Harangszó, 1921
1921-01-30 / 5. szám
1911. január 30 HARANQ5ZO. 37. Nyugat-Magyarország kormány- biztosa Sigray Antal gróf munkatársunknak a következőképen nyilatkozott a nyugatmagyarországi kérdésről : Nyugat-Magyarországról a magyar nemzet sohasem mond le. Semmi erre minket nem kényszeríthet. Úgy látom, hogy minden reményünk meg van a nyugatmagyarországi kérdés békés megoldására. Bízom benne, hogy a kormány az ántánthatalmak- kal és Ausztriával is békés tárgyalások utján rendezi a függő kérdéseket és így a nyugatmagyarországi kérdést is természetesen a magyar álláspontnak megfelelően. fl betlehemi gyermek. — A Krisztus-legendákból. — Lagerlöf Z. után: Kiss Samu. 5 Mikor a parancsnok eltávozott és a katona ismét ott állt őrhelyén, körülnézett a kis gyermek után. Amint ott látta még mindig a virágok között játszani, egyszerre csak azon a gondolaton kapta magát rajta, hogy oly könnyedén és kecsesen lebeg az közöttük, mint valami pillangó. Majdhirtelen elmosolyodott: — Igaz ni, — mondta, ez a gyermek sem lesz már sokáig szálka a szememben. Hiszen ő is hivatalos lesz azon az estén Heródes ünnepére. A katona kitartott egész nap őrhelyén, míg be nem állt az est s el nem jött az ideje, hogy a kapukat éjjelre becsukják. Amint ez megtörtént, keskeny, sötét sikátoron át pompás palotába ment, mely Betlehemben Heródesé volt. A hatalmas palota belsejében nagy kövezett udvar volt, körülvéve épületekkel, melyeknek hosszában egymás fölött három nyitott karzat futott. A legfelső karzaton rendezték Heródes kívánságára a betlehemi gyermekek ünnepségét. Ezt a karzatot ugyancsak a király határozott parancsára úgy alakították át, hogy mulatókerti födött folyosóhoz hasonlított. A tetőre szőllőindák kúsztak fel, melyekről buja fürtök csüngtek alá s a falak és oszlopok mentén kis gránát- és narancsfák sorakoztak, telistele érett gyümölcsökkel. A padló rózsalevelekkel volt beszórva, melyek vastag és puha szőnyeget képeztek; a könyöklőt, tetópárkányzatot, asztalokat és alar csony nyugágyakat mindenütt fehér, ragyogó liliomfüzérek ölelték körül. Ebben a viráglugasban hellyel- közzel nagy márványmedencék álltak, miknek kristálytiszta vizében aranyhalak úszkáltak. A fákon távoli országokból származó tarka madarak ültek s az egyik kalitkában öreg holló gubbasztott, amely szünet nélkül csacsogott. Az ünnepély kezdetén a gyermekek és anyák bevonultak a karzatra. A kis gyermekeket a palotába lépéskor biborszegélyü fehér ruhába öltöztették és sötét fürtjeiket rózsakoszorűval ékesítették. Az asszonyok csinosak voltak piros és kék ruháikban s fehér fátylukkal, mely magas gömbalaku, aranyérmekkel és gyöngyökkel kirakott fejdíszükről omlott le. Egyesek vállukon ülve hozták kisdedüket, némelyek kézen fogva vezették fiacskáikat, mások viszont, akiknek a gyermekei félénkek és szégyenlősek voltak, karjukra vették őket. Az asszonyok a karzat padlójára ültek. Amint helyet foglaltak, rabszolgák jöttek, alacsony asztalokat tettek eléjük, miket megraktak válogatott ételekkel és italokkal, amint az királyi lakomán illik. S a boldog anyák hozzáláttak az evéshez és iváshoz anélkül, hogy büszke és bájos fövegüket, mely a betlehemi asszonyoknak legszebb dísze, letették volna. A karzat falának hosszában s a virágfüzérektől és gyümölccsel megrakott fáktól majdnem egészen elfödve két sor katonaság volt felállítva teljes