Harangszó, 1921

1921-12-11 / 50. szám

404.

HARANGSZO.

1921. december 11.

alatt roskadozókról és siessek segedelmükre abban a tudatban, hogy amit velük cselekszem, azt az én Uram Jézusommal cselekszem. Az ő útjára terítem felső ruhámat: élet- fenntartásom szükségleteinek feleslegét; jótétemények virágaival hintem be az ő útját és hiszem, hogy ő betér hajlékomba s üdvössége lészen házamnak.

Sass János.

Új fiókegyház Zalában.

Lélekemelő ünnepségben volt része nov.

23-án Sümeg és vidéke ev. lakósságának. Takács Elek veszprémi ehm. esperes tartott egyházlátogatást ebben a csekély számú, jelentőségű teljes szórványban, mely alkalommal d. e. istentisztelet volt az áll. elemi iskola nagytermében. Az illetékes lelkész imája és epistola olvasása után Takács Elek szívből fakadó és a lelkeket könnyekig megható beszédet a szórványoknak a gyülekezethez való viszonyát a gyermek és édesanya viszonyával példázva. A teljes számban megjelent hívek kevés kivétellel az úri szent vacsorával is éltek.

Majd közgyűlés következett, melyen Scholtz Károly ehk. felügyelő megnyitó beszéde és a lelkész imája után ismét az esperes emelkedett szólásra, szívből üdvözölvén a megjelent híveknek azt a nemes elhatározását, hogy fiókegyházközséggé szándékoznak alakulni. Ezután az egyház- községi elnökség vezetése mellett lefolyt közgyűlésen megalakult Sümeg és vidéki fiókegyházközség; Mesterházy Sándor hitbuzgó egyháztagot megválasztotta gondnokának és kérte lelkészét, hogy az egyház- község által engedélyezett évi két istentisztelet emeltessék fel legalább is 4-re.

A testvér ref. egyház hívei is szép számban vettek részt az ünnepélyen és a közgyűlés előtt kinyilatkoztatták, hogy amenymellett virágillat, a korhely akasztófa- ság mellett színtiszta becsület és jellemerő s az osztályönzés mellett a köztigyeknek példás szeretete és támogatása is.

Hogy lomhább, tespedtebb volt az elme munkája, annak oka az akkori viszonyokban keresendő. Ma az eszmék villámszárnyakon repülnek, a megvesztegető arany gyorsangördül, a jó ideák a bankok fiókjaiban születnek s csak olyan eSzmék és ötletek értékesek, amiket pénzre lehet felváltani.

* * *

*

Ha az utas Tapolcza és Csobánc felől igyekszik a Balaton felé a bácsi hegygerincről, egy bájos keretű völgymedence szélén megpillantja Kővágó- őrs népes községét. A két templom között egy várszerű magas, emeletes épület köti le a szemlélő figyelmét.

Csak kevesen tudják, hogy ez egynyiben nehézségbe nem ütközik, tagjai óhajtanak lenni a megszervezett fiókegyházközségnek, illetve közös protestáns fiókegyházközséggé tömörülni az evang. hívekkel. Az elnökség megígérte, hogy e tekintetben a szükséges lépéseket készséggel megteszi az illetékes ref. egyházi hatóságoknál és az új egyházközségre Isten gazdag áldását kérve, a mindvégig emelkedett hangulatban lefolyt közgyűlést bezárta, hálával és köszönettel emlékezvén meg az áll. elemi és az áll. főreál iskolák igazgatóinak szíves jóindulatáról és előzékenységéről is.

A közgyűlés után az iskolás növendékek meglátogatására került a sor. A látogató esperes legnagyobb elismerését és köszönetét fejezte ki Hertelendy Zsigmondné hitoktató előtt a felmutatott szép eredményért.

A látogatásra összegyűlteket Scholtz Károly népbank igazgató, ehk. felügyelő igaz magyar vendégszeretetteLfogadta.

Krisztusban lakozás.

