Harangszó, 1921
1921-10-30 / 44. szám
XII. évfolyam. 1921. október* 30. 44. szám. Alapította: KA PI BÉLA 1010-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lntber-Szövetséo. Kéziratok Lovászpatooáta (Veszprémmegye;, előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szen'.gotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT 0É7A. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A HA SAXO SZÓ előfizetési ára egész érre: LutherSzövetségi tagoknak efcra- ■zalagos küldéssel 9t K, csoportos küldéssel SO K, a nem Luther-Szövetségi tagoknak clmszalagos k*l- déssel ÖA K, csoport«« küldéssel 88 K. A HARANGSZÓ terjesztésére befolyt adom&nyskhól szórványban lakó hlvslnk- nsk ingyenpéldányskat küldünk. Luther példája. Luther nevének emlegetésében ma sincs hiány, de annál kevesebbet látunk leikéből és jelleméből. Lutheránusok vagyunk Luther nélkül, mint- ahogy keresztyének vagyunk Krisztus nélkül. Ez is rávall felemás arcú, felületes lelkű korunkra. A neveket megtartjuk, sőt sokszor büszkén fitogtatjuk, de magaviseletünkkel megtagadjuk, sőt sokszor rútul meggyalázzuk azokat. Lutherban halálos komolysággal élt & bűntudat, rmöeunünk meg csaknem teljesen hiányzik. Neki minden vágya az volt, hogy megtalálja Isten bűnbocsátó kegyelmét, nekünk meg minden előbbre valő, sőt hallani sem akarunk arról, hogy bűnösök vagyunk és Isten kegyelmére szorulunk. Az ő bűnei rendfónökének, Stau- pitznak szavai szerint csak apró »baba-bűnök« voltak, mégis hét esz- lendeig emésztődött, küzködött, hogy megszabaduljon tőlük s biztos legyen Isten kegyelméről; minket meg hét esztendő rettenetes bűnhődései sem tudnak égig érő bűneink tudatára ébreszteni s rajtuk való mélységes bűnbánatra indítani. Mindent látunk, csak komoly magábaszállást nem. Mindent el lehet erről a nemzedékről mondani, csak azt nem, hogy a megbánás és megtérés útjára lépett. Minden harcot végigpróbált, újabb harcokra is készen áll, csak a bűnökkel nem akar lelkében könyörtelen harcra kelni. Minden segítséget szívesen látna, csak a legnagyobbat, Isten kegyelmét nem akarja észrevenni. »Mikor leszel már végre igazán kegyes és mikor teszel eleget, hogy a kegyelmes Istent megtalálhasd?« sóhajtozott a magával küzködó Luther, míg végre megtalálta s erről az óráról ezt írhatta: »úgy éreztem, mintha tökéletesen ujjászülettem volna és nyitóit kapun át magába a paradicsomba léptem volna.« így tett Luther. Hogyan teszünk mi ? Ez volt a reformáció kezdete. Mikor érünk el eddig a kezdetig? szm. Bethel. A reformáció emlékünnep;, ismét arra késztet bennünket, hogy gondolatainkban visszaérjünk rég múlt századok" emlékezetes napjaihoz. El- vonuln v lelki szemeink előtt, a wittenbergi barát és tudós professzor: dr. Le t Márton, segítőtársai: a szász tsztó, a császár, a. ilőkelő bíródé rendek, főpapok, .v. pedig szeret . figyelni a hangokra, amelyek c ét jönnek, ahol érettünk is, számi -a is diadalt aratott Luther Mártor lelkiismereti szabadság nevében A jelen sivár, vigasztalan kilátásai zeretjük feledni és rapjaink nyoma, ó gondjai közül visszaszáll lelkű 'k a múlt dicsőbb korához. D 1 ármennyire igazunk van is ebbe.' ;i magában nem elég. A múltra büszlu i csak nagy apák r fia lehet. A korcs utódok ma > it ítélik el, ha a múltra hivatkozna*. Van-e egyházunknak joga, hogy még ma is büszkén emlegesse, homlokán hordozza Luther Márton nevét? Nem vagyunk-e méltatlanok atyáinkhoz? Ha valamikor, napjainkban kell imádságainkban Istent kérni, adjon Leikétől ihletett vezéreket és munkásokat. Az aratni való gabona sok, az arató még jnindíg kevés. S ha Isten valamely, imádságot meghallgat —pedig mindén hangra figyel, ahol az ó nevét hívják segítségül — ezt bizonyára. Példát hozhatunk fel erre a múlt idők, a jelen tapasztalataiból. A sok közül csak egyet I Aki a címre figyelt, bizonyára eltalálja, ki legyen ez: Bodel- schwingh Frigyes, a betheli Belmisz- szlói intézetek alapítója. Bodelschwingh előkelő családból származott; atyja porosz miniszter volt a múlt század negyvenes éveiben ; a későbbi III. Vilmos német császár pedig játszótársul választotta az élénk, tehetséges fiút. A körülmények úgy alakultak, hogy Bodelschwingh, aki először jogot hallgatott, a gazdász pályára lépett. De nem soká maradt itt. Egy nyári napon arató munkások keresésére indul, s mikor útközben egy templom mellett kell elmennie, betér. A lelkész arról beszél: Az aratni való gabona sok, a munkás kevés. Bodelschwingh úgy érzi, hogy ez az ige neki szól s elhatározza, hogy maga is belép az Úr aratásába. Bázelbe megy az egyetemre, hogy a szükséges tanulmányokat elvégezze. Az első lelkészi állást Párisban nyerte. Itt a német evangélikusokat sok fáradsággal gyűjtötte össze s a gyülekezet alapjait is megvetette, számára kápolnát is épített. Ez azonban csak átmeneti állás volt életében. Családi körülmények okozták, hogy a dellwig-e gyülekezet hívását elfogadta. Néhány évvel később Bielefeld hívta meg az alakulófélben levő »Sarepta« diakonissza-anyaház élére. Bordelschwingh itt találta meg az egyéniségének megfelelő munkateret. Sarepta akkor még a kezdet kezdetén állott; az ó vezetése alatt lett azzá, ami ma: Németország legnagyobb diakonissza intézetévé, amelyben ma több mint 1500 nővér dolgozik. Az ő vezetése alatt csoportosult e ház körül mind több és több intézet, amelyeket ma »Bethel« neve alatt ismerünk s amelyről minden jó evangélikusnak tudni kellene.
