Harangszó, 1921

1921-12-11 / 50. szám

XII. évfolyam.

1921. december II.

50. szám.

Alapította:

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos:

a Dunántúli Lullier-Szövetséo.

Kéziratok Lovászpatonóra (Veszprémrnegyei, előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogadj minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

HARANGSZÓ

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

SZERKESZTIK: SZALAY MIHÄLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD,

Vasvármegye.

A Hl RAN U SZÓ előflcetéal ára égés* érre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- szalagos küldéssel 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szővetségi tagoknak cimssalagoa küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K.

A HARANGSZÓ torjes*té- sére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk.

Várjuk az Urat.

Várjuk az Urat. És hogy várjuk, az nem a mi érdemünk: Isten Szentleikének előkészítő munkája nélkül, megvilágosítása nélkül, vezérlése nélkül nem várnánk az Urat. Várakozásunk olyan lenne, mint az erdőé, amely fehér zúzmara ruhába öltözötten, borongó öntudatlansággal, életerejének szendergése közepette várja a tavaszt, a fényt, a meleget, a napot. Várakoznánk, miként az egész teremtett világ sóvárogva vá- várakozik. A Krisztusban hivők várakozása más természetű. Mi tudjuk, hogy kit várunk. Az Urat, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Épen azért a mi erőnk nem tesped ernyedt álomban. Hűség és bölcseség van várakozásunkban. Hűség, amely megtanít a legkisebb értékek megbecsülésére; és bölcseség, amely a legjelentéktelenebb dolgot is bele tudja illeszteni Isten üdvözítő világtervének óriási kereteibe nélkülözhetetlen tényezőként. Hűség, amely kitart és engedelmes a halálig; és bölcseség, amely tudja, hogy az életet hol kell kockáztatni. Hűség, amely a ragaszkodás legmélyebb bensősé- gével tapad ; bölcseség, amely áthág- hatlan válaszfalakat, határozott különbségeket és átbidalhatlan távolságokat csinál.

Várakozásunkat nem az elégedetlenség táplálja, hanem a remény, amelynek pecsétje Isten ígérete. Meg- tarjuk, amink van. Megtartjuk, amink van, mint Istennek adományát. Ami nékünk adatott, amink van: evangélikus egyházunkat, magyar nemzetünket. És ebben a megtartásban fejtjük ki hűségünket és bölcseségünket. Megtartjuk családunkat és gyülekeze- zeíünket. Megtartjuk a protestantizmust. Megtartjuk mindazt az áldást,

mellyel a kegyelmes Isten minden bűnünk és gyarlóságunk ellenére bennünket elhalmozott. Megtartjuk azokat és megtartatunk azok által. Mert azokban kering a Krisztus vére, s mert azokon keresztül alakul ki a Krisztus teste.

Várakozásunk nem önzésből táplálkozik. Krisztusnak dicsőségben való eljövetelét várjuk. Alázatossággal és bűnbánattal. Isten egyedül fog felmagasztaltatni ama napon. Isten az ő bűnbocsátó szeretetében, ő jön. Mi térdre esünk, ő hozzánk hajol és felemel. Mi sírunk, ö megvigasztal. Mi látni fogjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk: bűnösöknek;

Istent is látni fogjuk olyannak, amilyen ő: könyörülő főpapnak és közbenjárónak.

Várjuk az Urat. N. K.

A dunántúli püspök főpásztori körleveléből.

— Az egyház munkásaihoz. —

Az isteni kegyelem megjelenésére előkészítő ádventi időszakban s a karácsonyi ünnepek küszöbén Istenhez küldött imádságomban gondolok lelkész-, tanár- és tanítótestvéreim magasztos, de a mai idő nyomorúságaiban és szomorúságaiban megnehezült munkájára.

Hazánk helyzete mélyen leverő. Megalázott nemzetünk megpróbáltatásának mértéke még most sem telt be. Hittük, hogy nehéz keresztünkkel már felérkeztünk a szenvedések hegyére, pedig még mindig a hegy gerincén vonszoljuk rettenetes sorsunkat. Nyugatmagyarország egy részébe, buzgó, drága evangélikus gyülekezeteinkbe most vonulnak be az osztrák csapatok. Sírunk, mint a gyermekeit sirató édesanya s jajszóval tárjuk feléjük karunkat. Külpoli- likai helyzetünk nehéz és sötét. Hazánk belső helyzete sivár és kétségbeejtő. Átkos pártoskodás megbontja a nemzet javáért való egyetértő egységet. Hatalmi vágy uralkodik a szolgálat lelke helyett, önérdek lép a lemondás helyébe. Hangzatos beszéd helyettesíti a nemzetépítő komoly munkát. A kesztvén egyházak sokat Ígért testvéri összefogását testvériet- len hangok zavarják meg. Az ellenséges oldalról indított egységbontó aknamunka higgadt megfontolásra kötelez. De mi más jelenségeket is látunk s megdöbbentenek a róm. kath. egyház ama mérgezett nyilai, melyeket egyházunk felé röppent, megterhelvén azokat a gyanúsítás, lekicsinylés, igazságtalanság és szeretetlenség mérgével. Egyházi életünkben is a biztató jelenségek mellett meglátjuk az elszomorító jeleket. A földi jólétében anyagiassá vált önző népet, melynek dús feleslegéből gyülekezete javára nincsen fillérje. A rend és tekintély ellen lázongó elégedetleneket, kik kalmárkodó önzéssel megbontják a gyülekezetek belső békességét. A névtelen keresztyéneket, kiknek leikébe nyolc esztendő szenvedése és tanulsága sem tudta beírni az élő, igaz Isten képét. Egyházi hovatartozandó- ságukat eldönti a születés és az egyházi adófizetés s önző közönyös lelkűk leszáradt rügyként tapad egyházunk életfájához. Anyagi szegénységünket, mely szükségleteinknek és emberi jó terveinknek gátat vet. De komoly önvizsgálattal meglátjuk önön gyarlóságainkat is: szemeink gyengeségét feladataink meglátására, füleink érzéketlenségét a veszedelmes időben Isten követeléseinek meghallására, erőnk megfáradó ellankadását vigyázó és építő munkánkban. Van béres a pásztorok között és tanító a tanítás szolgálatában, ki nem ül a Mester