Harangszó, 1921

1921-10-23 / 43. szám

í$2i. október 23.

HAR AN QSZO.

339.

gyönge órán, mikor megtántorodtál, ostort adtál a kezedbe tenbűnödnek, hogy azzal verjen meg téged és az ártatlanokat, akiknek sorsa a te léteddel összenőtt, ó, mert nincs a vi- 1 lágon elszigeteltség, bűn ökle rajtad kívül másokat is talál; a nemes cselekedet szelíd kézzel simogatja meg lelkedet és egész sorozatban lefelé felebarátokat.

Marad azért botor balgatagság, amit Shakespeare Richárd király ajkára ad:

»Isten, ha meg nem engesztel könyörgés- s bűneimért elégtételt kí- . vansz. Ám töltsd ki boszudat, de csak magamra.« A balhit dóré szava ez. ) Qyűrű vagy a láncban, sejt a sejt mellett, Jag a testben, bűnöd, beteg- b séged romlást zúdít másokra, eré- i nyed* életet ömleszt másokra.

Egy test tagjai vagyunk. Egy a í főnk: Krisztus, egy a lélek, egy az i érzet, mely szívünket dobbantja. De valóban egy test vagyunk-e? Együtt érezők, együtt szenvedők, együtt ün- i neplők. Hangosabban ver-e ijedt szívünk, ha elhat szívünkhöz időről- időre egy vészkiáltás.

Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve szétesünk. Némulnak harangjaink, halálos dermedtség ereszkedik reánk. Ti erősebb tagok, adjatok nekünk a ti életetekből. Az életmentő szent eltökéltségével sietünk e derékunkat övezni, ha hír érkezik: az evangéliomi ? világosság egy szigetét körülnyaldossa, . elnyeléssel, felmorzsolással fenyegetve b az óceán. Avagy e kérdések fürkésző • tekintetét nem állja ki szemünk. Meg- í> erőtlenültek az ev. világosság tűzu mentsem gyermekemet, mert atyám > kimondta rá a halálos ítéletet, mert i nyomorék. Nézz ide uram« és meg- n mutatta néki a gyerek lábát.

»Szegény gyerek — kiáltott fel a rí hittérítő — hisz ennek lába a csukló- ' részben a születésnél kificamodott.«

»Uram meglehet azt gyógyítani ?«

»Hogyne 1 Ha nem is rögtön, majd lassú idővel, ha a gyermek nagyobb b és erősebb lesz, meglehet azt igazí- . tani. Lehet még abból a gyermekből erős, egyenestagu férfiú!«

»Köszönöm Uram« — kiáltott fel ; Túli — »mégsem volt hát hiábavaló a az én fáradozásom.«

>És te egyedül jöttél a nagy er- t dón át? Hát nem féltél a vadállatok- >; tói?«

»Féltem biz uram, de nem bántot- >; tak, láthatatlan kéz óvott meg engem.«

helyei. Az evangéliom magasabb rendű világnézetét terjesztve, előbbre vinni megtadadtatott tőlünk meddő védelmi harcokban kimerült erőnk? Búsan, lehorgasztott fővel jegyeztük föl an- naleseinkbe, hogy vonalainkat itt, vagy ott egy kissé benyomták . . . ó, mert elfelejtett elszigeteltség az osztályrészünk . . . Mintha levágattattunk volna az evangéliomi népek hatalmas testéről ... A mának, a hatalmasnak, a holnapnak, nem lehet más feladata, mint a gyenge tagot odakapcsolni a hatalmas testhez, magyarhoni ev. protestáns egyházainkat Germánia-, Skandináviá-hoz, ahonnan élet és melegség áradhat zsibbadt tagjainkba.

Egy test vagyunk. Dunántúl eljöttünk hozzád fáklyánkat a te hitedaek fényénél erősíteni. Sárvár, Csepreg, Sopron, Kőszeg, valamikor ti valá- tak, ahonnan fényt vivének beljebb az Árpád földjére. Kérünk szeretetet, imádságokat, döntő érdeklődéseket várunk tőletek, ó, érezzétek meg ösztönszerfien, ha valahol soraink inognak, esnek, a vesztés a ti vonalatokon is érezteti hatását. . . mert egymás tagjai vagyunk.

