Harangszó, 1921

1921-10-23 / 43. szám

1921 október 23 terén a destrukció leküzdésére; mis­siót teljesítene a Luther-Társaság, általában a népnevelés terén, ha ezen előadásokat időveLkiterjesztené a ha­zai történelemből vett és gazdasági tárgyú, valamint a főbb szociális be­tegségek leküzdésére irányuló egész- ségügyi előadások tartásának terére is. Ezen részint népnevelési, részint pedig propaganda célzatú előadások tartására vonatkozó akció eredménye­sen lenne egybekapcsolható egy ál­landó mozgófénykép színház fentar- tásával, ezen cél lebegett az elnök­ség és igazgató tanács szemei előtt, midő ezirányban az első kezdő lépést megtette. Megemlíteni óhajtom még dr. Ko­vács Sándor theol. tanár úrnak egy országos Luther-múzeum és könyv­tár létesítésére vonatkozó tervét, me­lyet a tanár úr az ösvény legutóbbi számában oly megkapóan ismertetett. Megfontolandónak vélném, nem lenne-e célszerű nagyobb vidéki góc­pontokon fiók Luther-Társaságokat létesíteni, mert a mai nehéz és drága közlekedési és ellátási viszonyok közt különösen a társaság mai szervezete mellett vidéki tagjaink alig vehetnek tudomást a központban létező társa­ságról és a sajnos, elég ritkán meg­jelenő irodalmi termékektől eltekintve, alig élvezik a társasági tagság előnyeit. Ezek után méltóztassék megen­gedni, hogy egész röviden az elmé­letek terére lépve rámutassak egyhá­zunknak egyik igen szép tanára, amely különbséget tesz a látható és látha­tatlan egyház között, amíg az előbbi a hívek hitéleti szükségleteinek ki­elégítésére alakult földi közülete, rajta az emberi kéz gyarlóságának nyo­mával, addig a másik maga a töké­letesség, a tiszta abstrakt keresztyén- ség és bár a kettő közti távolság végtelen nagy, mégis kötelességünk folyton a jobbért küzdve a köteles­ség utjain haladni előre és ha még ha tudjuk is, hogy a végcélt elérni képesek nem leszünk. Nekünk is meg kell tehát szükség­képen elégednünk azzal, ha társasá­gunk kiépítésének nagy müvéhez eset­leg csak egy homokszemmel járulunk hozzá és nem szabad csüggednünk, ha a végcélt elérni osztályrészül nem adatik meg nekünk. Mielőtt a talán túlhosszura nyúlt felszólalásomat befejezném és a szí­ves türelmet megköszönném, mellyel végighallgatni szívesek voltak, lelki szükségét érzem annak, hogy szívünk meleg üdvözletét küldjük az idegen megszállás alatt élő honfitársainknak HARANQSZO. 343 és hitsorsosainknak arra kérve őket, ápolják szüntelenül körükben a haza- szeretet lángját és hirdessék egyhá­zuk körében is a hazaszeretet esz­méjét, mert ha ki is van zárva egy­házunk köréből a politika, de nem lehet kizárva a legtermészetesebb és leghatalmasabb emberi érzés, mint amilyen a hazaszeretet eszméje. És legyen bennük oly erős a ren#ny, mint amilyen erős bennünk a hit, hogy valamint most megmenthetjük az evang. egyházunknak oly kimond­hatatlanul drága Sopront, azonképen visszanyerjük majd hazánk többi drága elszakított területeit is és így Szent István koronája talán nem is oly hosszú idő után eredeti fényében is­mét felragyog Európa keletén és fény­sugarában egyesíteni fog egy függet­len, boldog magyar nemzetet! A beszéd a maga közvetlenségé­vel mély barázdákat szántott az érző és megértő lelkeken. Csak hálával adózunk az isteni gondviselésnek, hogy irodalmi társaságunk élére a