Harangszó, 1921

1921-10-30 / 44. szám

XII. évfolyam. 1921. október* 30. 44. szám. Alapította: KA PI BÉLA 1010-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lntber-Szövetséo. Kéziratok Lovászpatooáta (Veszprémmegye;, előfize­tési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva­talának Szen'.gotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT 0É7A. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A HA SAXO SZÓ előfizetési ára egész érre: Luther­Szövetségi tagoknak efcra- ■zalagos küldéssel 9t K, csoportos küldéssel SO K, a nem Luther-Szövetségi tagoknak clmszalagos k*l- déssel ÖA K, csoport«« küldéssel 88 K. A HARANGSZÓ terjeszté­sére befolyt adom&nyskhól szórványban lakó hlvslnk- nsk ingyenpéldányskat küldünk. Luther példája. Luther nevének emlegetésében ma sincs hiány, de annál kevesebbet lá­tunk leikéből és jelleméből. Lutherá­nusok vagyunk Luther nélkül, mint- ahogy keresztyének vagyunk Krisztus nélkül. Ez is rávall felemás arcú, felüle­tes lelkű korunkra. A neveket meg­tartjuk, sőt sokszor büszkén fitogtat­juk, de magaviseletünkkel megtagad­juk, sőt sokszor rútul meggyalázzuk azokat. Lutherban halálos komolysággal élt & bűntudat, rmöeunünk meg csak­nem teljesen hiányzik. Neki minden vágya az volt, hogy megtalálja Isten bűnbocsátó kegyelmét, nekünk meg minden előbbre valő, sőt hallani sem akarunk arról, hogy bűnösök vagyunk és Isten kegyelmére szorulunk. Az ő bűnei rendfónökének, Stau- pitznak szavai szerint csak apró »baba-bűnök« voltak, mégis hét esz- lendeig emésztődött, küzködött, hogy megszabaduljon tőlük s biztos legyen Isten kegyelméről; minket meg hét esztendő rettenetes bűnhődései sem tudnak égig érő bűneink tudatára ébreszteni s rajtuk való mélységes bűnbánatra indítani. Mindent látunk, csak komoly magábaszállást nem. Mindent el lehet erről a nemzedék­ről mondani, csak azt nem, hogy a megbánás és megtérés útjára lépett. Minden harcot végigpróbált, újabb harcokra is készen áll, csak a bűnök­kel nem akar lelkében könyörtelen harcra kelni. Minden segítséget szí­vesen látna, csak a legnagyobbat, Isten kegyelmét nem akarja észrevenni. »Mikor leszel már végre igazán kegyes és mikor teszel eleget, hogy a kegyelmes Istent megtalálhasd?« sóhajtozott a magával küzködó Lut­her, míg végre megtalálta s erről az óráról ezt írhatta: »úgy éreztem, mintha tökéletesen ujjászülettem volna és nyitóit kapun át magába a para­dicsomba léptem volna.« így tett Luther. Hogyan teszünk mi ? Ez volt a reformáció kezdete. Mi­kor érünk el eddig a kezdetig? szm. Bethel. A reformáció emlékünnep;, ismét arra késztet bennünket, hogy gondo­latainkban visszaérjünk rég múlt századok" emlékezetes napjaihoz. El- vonuln v lelki szemeink előtt, a wit­tenbergi barát és tudós professzor: dr. Le t Márton, segítőtársai: a szász tsztó, a császár, a. ilőkelő bíródé rendek, főpapok, .v. pedig szeret . figyelni a hangokra, ame­lyek c ét jönnek, ahol érettünk is, számi -a is diadalt aratott Luther Mártor lelkiismereti szabadság ne­vében A jelen sivár, vigasztalan ki­látásai zeretjük feledni és rapjaink nyoma, ó gondjai közül visszaszáll lelkű 'k a múlt dicsőbb korához. D 1 ármennyire igazunk van is ebbe.' ;i magában nem elég. A múltra büszlu i csak nagy apák r fia le­het. A korcs utódok ma > it ítélik el, ha a múltra hivatkozna*. Van-e egyházunknak joga, hogy még ma is büszkén emlegesse, homlokán hor­dozza Luther Márton nevét? Nem vagyunk-e méltatlanok atyáinkhoz? Ha valamikor, napjainkban kell imád­ságainkban Istent kérni, adjon Leiké­től ihletett vezéreket és munkásokat. Az aratni való gabona sok, az arató még jnindíg kevés. S ha Isten vala­mely, imádságot meghallgat —pedig mindén hangra figyel, ahol az ó nevét hívják segítségül — ezt bizonyára. Példát hozhatunk fel erre a múlt idők, a jelen tapasztalataiból. A sok közül csak egyet I Aki a címre figyelt, bizo­nyára eltalálja, ki legyen ez: Bodel- schwingh Frigyes, a betheli Belmisz- szlói intézetek alapítója. Bodelschwingh előkelő családból származott; atyja porosz miniszter volt a múlt század negyvenes évei­ben ; a későbbi III. Vilmos német császár pedig játszótársul választotta az élénk, tehetséges fiút. A körül­mények úgy alakultak, hogy Bodel­schwingh, aki először jogot hallga­tott, a gazdász pályára lépett. De nem soká maradt itt. Egy nyári na­pon arató munkások keresésére indul, s mikor útközben egy templom mel­lett kell elmennie, betér. A lelkész arról beszél: Az aratni való gabona sok, a munkás kevés. Bodelschwingh úgy érzi, hogy ez az ige neki szól s elhatározza, hogy maga is belép az Úr aratásába. Bázelbe megy az egye­temre, hogy a szükséges tanulmányo­kat elvégezze. Az első lelkészi állást Párisban nyerte. Itt a német evangélikusokat sok fáradsággal gyűjtötte össze s a gyülekezet alapjait is megvetette, szá­mára kápolnát is épített. Ez azonban csak átmeneti állás volt életében. Családi körülmények okozták, hogy a dellwig-e gyülekezet hívását elfo­gadta. Néhány évvel később Bielefeld hívta meg az alakulófélben levő »Sarepta« diakonissza-anyaház élére. Bordelschwingh itt találta meg az egyéniségének megfelelő munkateret. Sarepta akkor még a kezdet kezde­tén állott; az ó vezetése alatt lett azzá, ami ma: Németország legna­gyobb diakonissza intézetévé, amely­ben ma több mint 1500 nővér dolgo­zik. Az ő vezetése alatt csoportosult e ház körül mind több és több inté­zet, amelyeket ma »Bethel« neve alatt ismerünk s amelyről minden jó evan­gélikusnak tudni kellene.

Next

/
Thumbnails
Contents