Buzgóságok vetnek lángot, energiák gyuládnak ki ev. anyaszentegy- házunkban itt is, ott is, de a tér, melynek fényük világít, csak városvégtől városvégig terjed . . . Oh ez az atomizmus megöl bennünket, ha áthidalni nincs erőnk. Külön vilá- gocskák százaiból áll szentegyházunk. Szeretném azért ezt a szót ev. népünk lelked gránitjára el nem mosódható írással rávésni: egymás tagjai vagyunk. Több távérzet, több érdeklődés egyTuli azután részletesen elmondta útját.

A hitoktató pedig felkiáltott: »Bizony az Ür nagy csodát tett veled. Elhozott téged gyermekeddel együtt nagy veszélyek között ide hozzánk, hogy megmentsük gyermekedet, de megmentsük a te lelkedet is Nagy céljai lehetnek az Úrnak evvel a gyermekkel, ha ilyen csodás módon vezette el eddig. Maradj most nálunk s nyisd meg szívedet annak az Úrnak, kinek hatalmát most oly kézzelfoghatóan tapasztaltad.«

Túli szívesen maradt. Jó helyet adtak neki. A hittérítői telepen csakhamar olyan asszonyokat is talált, akikkel saját anyanyelvén tudott beszélgetni. Lassan megismerkedett a keresztyén vallás szépségeivel s mert Isten kegyelmét Önmagán tapasztalta volt, csakhamar megnyílott szíve s maga kérte az anyaszentegyházba

más iránt, több imádság, több szeretet.

Vérvesztett nagy beteg sorsa aggaszt későn, korán. Túl van a válságon, monda suggestiv hittel ama gondviselésszerünek hitt nagy ember, akinek szavára miijók felfigyeltek. Fájdalom, koraszülött volt az öröm. Végtelen komoly arccal tartanak mentő tanácsot nyoszolyájánál a bölcsek. De van szava a Krisztus szolgájának, aki meglepő alapossággal jelöli meg a betegség útját és a gyógyulás útját. E röpke szó így hangzik:

Egymás tagjai vagyunk. Botor beszéd, mondta 6 évvel ennek előtte az átkos rövidlátással megvert vétek, egy kis hamisság nyomtalanul eltűnik egy kettős ország hatalmas tengerében — és ruha helyett halált, csonka- bonka nyomorék sorsot szállított *a Kárpátok hőseinek. Egymás tagjai vagytok... de el, te balga szó. A hetyke könnyelműség ott az őrhelyen alkudozott a kötelesség komoly isteni szavával... Mi jelentősége volna — mondván — ha a törvényeket egyszer elaltatnók? A pénzfalánk kapzsiság a csatasorok háta mögött a tolvajkezü becstelenséggel szövet- . kezeit — ugyan mi e parány molekula abban a nagy gépezetben ? — mondá a bűn följajduló lelkiismeretének magtára ? De cselekedeteket nem lehet elszigetelni; a bűn a dögvész anyjának szaporaságával fiad- zott és a csatasorok összeomoltak. Országok elvesztek, ártatlanok lakottak... és az omladékok, a tört országcímerek. A dicstelenség porába hullott koronák felett megállt a történelem géniusza, kemény, komoly sza- *

való felvételét. Gondos oktatás után az anyát is, a gyermekét is egy napon keresztelték meg.

Túli azonban nem maradt sokáig a fehér embereknél. A nagy út fáradalma mégis csak megemésztette gyenge testi erejét. A szent kereszt- ség felvétele után nemsokára meghalt.

Fiacskája pedig ottmaradt a hittérítőknél. Két éves korában megoperálták és hosszabb betegeskedés után vígan fickándozó fiú lett belőle. Mert jó esze volt a missziónáriusok iskoláztatták. Szerette az Isten igéjét és lett is belőle Isten szolgája. Felavatása után elment Afrika közepébe az ő népéhez. Nem lett ugyan belőle király, nem uralkodott harcosokon, de lett belőle hittérítő, aki saját népének hirdette Isten dicsőségét és szebb és jobb helyzetbe vezette népét.