fegyverzetben. Tökéletesen mozdulatlanok voltak, mintha semmit sem tartoznék rájuk, ami körülöttük történik. Az asszonyok nem tudták megállni, hogy néha egy-egy csodálkozó pillantást ne vessenek a vértesek csapatára. — Mi szükség van itt ezekre? suttogták maguk közt. Azt gondolja talán Heródes, hogy nem tudjuk, mint kell magunkat viselni ? Azt hiszi, hogy ennyi katonára van szüksége, hogy féken tartson bennünket? Mások visszasuttogták, hogy ez így való királyi ünnepélyen. — Heródes soha nem ad ünnepséget annélkül, hogy az egész házat meg ne rakná katonákkal. Az ő tiszteletére vannak ezek a fölfegyverzett légionáriusok is itt s állanak díszőrséget. (Folyt, köv.) Adakozzunk a Harangon terjesztésére! Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem*lel hajlékot. Éli. Jan. 31. I. Sámuel 2.ir—a*. Rettentő kemény beszéd ez s a dorgálás erősségét csak növeli az, hogy egy főpaphoz, a nemzet első emberéhez beszél így egy minden hivatalos méltóság nélkül való névtelen ember. Feleletet mégsem olvasnak rá. Csodálatra méltó, hogy Éli méltóságának hangoztatásával rá nem formed s ki nem utasítja Isten ezen emberét Ily alázatosan viselem én is a dorgálást ? Akárkitől ? Febr. 1. I. Sámuel 3.1—9. Sámuel Étinek versenytársa a főpapi méltóság tekintetében s Éli tud erről, mégis mily önzetlenül viselkedik vele szemben! Tanítja, neveli, pedig maga alatt vágja vele a fát. Minden ember életében van valaki, akit így próbakőnek állított oda Isten. Hogy viselkedem vele szemben ? Febr. 2. I. Sámuel 3. ío—u. Éli nem zsarnok. Nem akar mindenütt ott lenni, nem akarja mindenütt a maga akaratát érvényesíteni. Sámuelt magára hagyja az Úrral. Ne erőszakoljuk rá senkire a magunk lelkét, szoktassuk inkább arra a ránk bízottakat, hogy közvetlenül Istentől várják a tanácsot. Febr. 3. I. Sámuel 3.15. Ki tudja, mily csendesen járhatott-kelhetett s végezhette dolgát a kis Sámuel azon az emlékezetes reggelen, csakhogy fel ne keltse az öreg Élit. Bizonnyal azért volt ily kíméletes, mert Élitől is ily gyöngéd szeretetet tapasztalt. Boldog, akinek élete ily figyelmes, kíméletes jellemeket nevel! Febr. 4. I. Sámuel ,3 . is—n. Éli sejti, hogy róla beszélt az Úr, Sámuel viselkedésén látja, hogy a hir nem lesz jó, mégis meg akarja tudni a teljes igazságot. Meg szoktam-e néha kérni az életem ismerőit, hogy kíméletlen őszinteséggel mondják meg, micsoda bűnöket láttatott meg velők rajtam az Úr? Febr. 5. I. Sámuel 3. u. Milyen sokszor elmondjuk — másnak, — hogy Isten szabad mivelünk. Szoktam-e magamat is a csapások csendes hordozására bírni ezzel a. gondolattal ? Febr. 6. I. Sámuel 2 . ae, 8-13. Milyen gyönyörű tulajdonságai vannak ennek a csupa szeretet embernek ! De van egy nagy bűne is. Ép az, hogy csupa szeretet, hogy nem tud haragudni. Bűn simogatni azt, akit arcúi kell ütni. Vigyázzunk 1 Ezzel Isten korántsem akar ajtót az indulatoknak I Ki tud róla? özv. Papp Sámtielné nagysimonyi lakos szeretettel kéri a Harangszó olvasó közönségét, hogy ha valaki volna, aki román fogságban sínylődő fiáról, Papp Samuról tudomással birna, keresse őt fel soraival. Papp Samu legutoljára Sipota Jassi fogolytáborban volt. 2—3 Evangélikus józanéletü idősebb iparos — ha özvegy is — benősülhet Veszprém vármegyének nagyobb községében szép új házzal biró családba. Bővebb felvilágosítást ad: Balatonalmádin Názer villában Húsz. 1-2
