Harangszó, 1921

1921-12-11 / 50. szám

402.

HARANGSZÓ.

1921. december 11.

lábainál. Vannak a gyülekezetből és nem gyülekezetért élők. Vannak, kik múlandó emberbölcsességet nyújtanak a lélek örökkévaló kenyere helyett. Kik tanrend szerint szertartást végeznek, prédikálnak, tanítanak, de nem adják oda önmagukat s egész egyéniségükkel, jellemükkel, gondolkodásukkal és képességeik teljességével nem szentelik Krisztusnak magukat.

A megrázó jelek között magához az örökkévaló isteni kegyelemhez emelem tekintetemet s őhozzá emelem mindnyájunk lelkét. Legyen ez év szomorú adventja a várokozásnak, de egyszersmind a bünbánatos előkészülésnek lelket gazdagító időszaka. Vezessen el az örökkévaló isteni kegyelemhez. Mutassa meg azon egyetlen Megtartót, ki nekünk magunknak, de egyházunknak és nemzetünknek is élet, igazság erő és váltság. Vele teljesedjék minden lélek. Az ő lelke által szentelődjék önzetlen apostollá egyházunk minden munkása, Isten gyermekévé egyházunk minden tagja. Az ő erejével erősödjünk nemzetünkért és egyházunkért való munkálkodásban. Teljünk meg egymás iránt szeretettel, békességgel, türelemmel, egyházunk és hazánk iránt kötelességhüséggel, lemondással, mert hazánk és egyházunk jövendője és élete Krisztusban van elrejtve. Hozzon karácsony szent ünnepe sötétségünkbe bethlehemi fényességet. Vigasztalanságunkba boldogító reménységet, rettenetes helyzetünkbe biztató Ígéretet. Míg ajkunk imádkozva mondogatja: »Dicsőség a magasság03 mennyekben

az Istennek!,« addig lelkünk földi életünkben is érezhesse: >a földön békesség és az emberekhez jóakarat!«

Mindnyájatoknak, kik az Úr szőlőjében elhivatástok és lelketek szerint szeretett munkatársaim vagytok, ezen érzülettel kívánok Istentől megáldott erőt és békességet hozó boldog adventét és karácsonyi ünneplést. Az Úr békessége legyen veletek és családotokkal ! Az Úr kegyelme áldja minden ti munkátokat!

Szeresd a gyermeket.

Szeresd a gyermekei, csóieloa, ölelne,

% beldegan érzed, £egy angyali elelsz

benne.

izemében a jóság s árlallanság ragyeg — Gyermekek, li nagylek a feldi angyalek.

Äz ég és féld kezeli nell egy szép aranyhíd, Ez a híd elierell: ma fegylán nan a £il: Ibiire henül, aki csókel gyermek-ercál, — Gyermekeké—ianílüézus — a menyerszág.

Elel pusziaságán lenisek leremnek, — A ieüisek kézi liliem a gyermek;

Fe^ér liliemek, míg nyíllek kerülünk,

Mi is liszlák oagyunk s Delelek örülünk.

üebbak leszünk, miker lari imádkezásiek: Az Islennek lelsze jó illalezáslek;

Rossz úlról a bűnös menlen nisszaferdul, Áldási mend reálek s a könnye kicsordul!

Sántha Károly.

TÁBOA.

Az álmodozók.

— Egy falusi gimnázium múltjából. — Irta: Fenyves Ede.

Most, hogy néhány héttel ezelőtt a Balaton mellékén egy darab történelem játszódott le, a tihanyi bércfokon álló kettős tornyu bencés kolostor, mint kiráiybörtön került bele nemzetünk történetébe Visegrád és Siklós várak neve mellé.

Lent az apátság dohos kripta üregében porlad kősírjában I. Endre király teteme, fent a kolostor valamelyik cellájából IV. Károly király révedező bus szemekkel nézi a Balatonnak suttogva játszó habfodrait. Vagy tünődhetik-e más. egyében a bujdosó fejedelem, mint a nagyság bukásán s minden földi hiúságok

hiúságán ? Vagy talán haragos lelke, mint a sötétlelkü Salamon, dörgi zordonan:

»Átok reád, magyarok hazája,

Átok reád te pártos, büszke nép!

