Harangszó, 1921
1921-11-20 / 47. szám
1921. november 20. HARANGSZÓ. 379. Az egyetemes gyámintézet. A magyarhoni ev. egyetemes gyámintézet közgyűlését ugyancsak nov. 10-én tartotta Budapesten. A közgyűlésen Materny Lajos debreceni főesperes imádkozott, amely után dr. lándori Kéler Zoltán h. elnök emelkedett beszéd kíséretében számolt be az egyetemes gyámintézet elnöki állásra leadott*szavazatok eredményéről. E szerint a 4 egyházkerület gyámintézete báró Láng Lajos halálával megüresedett világi elnöki állásra szavazatát báró Radvánszky Albertre, Bognár Endre egyházi elnök halálával megüresedett egyházi elnöki állásra szavazatát Pálmai Lajos győri esperesre adta. A gyámintézet világi elnökének, báró Radvánszky Albertnek ünnepélyes beiktatása képezte ez idei egyetemes gyámintézeti közgyűlésnek fénypontját. Báró Radvánszky Albertet Kapi Béla püspök élén egy küldöttség hívta meg a tejembe. Amikor báró Radvánszky a küldöttséggel megjeleni, hatalmas éljen köszöntötte. Dr. lándori Kéler Zoltán üdvözölte itt az elhívott új vezért s kérte az elnöki tisztség elvállalására. Az új elnök a következő, jelenlévőket magával ragadó beszéddel foglalta el elnöki székét. Báró Radvánszky Albert beszéde. Mélyen tisztelt Egyet. Egyházi Gyámint. Közgyűlés! Mielőtt egyetemes egyházunk gyámintézetének elrföki székét elfoglalnám, arra kérem egyházkerületeink gyámintézeteit, fogadják a velem szemben megnyilvánult bizalom azon újabb jeléért, mellyel a Gyámint. elnökségéi — egyházunk ezen díszes állását — reámruházni méltóztattak, mélyen átérzett köszönetem őszinte kifejezését, de fogadja Öméltósága a Dunáninneni kerület és annak gyámintézetének nagyérdemű elnöke is köszönetem nem kevésbé őszinte kifejezését azon megtisztelő üdvözlő szavakért, amelyeket az imént hozzám intézni szíves volt. Úgy érzem azonban hálás köszönet illeti Öméltóságát a közgyűlés is azon önzetlen munkásságáért, amellyel — egyéb fontos egyházi positiói mellett — az elnöki teendőket annak üresedésének tartama alatt nagy körültekintéssel és mély vallásos érzéssel betölteni szives volt. Mélyen átérzem ezen ünnepélyes pillanatban a gyámintézet céljának és hivatásának nagyságát, de ha ezzel összehasonlítom erőim fogyatékos voltát, akkor aggódó lélekkel tekintek a jövő elé, amely a befejezett eseményeket és tényeket elénk táró múlttal szemben úgyis mindig csak a bizonytalanság jellegével bírhat, de reményt és erőt meritek a velem szemben meg- nyilvánúlt bizalomból és azon körülményből, hogy erről a helyről indultam el az egyházi élet terén évekkel ezelőtt mint a pesti egyház presbytere, hogy néhány év múlva ugyanezen ódon falak közt elfoglaljam az egyházközség másodfelügyelői, majd pedig az egyházmegye elnöki székét. Most pedig ismét itt állok ugyanezen ódon falak közt, egyházunk ezen megszentelt helyén, hogy az egyházi élet terén bizalmukból részemre kijelölt ezen új munkakör küszöbét átlépve, elfoglaljam a Gyámintézet legfőbb világi vezető helyét. Ha a bizalom ezen velem szemben meg- nyilvánúit újabb jelében az egyházi éiet terén szerény tehetséggel, de becsületes szándékkal teljesített- eddigi működésem méltánylását szabad látnom, úgy nem tagadom fokozott mértékben esik az jól nekem és jelenti egyben azon legnagyobb erőforrást, amelyből a jövőre nézve meríteni fogok. Erőt meritek egyházunk azon kiváló férfiainak példájából is, akik ezen díszes helyet előttem betöltötték és akiknek emlékével gyámintézetünk múltja oly szorosan egybeforrott; ha ezek sorain végigtekintek, — Készséggel. Mit? Gyóni nagy paksaméta kéziratot húzott ki a belső zsebéből: — A verseim — mondta — szerezhetnél rá kiadót — Megkísérlem és majd értesítlek. A szavának állt. Még jóformán meg se melegedett Pesten, elkezdett házalni barátja verseivel. Akkor még voltak ilyen barátok. Aki próbálta, csak az tudja: mi az egy kezdő poétának, akármilyen tehetséges is, kiadót szerezni, ha nincs — protekciója. A színész szinte önfeláldozó dologra vállalkozott. Legelőször is elment az Atheneumba. Olt azt mondták neki; — Két hét múlva jöjjön, majd akkor megadjuk a választ. — A kitűzött idő elteltével jelentkezett. — Hogyan lehet ide állítani ilyen firkákkal ?! —. volt a válasz. — Komiszak vagytok! — állapította meg magában és elvitte a verseket — Singer és Wolffnerékhez. Itt három heti időt iűztek ki. Mikor • letelt azt mondták: — Nem érdemes a versekkel foglalkozni. Fércmunkai A színész keménykötésü legény s igazi jóbarát volt és mivel tudta értékelni a verseket is, nem tágított, elment egy harmadik, azután egy negyedik, ötödik, hatodik, hetedik kiadóhoz, végre összejárta valameny- nyit — hiába! Ekkor, vagy félesztendő múltán, — mit tehetett mást? — összepakkolta a sok huza-vona közben piszkosra bámult, elrongyolódott kéziratot és visszaküldte Gyóninak azzal, hogy hasztalan volt minden, úgy gyámintézetünk életében két oly évtizeddel találkozom, amely boldog emlékű nagybátyám személyével van szoros összefüggésben, ezen időket nálamnál hivatotabb tárgyilagosabban fogja bírálhatni, de azt hiszem a magam részéről nem követek el szerénytelenséget, ha ezen időkkel szemben táplált kegyeletes érzelmeimnek itt ezúttal is kifejezést adok; a kegyelet nem kevésbé őszinte hangján emlékszem meg közvetet- len elődömről, néhai báró Láng Lajos úrról, aki egyházunk különféle vezető állásaiban hivatását mindenkor nagy tudással és mély vallásos érzéssel, valamint egyéniségét jellemző szeretetreméltósággal töltötte be, úgy hogy emléke köztünk mindig áldott marad, tettei pedig egyházunk évlapjainak méltó helyén lesznek megörökítve. A munkakör, melyet betölteni hivatva leszek, nem ismeretlen előttem, mert mint a pesti egyházmegye gyámintézetének elnöke, alkalmam volt személyes tapasztalatok alapján meggyőződést szerezni az intézmény humánus voltáról és alkalmam volt betekintést szerezni annak ügykezelésébe is. Gyámintézetünk szilárd alapokon nyugszik, alapját az egyházközségben egyházunk ezen ős erőforrásában leli és fejlődik a felsőbb fokozatokon szerves kapcsolatban az esperességgel és kerülettel, hogy a legfelsőbb fokon mint egyetemes gyámintézet az egyetemes egyház egész körére kiterjessze áldásthozó működését és ezen széles körben valósítsa meg emberbaráti eszméit. Egyházi háztartásunkat a zsinati törvények szabályozzák, üdvös hatásuk pénzügyeink a múltakhoz viszonyított rendezettebb voltában még ma is jelentkezik, jóllehet a meghozataluk óta eltelt hosszú időre való tekintettel kívánatos lenne ezeknek a változott viszonyokhoz, a fejlődő jelenhez és kialakuló jövőhöz alkalmazkodó reformja. A pénzügyeink terén végrehajtandó ezen organikus reform pénzügyeink konszolidálása szempontjából ugyan elkerülhetetlennek látszik, mégis meggyőződésem szerint gyámintézetünk jelentősége ezután sem fog csökkenni, mert a pénzügyek bármily rendezett volta mellett is még mindig bőséges tér fog kínálkozni oly hiányok pótlására, amely hiány más alapokból nem pótolható- fontos hivatás vár a gyámintézetre a hitélej nem sikerült kiadót szerezni. így volt. Eddig a történet. Ami ezután következik, azt mindenki tudja. Gyóni írogatott tovább. Közben kitört a háború, elment harcolni, meghalni a hazáért És mikor meghalt, akkor egyszerre hires ember lett s jók voltak a költeményei. Nemde szomorú?! Meg ‘kellett halnia, hogy élhessen!... Igazi magyar poéta-sors I... És a költeményeiből az első kiadást talán éppen az Atheneum, vagy a Singer és Wolffner adta ki? — Lehet; nem tudom. De mindenesetre az ösz- szes pesti kiadók közül valamelyik, aki annak idején, mikor az önzetlen jóbarát, a színész, házszám szerint járta sorra őket, visszautasította a kéziratot, hogy; »Ez fércmunka« I.
