Harangszó, 1921
1921-11-13 / 46. szám
370. HARANGSZÓ. 1921. november 13. gyekre, hogy Szalónak, Borostyánkő, Rohonc vára magyar bástyagyürüt alkossanak körösköriil. Hogy Sopron ősi városa történelmi hagyományt árasztó utcáival, évszázados kultúrintézményeivel örökre a miénk maradjon. Hogy a régi házak között s a régi bolthajtásos otthonokban magyar és német szóban egyazon magyar lélek lüktessen. Hogy amint magyar a temető, széthulló csontok, szétporladt szívek, a nemzet tradíciója, a történelmi múlt, úgy magyar legyen a bölcső, melyben az új magyarság szíve dobban, a történelmi jövendő. De ha annyira drága is nekünk e város és ez a föld, hogy említésére a könnyünk is kicsordul, ha felujjongó boldogsággal magunkhoz öleljük is ezeket a háztömböket, lan- kás dombokat és hegyeket: azért mégis éreznünk kell, hogy e város és vidéke sorsának eldőlése még nem oldja meg a nemzet nagy problémáját. Nem ünneprontásnak, hanem ünnep mélyítésnek szánom, hogy megmaradjunk örömujjongásunk között is nemzeti gyászunkban. Halld meg, csendes, magános éjszakán egy halk kérés zörget lelked ajtaján: mondd csak, mi a te anyád?.. . Feléd hajol e kérdés, midőn párnádra pihenésre hajtod fejedet. Előbb ébred, semmint ébredésre nyitod szemedet: láttad-e gyászban az édesanyádat?... Midőn az élet tülekedő piacán aranyt kergető, mámort habzsoló embertülekedésben verejtékes kenyérszerzö munkában tülekedve rohansz, mint ködbevesző gyász'fátyolos fájdalmas arc eléd áll ez a sóhajtás s esdő tekintettel, könnyes szemmel, néma fájdalommal azt kérdezi tőled: tudod-e, mi a te anyád?... Mi a te anyád?... ez a szegény magyar haza. A te anyád az a hajdan büszke, most gyászoló oroszlán, ki könnyezve siratja mérhetetlen veszteségeit. Keblén nevelgette északot, délt, keletet, nyugatot, vérével táplálta, könnyével mosdatta, csókjával melengette. Bátorságra tüzelte, alkotó munkára edzette, szent jogok védelmére lelkesítette. És íme, egyiket a másik után szaggatták le kebléről. Hova lett Erdély, hol van Felső- magyarország, mi van déllel és mi van nyugattal? Megtépve, kifosztva gyászol a büszke oroszlán: szegény magyar hazánk. Ezt a fájdalmas arcot nem szabad elfelejtenünk. Ezt a lélekbe markoló kérdést: mi a te anyád?... elnémítani soha, soha nem szabad. Látnunk kell hazánk sorsát és mindennap újra meg újra vissza kell riadnunk sebei rettenetes voltától. De ezt a kiáltást nem gyászénekül szántam. Nem is úgy hangzik ajkamon, mint az elve- szettség temetési éneke. Nem kriptában, hanem az élet templomában állok. Nam sarkophágra, hanem a kegyelem oltárára támaszkodom. Nem halotti népet, hanem imádkozó Krisztus-tanítványokat s a jövendőt jelképező ifjúságot látom magam előtt. Nem gyászéneknek, hanem harsonaszónak szánom: nézd gyászban, könnyben, megaláztatásban a te édesanyádat ! Szavam lelkiismeretet ráz, lelket költöget, az életerő delejes áramát viszi a fáradt közönyösekbe. A lélek aranyhidjaként átnyúl a pártoskodó- kat elválasztó szakadékokon. Ezrek leikébe kiáltom : kik különböző templomban, különböző szertartás szerint imádkoztok, ismerjétek meg az egy igaz Istent, hogy a templomok között kanyargó utón a békesség és türel- messég lelke sugározzák! Kik különböző politikai meggyőződésben éltek: őrizzétek meg a nemzet egészét ösz- szefogó szent egységet! Némuljon el hát az önzés, hallgasson el a pártoskodás 1 A kézbe vett munkaeszközzel ne törjetek egymásra botorul s a kézbe vett