Harangszó, 1921
1921-01-30 / 5. szám
36 HARANQSZO. 1921. január 30. ban Kazinczyval levelezett. A Berzsenyiek egyházias lelkületére mutat, hogy nemcsak Berzsenyi Lajos volt vadosfai lelkész, hanem Berzsenyi Miklós egyházkeriileti felügyelővel egyidőben ennek három nővére volt papné, u. m. a dömölki Tóth Jánosné, a hőgyészi Hering Jánosné, és a tési Turcsányi Qáborné. Berzsenyit mintha máig sem méltányolták volna eléggé az egyházon kívül és belül. Jellemző, hogy mikor a »Hárfahangok« kötetét kiadtam, egy kiváló kálvinista bíráló a Fohászkodás Íróját pápistának vélte. De jó jelnek vehetjük, hogy Budapesten és a vidéken már Berzsenyi-ünnepélyeket tartanak. S a Harangszó múlt évi 32. számában Horváth Imre is egy szép ódával hódolt Berzsenyi emlékének. Szombathelyi szép szobrát még nem rabolta el sem szerb, sem cseh, sem osztrák. De egyházunktól se vitassa el őt senki. Nagy szükség van Berzsenyi lelkére e gyászos, kínos időkben. Vajha egy új Berzsenyi kiáltaná fülébe e pártos, lomha nemzedéknek: >Mi a magyar most?« Kezd megmozdulni a magyar! Végre Nyugat-Magyarország el- csatolásának hirére, mintha mégis csak kezdene megmozdulni a magyar I Kezdünk újból összemelegedni a haza- szeretet szent tüzénél, s újult erővel kezd lobogni bennünk az elkeseredés, a soha bele nem nyugvás, az összetartozás, az egyetértés szent érzése. Mély megilletődéssel olvassuk omlottan, összefonódott szívekkel lejtettünk valahova, a szépségek végtelenjébe. .. Édesanyám reánk szólt már, hogy legyen elég, de a táncosom úgy kért: »ne még, ne még« s a karjaink is csak nem akarták elereszteni egymást, mert jaj, akkor egyszerre vége lett volna a muzsikás akkordok szárnyain való boldog bolyongásnak. .. A két figyelmesen hallgató unoka összenézett: »Mintha velük is így történt volna. . .« — mondta a tekintetük. —• Egy mámoros szépségű forduló után a cigány hirtelen elhallgatott, — vége volt a táncnak, vége a mesének ... — És a táncos — kérdezték az unokák — ügye, ő lett, a nagyapa? Csonkamagyarország minden részéből hozzánk nap-nap után érkező bizonyságtételeket s jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a magyarság egyeteme, mint egy ember siet immár a szorongatott nyugatmagyarországi testvérek segítségére. íme Magyarország Területi Épsége Védelmi Ligája Pásztói körének tiltakozó határozata Nyugat-Magyarország elszakítása ellen : Tiltakozunk az örök isteni igazság meggyalázása, tiltakozunk Nyugat- Magyarország elszakítása ellen. Felemeljük tiltakozó szavunkat, mert ez a föld a mi vérünkkel lett megváltva ezer év előtt örök időkre a magyarnak. Felemeljük nemcsak tiltakozó szavunk, de öklünket is az ellen, aki sóvárogva nyúl Nyugat-Magyarország felé. * A Terület védő Liga Eger város és vidéki köre mérhetetlen keserűséggel tiltakozik nyugatmagyarországi honfitársaink elszakításának istentelen terve ellen. A velünk jó- és balsorsban összeforrott, a magyar, hazához törhetetlen hűséggel ragaszkodó nyugatmagyarországi véreinknek testvéri üdvözletünket küldve bizton reméljük, hogy az ő szenvedésük és a mi megaláztatásunk újabb kapocs lesz közöttünk, s a megpróbáltatások ttizé- ben megedzett ez a kapocs újra egységbe fogja foglalni a magyar szent korona területét. Égbekiáltó gazságon nem épül maradandó alkotás! Velünk az Igazság ! Mienk a Jövő! * A Területvédő Liga somogymegyei — Nem ő lett — felelte a nagymama őszies mosollyal — hiszen gyerekek voltunk mindketten, én alig tizenhét éves, a táncosom húsz se... A két nevető arcú leány úgy elkomolyodott: az ő táncosuk se volt még húsz éves... A nagyasszony elhallgatott, az első bál emlékét visszatette a dobozba, melyre olyan tekintetet vetett, mint egy hamvederre, azután becsukta a szekrényt és újra kitekintett az ablakon. . Ottkünnt lágyan hullt tovább a hó s betakart mindent szép fehér palástjával, mint a múlt mohája az emlékeket reményszín bársonyával. A kalitban elkezdett trillázni a leányok kedvenc kanári madara. köre mély megdöbbenéssel vett tudomást arról, hogy az ántánt még mindig nem szűnt meg a már amúgy is megcsonkított Magyarországgal szemben zsarnoki önkénnyel eljárni és Nyugat-Magyarország elvételével szegény hazánk szenvedéseit újabb sérelemmel fokozni. Ép ezért a Területvédő Liga somogymegyei köre áthatva a hazája iránt érzett hűséges szeretettől leghatározottabban tiltakozik az ántánt erőszakossága ellen. Nyugat-Magyarország területét elszakítani nem engedi. * A Területvédő Liga Kalocsa és Vidéki Köre tettrekész elszántsággal és mindenre elhatározott elkeseredéssel tiltakozik Nyugat-Magyarország átvétele ellen. Súlyos megaláztatásában testvéri szeretettel üdvözli Nyugat-Magyarország magyarjait és szent fogadással Ígéri, hogy őket cserbenhagyni sohasem fogja, velük együtt érez és érettük mindenét örömmel kész feláldozni. * A Területvédő Liga Szbgedi Köre végleg megelégelve nemzeti és faji önérzetünknek oly sokszor büntetlen arcul csapását — hazájáért minden elképzelhető tettre kész elkeseredéssel tiltakozik az ántántnak legutóbb kinyilatkoztatott rabló szándéka — Nyugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolása ellen. * A szatmármegyei kör írja: Elég volt már a megpróbáltatásból és a megalázásból, mi újra élni akarunk és hogy élhessünk, ehhez szükséges a mi régi szép magyar hazánk egész területe. Innen az ország jelenleg másik végéről küldjük hozzátok tiltakozó szavunkat, szegény elszakításra Ítélt testvéreink, de ha a sors úgy hozná, hogy nemcsak szavunkat emelhetjük fel, akkor is számíthattok reánk, mert mi mind készek vagyunk felajánlani nektek azt, amit őseink a szintén megszállott Pozsonyban Mária Teréziának felajánlottak. Életünket és vérünket! * A Területvédő Liga Czeglédi Köre Nyugat-Magyarország elrablása ellen felemeli tiltakozó szavát abban a biztos hitben, hogy a történelmi idők rohanása hamarosan és kérlelhetetlenül megboszulja a győzteseknek, saját lelkiismeretük ellenére, rajtunk elkövetett igazságtalanságát. *