Ján. 15.4. „Maradjatok én bennem— Az Úr Jézus arra szólít fel, hogy telepedjünk le az ő közösségében. De nehézséget okoz nyugtalan természetünk. A legtöbben se- holsen, semmiben sem tudnak megállapodni. Az állhataílanság szelleme bújt belénk és önkéntes áldozatai vagyunk a szünetlen változásnak. Egyik dologtól a másikhoz rohanunk és nem tartunk ki semmi dolog mellett annyi ideig, hogy kincsét elibénk tárhatná. Mindenbe csak éppen belekóstolunk, hiányzik a nyugodt belehatolás és a mély birtoklás. Ugyanez áll a Krisztushoz való magasztos viszonyunkra is. Kóborgók vagyunk, akik néha- néha kopogtatunk az Úrnak ajtaján.

kor evangélikus algimnázium volt, mint néhány táblabiró s nemzetes űr lelkesedése s néhány szegény hitközség népe emelt a kultúra és nemzeti haladás csarnokául.

Anno 1839-et írtak, mikor a község urainak: a Diskayaknak, Ságh- váryaknak, Nagyoknak, Czigányoknak és Mezriczkyeknek felbuzdulására szóba jött egy, a népiskolánál magasabb fokú tanintézetnek létesítése, melyben a tanítás s a német és latin nyelv tanítása i3 kizárólag a nemzeti nyelven történjék.

A megbeszélést egyhangú elhatározás kísérte: meg lesz 1 De hát miből és kiknek számára? Üres felbuzdulás bizony parányi tőke ily fontos terv keresztülvitelére. Audaces for- tuna juvat. Bátorság a nemesek erénye I

Minden közdolcgoak lelkes barátja, a merész, tüzes Mezriczky Péter ügyvéd, több urodalomnak ügyésze áll

Költözők vagyunk, akik ritka látogatásokat teszünk nála. Nem telepedünk le és nem maradunk meg benne.

Egy igen praktikus és gyakori szó az, amelyet a Mester használ. fKz Új Szövetségben sokszor előfordul rendes, hétköznapi alkalmazásban! >Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.«

>Maradj velünk, mert immár beest- véledik.« Urunk hív bennünket, hogy lakjunk ő benne. Egynéhányunk elmegy annyira, hogy templomunkká tesszük őt, ahol néhanapján imádjuk. Vagy kórházunkká tesszük őt olyan időkben, mikor szerencsétlenség ért és életünk darabokra törött. Vagy a szellemi üdülőhely egy fajtájának tekintjük őt, ahova hébe-korba elmegyünk, hogy gyöngyvizeket igyunk. De nem tesszük őt otthonunkká. Betekintünk, de nern maradunk.

S a megállapodott életnek ez a hiánya teszi befolyásunkat olyan szeszélyessé, és szolgálatunkat olyan töredékessé. Vallásos életünk a kiszámíthatatlan hézagoknak sorozata. Valamely rendetlen gejzer kitöréseihez hasonlít, s nem egy nemes folyamnak szakadatlan ömléséhez. Pedig az írás szerint a mély és egészséges életnek jelképe a folyam. > Olyan volna békességed, mint a folyóvíz,« nagy energiában bővelkedő, hatásosságában ragyogó, folytonosságában csodálatos.

Talán még egyházi életünkről is joggal el lehet mondani, hogy gyakran az irányváltoztásoknak sorozata, amelyek szellemileg kószálásra csáa dolog élére. Képzettsége nem mindennapi, költői kedély, irogat, a lantot is pengeti. Mint táblabiró mozgékony a közügyekben, az akkori zalai vezérembereknek Csányi Lászlónak, Deák Ferencnek kebeíbarátja ; ő a felvetett eszméért síkra száll s mozgató leikévé szegődik a nemes ügynek.

Nem haboz sokáig. Első gondja az épület felépítése. Telek már van hozzá. Ingyen adja Antal Ignác közbirtokos. Kész az épület terve is, gróf Festetics mérnöke készítette azt. Hát az épület anyaga?

Mire valók az uradalmak, a mágnások ? Ilyen szent ügyet ők is támogathatnak. Téglát, cserépzsindelyt, meszet és épületfát ád és szállít a helyszínére az Eszterházy urodalom s annak bérlői, de kisebb birtokosok is dicséretesen hozzájárulnak. A mesteremberek jutányos árért dolgoznak, a napszámokat, fuvarokat természet-