köveket ne vessétek egymásra ahelyett, hogy azt nemzetünk épülő sáncfalába illesztenétek köny- nyel, verejtékkel, vérrel erősítvén összetartó kötelékeit. Nézd: édesanyád könnyben, gyászban, kifosztva! Téged vár 1 Ne várjon hiába! Ezekben a szavakban — ünneplő gyülekezet — benne rejlik mindnyájunk életfeladata és kötelessége. Ez minden ember, minden közösség és minden intézmény közös munkapro- grammja. De. az a kérdés, vájjon egyáltalában lehetséges-e gyászoló édesanyánk régi boldogságának visszaadása ? Lehet-e és hogyan ? Ezekiel próféta a 10-ik verstől kezdődőleg elejti a régi képet s egészen más képhez fűzi mondanivalóit. Nemzetét a vizmellé ültetett szőllőtő- höz hasonlítja. És elmondja, hogy ez a viz mellé ültetett szőilőtő gyümölcscsel és vesszővel bővelkedik. Lesznek erős vesszők, uralkodópálcának valók s ezek az erős vesszők oly hatalmasak, hogy kiemelkednek a sűrűség felett. Ez a biblia kép kifejezi iskoláink s ifjúságunk hivatását. Ha nemzetünket megmenteni, rettenetes nyomoruságb<0 ^szabadítani akarjuk, akkor legyünk életerős, hatalmas, egészséges vesszők. Ennek azonban két feltétele van: a gyökér erőssége és a vessző tisztasága. Legyetek a nemzet erős vesszői. Egészséges szálakkal kapcsolódjatok bele az életadó törzsbe. Az erős gyökér a hit. A próféta által használt kép értelmezése szerint a szőilőtő a nemzet. De ugyanezzel a képpel találkozunk Jézus hasonlatai közt s János evangélioma 15 ik fejezetében azt mondja az Úr: én vagyok a szőilőtő. A kettős képet alkalmazva azt mondhatom, kétféle hitre van szükséged. Az egyik hittel belekapcsolódói nemzeti közösségünkbe. Lelked, életed gyökérszálait bocsásd tehát bele a magyar nemzet történelmi földébe, a nemzet tradíciójába, a nemzet sajátosságát kifejező nemzeti életébe Higyj a magyar nemzet jövendőjében, történelmi hivatásában, isteni rendelésében Az egyik. A másik hittel pedig belekapcsolódsz az örökkévaló, gondtfselésbe s annak örökkévaló megtestesült megszemélyesítőjébe: a megváltó Krisztusba. De én úgy érzem, és ezt a mostani nehéz időben százszoros erővel érzem, hogy tulajdonképen csak egy hit van. A történelmi alakulások, a szenvedés, a csalódás könnyen megsemmisítik a nemzet jobb jövendőjébe vetett hitünket Az önérdek és önzés harcai között a nagy időkhöz és nagy kötelességekhez méltatlan, törpe, haszonleső, önző emberek között megrendül a nemzet hivatásába vetett reménységünk. De megújul, megtisztul és megdicsőül, ha új erőtartalmat nyerünk Istenbe vetett hitünkből. Hinni akarsz a megpróbáltatásban, látni akarsz a sötétségben, gyengeségedből erőre akarsz emelkedni?... Úgy menj a Krisztushoz 1 Nemzetünk jövendőjében jobban hiszel, mihelyt hiszel Istenben. Jól- tevője akarsz lenni nemzetednek, bizalmat akarsz önteni a csüggedő lel- kekbe, a maga elhagyókat új erővel akarod megtölteni ?... Úgy vezesd az embereket Krisztushoz, tanítsd meg őket hinni Istenben és akkor megtanulnak majd hinni nemzetünk jobb jövendőjében is. Ez az igazi, egyetlen erős gyökér, melyből a nemzet erős vesszője sarjad. De ez még nem elég. Az erős gyökerű vesszőnek, tiszta vesszőnek kell lennie. Nyesőkés megtisztítja a vadhajtásoktól. Nem engedi, hogy bármi is elvonja az életadó nedvességet. Nemzetünknek tiszta, erős jellemre, emelkedett gondolkodásra, egyenes becsületességre, hűséges kö- teíességteljesítésre, nemes életirányra van szüksége. Azért vizsgáld meg önmagadat. Világítson telkedbe az