Ingadozzon fejed koronája,

S mint az árnyék, légyen oly setét.*

Gyászos múlt találkozása a vigasztalan jelennel... Csupa memento! Csupa borongó kép, odavetve történetünk gyászos lapjaira... De a szent természetnek érző és résztvevő lelke van, őszi virágaival fonja körül a gyászkeretet, szelíd verőfénnyel hinti sugarait az elmúlás jeleire. E tájék sohasem szebb, mint az ősznek idején. Finom aranyszínű párázat lehellete ömlik el a Balaton zsongó habjain. Az acélkék víztükörből visszamosolyog a partvidék képe, a változatos színben játszó lankák, az utmenti jegenyesorok, a szétszórt nyaralók s feljebb az erdőkoszoruzta bérctetők elmosódó kontúrjai.

Rendkívüli egyházmegyei közgyűlés.

A somogyi evang. egyházmegye nov. 17-én Nagykanizsán rendkívüli közgyűlés keretében iktatta be megválasztott új esperesét Mesterházy Sándor nemespáírói lelkészt és új egyhm. felügyelőjét dr. Ittzés Zsigmond kaposvári járásorvost. „Isten felséges adománya“ kezdetű ének első verse után Horváth Olivér nagykanizsai lelkész mondott az alkalomnak megfelelő mélyreható imádságot. Németh Pál esperes Győrffy János h. felügyelővel a közgyűlést megnyitja, mely után Petiik Dezső egyhm. vil. jegyző felolvassa a szavazatok felbontására kiküldött bizottság jegyzőkönyvét, mire elnökség kijelentette, hogy dr. Ittzés Zsigmond egyházmegyei felügyelővé, Mesterházy Sándor esperessé meg választatott. Majd „Jövel Szentlélek Úristen“ gyűl. közének után Németh Pál lelépő esperes az oltár elé ment s az új elnökségnek az Úr szent vacsoráját kiosztotta. Mely után felhívja őket a hivatalos eskü letételére. Minek megtörténte után szívből jövő meleg szavakkal üdvözölte az új vezéreket. A beiktatott esperes és egyhm. felügyelő mélyen meghatva mondottak köszönetét a beiktatást végző esperesnek. Ezután Balogh István por- rogszentkirályi lelkész búcsúztatta Németh Pál belépő esperest, 33 évi buzgó és lelki- ismeretes esperesi munkájára rámutatva az egyházmegye háláját és elismerését tolmácsolta. Az egyházmegyei közgyűlés Nt. Németh Pál lelépő esperest nagy lelkesedéssel tiszteletbeli esperesévé választja. Ezután az új esperes Mesterházy Sándor mondotta el gyönyörű székfoglaló beszédét. Beszédéből kiérzett a mélységes vallásosság, erős hit és munkakedv. A Mesterhá- zyak erős hite, igaz vallásossága erőt és kitartást kölcsönöz neki. Három évtizedes lelkészi működés lesz esperesi munkájának is alapja. Majd dr. Ittzés Zsigmond egyházmegyei felügyelő emelkedett szólásra. Szavaiból élő hit, egyházszeretet, s az egyházért munkálkodni kész erős akarat

És a vidék felett elömlő szelíd nyugalom varázsa, a nyájas mosolyból is kiérezhető mélabú, az itt lakó emberek lelkületán is mintha úrrá lenne. A lelkek merengő hangulatát sem tobzódó vigasság, sem leverő búbánat nem törli le a bensőről; megjegecesedett, megrögzitett s olyan az, mint a nemes zománc aranyfoglalatban. De e merengő kedély mélyen érez, gondolkodik. Nem felületes, nem kapkodó. Mindig előre tervez s a terv kivitelét makacsul keresztülhajtja.

Ez a regék, a mondák és mesék, valamint az elmés élcek hazája. Ilyeneket csacsog a vizen fodrozódó hullámgyürü, ilyeneket suttog a zizegő parti nádas, a hegyorom omladéka, a sziklabarlang s a csobogó hegyi patak muzsikája.

* *

*

öregapa ölbe vett unokájának regél a múltról s annak ködbeveszett