legnehezebb időkben a legalkalma- tosabb emberét küldte el hozzánk. Szalay Mihály Sántha Károly költő pap néhány versét mutatta be. Hogy a költemények szívbemarkolóak, gyö­nyörűek voltak, azt talán felesleges is leírni. A szombathelyi gyülekezet három csalogányának: Károlyi Sándorné­nak, László Miklósnénak és dr. Enyedy Jenőnének éneke után, kik »Régi ma­gyar énekeket< énekeltek, Kutas Kál­mán Fohász, A megbánás s a refor­máció 400 éves jubileuma alkalmá­val pályadíjat nyert ódájának egy részletét szavalta el. Előadásáról el lehet mondani: valóban a művész tökéletességével. Dr. Kovács Sándor tartalmas be­szédben a Luther-Társaság irodalmi és kulturális törekvéseiről beszélt. Miután még Balogh Ernő s. lelkész tárogatón régi magyar chorálokkal adott szárnyat a lelkeknek, az ünne­pély Kapi Béla püspök főpásztori imájával, a magyar Hiszekegy és a Himnusz eléneklésével véget ért. Itt említjük meg, hogy délben a Szabáriában, este pedig a vasúti ven­déglőben közös étkezés volt, mely alkalommal szebbnél szebb felköszö- tök hangzottak el. Felköszöntőt mond­tak : Radó Qyula dr., Radvánszky Albert báró, Kapi Béla püspök, Ber­zsenyi Jenő dr. kér. felügyelő, dr. Kovács Sándor, Hamvas József, Breyer Jakab, dr. Scholtz Oszkár, Stráner Vilmos stb. A Luther-Társaság szombathelyi zászlóbontása minden tekintetben a Társaság régi ió hírnevéhez méltóan fényesen sikerült. Szentül meg vagyunk győződve, hogy az új elnökség, a szombathelyi zászlóbontás erős kihatással lesz a Társaság életére, működésére, erősö­désére. Adja Isten I c. G. Miért támogatom és terjesztem a Harangszót ? Mert a mai válságos időben ez az egyetlen néplap, amely az evangélikus közönséget tájékoz­tatja, erősíti és a távollevő hitro­konokat közel hozza egymáshoz 1 ^ Mert ennek támogatása és terjesztése minden egyházát sze­rető embernek érdeke és köte­lessége 1 Mert ez a mi lapunk s támo­gatását mástól nem várhatjuk 1 Kapi Béla ev. püspök üdvözlet© a dunamelléki ref. kerülethez Ravasz László ref. püspök beik­tatása alkalmából. Főtiszteletü és Méltóságos Egyház­kerületi Közgyűlés 1 Mivel hivatalos lekötöttségem nem teszi lehetővé, hogy lelkem hő óhaj­tásának megfelelően a dunamelléki református egyházkerület új, nemcsak emberi, hanem isteni akarat szerint is elhívott püspökének ünnepélyes beiktatásán résztvegyek, jelen erőtelen sorokban küldöm úgy az egyházke­rület közgyűlésének, valamint az el­hívott új főpásztornak a magam és dunántúli evang. egyházkerületem imádságos áldáskívánását. Az Ur ke­gyelme tegye áldássá vezéri munkára elhívott szolgájának életét és munká­ját, hogy mindegyik róla való nagy bizonyságtétellé lehessen. Legyen benne Pál apostol igehirdetésének a golgotái keresztfából erősödő meg- győződéses igazsága s apostoli mun­kásságának győzedelmes csüggedet- lensége; Péter bűnbánati könyekben megtisztuló önvizsgálata és János tanítvány felhőt érintő, büszke sas- szárnyalása, mely mégis lelkét állan­dóan Krisztus keblén nyugtatja. Je­lentse az új püspök munkálkodása az egyház belső építését, az örökké­való fundamentomok megvilágosodá­sát, az egyház Istenadta hivatásának megértését. Az egyházon kívüli vo­natkozásban, az állami és társadalmi életben jelentse a protestáns egyház örökkévaló eszményeinek méltó kép­

Next

/
Thumbnails
Contents