekeivé fogadni újra bennünket. Dec. 22. Ján. 1.9—13. Véssük szivünkbe simulékony posztót. Szentmiklósy kö­zeledtére felneszeitek, mint az elvadult kóborkutya, amely az idegen érkezé­sekor azt szimatolja: jó ember-e, vagy rossz az illető s e szerint meg­nyalja-e a kezét, vagy belemarjon a lábába. A jó embert az éles bujdosó­szemnek elárulta a kurta zeke alól kilátszó papi tallár, melynek a láttára némán süvegelték meg az Isten szol­gáját és nyitottak neki tisztelettel utat. A pap és kísérője beléptek a kunyhóba. A középen, bogrács alatt, parázs szunyókált, derengő világa vetett homályos fényt a párától és füstszagtól nehéz levegőjű tanyára. A belépők zajára a tűz mellett, avar­ból vetett ágyán, csapzott ószhaju, halálos verejtéket izzadó öreg ember emelkedett nagy kínnal fél könyökére: a haldokló bujdosó, nemes Erdősy Mihály. — Eljött-e a tiszteletes? — hö­rögte elhalón. ezúttal azért az intést: Valakik pedig befo- gadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ö nevé­ben hisznek. Dec 23. Luk. 1.46—». Örökkévaló az Isten irgalmassága, nemzetségről—nemzet­ségre, akik őt félik. Dec. 24. Thil. 4.4—7. Örüljetek, hangzik felénk a biztató szózat ez Ínséges, szomorú időkben is. Igen örüljünk az Úr eljövetelé­nek ma sokkal jobban, mint bármikor. Ma Krisztusra nagy szükség van. Dec. 25. Luk. 2. í—14. „Dicsőség a ma- gasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség s az emberekhez jóakarat.“ Hallod ember e szózatot! Vájjon ezúttal visszhangra talál-e lelkedben. HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. A letartóztatott képviselők mentelmi ügyét tárgyalják a nemzetgyűlésen, természetesen nem minden szenvedelem nélkül, amint ez már nálunk szokás. Négyszáz kisgazda és földmivelő járt fent Budapesten és kérte Sigray gróf szabadonbocsátását. A küldöttség 3 tagját a kormányzó is fogadta. A kath. püspöki kar közös pásztor-' levele. A november közepén megtartott püspöki konferencia elhatározta, hogy a karácsonyt megelőző adventi idő alkalmából közös pásztorlevelet intéz a magyar kat- holikusokhoz, amelyet december egyik vasárnapján minden templomban a szó­székről kell felolvasni. Most megjelent a pásztorlevél, amelyben rámutatnak a főpásztorok arra, hogy a háború hét nehéz és szomorú esztendeje fásulttá tette a lelkeket, amelyeket a kis­hitűség és a reménytelenségjkörnyékez meg. Bizalomra, enyhülésre és kitartásra *van szükség, amelyeket élő hit, gyakorlati sze­retet és Istenben való megnyugvás által lehet elérni. Mi nem lázííani, nem izgatni, nem szét­húzni akarunk, mondja a pásztorlevél, Felelet helyett hozzá lépett a pap: — Itt vagyok, testvérem az Urban. Hogyne jöttem volna el ? I Kötelessé­gem. De szívesen is jöttem el, mert bujdosó, szenvedő testvérhez, elűzött magyarhoz hívtak... Hoztam a val­lás vigaszát, lelkem veletek érző melegségét... A haldokló nemes törtfényü sze­meivel hálásan nézte a pap átszelle­mült arcát és görcsösen ragadta meg a kezét: — Élek az űrvacsorájával — re- begte alig hallhatóan. A pap kiszolgáltatta. És a haldokló, mintha csak erre várt volna, hátra- hanyatlott a fekhelyén, egyet sóhajtott és a lelke megtért oda, ahol nincsen hontalan bujdosó, nincsen szenvedés, de van örök otthon, örök nyugalom... A pap meghatoitan nézte a halott szenvtelenre simult pergamen-arcát, azután mély, lélekből feltörő hangon elkezdett imádkozni. Az utolsó sza­hanem a hitből való élelet kívánjuk fejlesz­teni. Pártviszály és felekezeti villongás helyett mást kíván most tőlünk az egyház és a haza. A kereszténységet ellenséges áramlatok csapkodják és azért mindenkivel kezet fogunk, ki ez alapokat védi, ugyan­akkor pedig föl akarjuk léptetni magunkban a legnagyobb védő- és hódító erőt, az igazi keresztény életet. Ne lássunk tehát rémeket és veszedelmeket ott, ahol azok nincsenek, hanem erősödjünk meg hitünkben és egye­süljünk az egyház és a haza szeretetében és szolgálatában. Angolok a magyarokért. Magyaror­szág önrendelkezési jogának védelmére Oxfordban bizottság alakult a város elő­kelőségeiből. A bizottság már december 3-án összeült és megtartotta első nagy­gyűlését. A gyűlés nagyszámú előkelő kö­zönség és a londoni lapok tudósítóinak jelenlétében folyt le, melyen követelték Magyarország önrendelkezési jogának biz­tosítását. Sok ezer példányban osztották szét lord Newtonnak „Mi az igazság a kis ántántnál* című röpiratát. Bécsből kiutasított magyar kommu­nistavezérek. A bécsi rendőrség a decem­ber elsejei zavargások kapcsán mintegy 8 magyar kommunistát utasított ki Bécsből. Landler Jenő volt magyar népbiztos laká­sán cédulát találtak, amelyen Thoman ber­lini kommunistavezér Landlertől száz angol font kölcsönt kért. Landler kijelentette, hogy Thoinannak nem adta meg a kért ösz- szeget, de a rendőrség kezében más bizo­nyítékok vannak, amelyekből kitűnik, hogy Landler és több más bécsi magyar kom­munista a bécsi kommunista pártnak na­gyobb pénzösszegeket, amelyek állítólag Moszkvából származnak, bocsátottak ren­delkezésére. A rendőrség ebben a kommu­nisták részéről annak idején tett ígéret megszegését látja, hogy itt semmiféle po­litikai tevékenységet nem fognak folytatni és ezért elrendelte kiutasításukat. A kiuta­sítottak közt vannak Vágó és Hevesi volt magyar népbiztosok is. A szociáldemokrata szakszervezetek kongresszusa. A szociáldemokrata szak- szervezetek a régi képviselőház üléstermé­vakat vele dörögték a bujdosók is: »...Adjon neked, megfáradt test­vérünk, a nagy Úristen örök nyugo­dalmat és ennek a szerencsétlen ma­gyar hazának jobb napokat! Amen.« És a vad, marcona férfiak boszut tükröző szeméből nagy, nehéz könny- cseppek hulldogáltak alá, mint ottkünn a szélkavarta télliava, mely elfedi a bujdosók lábnyomát, hogy ne lássa senkise és a bujdosók sirhantját, hogy ne fájjon semmise... Hajnalodott, mikor a pap kijutott az erdőből. Gondolatokba mélyedve haladt hazafelé; volt min eltűnődnie... Közel a faluhoz, a Horog-dűlőnél, német zsoldosok állták útját: — Honnét papocska? A durva szavakra felriadt tiszte­lendő hidegen mérte végig a sátán- fiakat és méltóságteljesen felelte: — A kötelesség útjáról... Az egyik, vértől, szesztől legrésze-

Next

/
Thumbnails
Contents