Harangszó, 1921
1921-10-23 / 43. szám
34Ö HARANQS2Ö 1921 október 23 vával hirdetve a tanulságot: Egymásnak tagjai vagytok I Ámde feledékeny az Ádám ivadéka. Gonosz játékot űznek, sátáni szerencse játékot az élet eszközeivel némely szerencselovagok, táncolnak az árak, miként légsúlymérő higany oszlopa szeszélyes tavaszon; értékeket nyernek és értékeket vesztenek a fizetés eszközei márol-holnapra, amint egy gonosz bűnszövetkezetnek érdekei kívánják ; nemzetföntartó középosztályunk pedig mint az éhínség szörnyű napjaiban már-már a főidet eszi. . . Vigyázzatok Sátán lovagjai. . . ha elesik a közép osztály, nem esik egyedül, ti is vele zuhantok. Egymásnak tagjai vagyunk 1 A megátkozott pénz átkot vitt kékes színe alatt a faluba. Magyar népünk szíve kőhöz lön hosonlóvá, fülei bedugultak, keble meghidegtilt, mint a halottnak, akit szó többé meg nem indít. Az élelem gonosz csere eszközévé lön kezében, amelyért az Ínséggel félelmes ökölharcot vívó mindent oda ád, vánkost, egészséget, a lelke üdvét is. Falu népe, tunya lelkű, süket falu vigyázz, kereset nélkül való, kenyértelen munkások országában recscsen roppan a gát, ha átszakad, téged is eltemet özöne, mert egymás tagjai vagyunk. Jöjj hát fehér köntösbe öltöztetett mentő szeretet bonts, építs, köss. Bontsd a válaszfalakat, építsd a megértés hídjait, köss sejtet, a sejthez, tagot a taghoz, tanítsd őket egymásba kapcsolódni, egymásnak szolgálni, boldogulni boldogítva. A szeretet a legnagyobb ellent mondás, önmagam alárendelése valaminek, ami kívülem esik; önmagam megtagadása, amidőn mások életemnek egy-egy darabja lesznek... és mégis legyen bár gondolatilag még oly ellentmondó — a történelem hangos szóval hirdeti: nincs teremtő erő e világon csak egy: a szeretet. Nézd az embernek, az evangéliomi hívőnek a magyarnak izén Pál, a Krisztus szolgája, vésd szavát szivedbe: Egymás tagjai vagytok. A hatalmas beszéd mély hatást tett a jelenlévőkre, vajha hasonlóképpen magába szállásra indítaná mindazokat, kik a gondolatokban, igazságokban gazdag beszédet olvassák. Berzsenyi Dániel szobrának megkoszorúzása. Az istentisztelet végeztézel a hívők serege a templomból a vármegyeház előtti térre vonult, a hol már nagy néptömeg tarkálott. A közönség soraiban ott láttuk Herbszt Géza Vasvármegye alispánát, Kiskos István polgármestert is. Fél 12 felé járt az idő, amikor megérkezett Radvánszky Albert báró és Kapi Béla püspök vezetésével a koszorút hozó küldöttség. A koszorút lapunk vezető helyén leközölt magassárnyalásu beszéd kíséretében dr. Kovács Sándor bpesti theol akad. tanár tette le Berzsenyi szobrának talpazatára A koszorú nemzeti színű két szalag ján ez a felírás olvasható: >Berzsenyi Dánielnek — a Luther Társaság.« A himnusz eléneklése fejezte be a koszoruzási ünnepélyt. A közgyűlés. A tagoknak és a nagy közönség meleg érdeklődése mellett folyt le a templomban. Radvánszky Albert báró elnök megnyitójában hálás köszönetét mondott azért a megtisztelő bizalomért, hogy őt a Luther-Társaság élére elhívták ; köszönetét a szombat- helyi gyülekezetnek, amely a Társaságot falai között szíves örömest vendégül látta. Utána dr. Varsányi Mátyás olvasta föl titkári jelentését. Jelentésében megemlékezett azokról az eseményekről, melyek a Társaság működését az utóbbi években gátolták. így különösen a kommunizmus idején nagy veszélyben forgott a Társaság budapesti könyvkereskedése. Feljegyzésre méltó, hogy a kommunisták főleg Payr Sándor Mária Dorottya című művét és Gyurátz Ferenc Hit és Haza című elbeszélést igyekeztek megsemmisíteni. Megemlékezett a Társaság terveiről, Kovács Sándor dr. által kezdeményezett Luther-Könyvtár és Múzeum felállításáról, a Társaság mozgószinházáról, a jóltevő adakozókról stb. Végül beterjesztette a maga s a másodtitkár Marcsek János nevében — tekintettel nagymérvű elfoglaltságukra — a lemondásukat. Dr. Kovács Sándor a Luther-Társaság zárszámadásait terjesztette elő, nemkülönben az 1922. évi költség- vetést. A gyűlés az új tagdíjakat és pedig a rendes tagságit 50, az alapításit 500, az örökös tagságit 200 koronában állapította meg. Ezután egyhangúlag megválasztotta főtitkárrá dr. Kovács Sándort, titkárrá dr. Pröhle Károlyt. Lelkesedéssel tette magáévá Breyer Jakab fertömeggyesi lelkész indítványát a Társaság részéről kiadandó német nyelvű, de magyar lelkű irodalmi termékek tárgyában. Tiszteletbeli tagok. A Luther-Társaság tiszteletbeli iß tagjaiul megválasztotta irodalmi mun- -] kásságuk révén : Gyurátz Ferenc ny. püspököt, Sántha Károlyt, dr. Schnei- l ler Istvánt, dr. Zsilinszky Mihályt, Csengey Gusztávot, Torkos Lászlót és Payr Sándort. Az igazgató tanácsba beválasztattak : Kis István h. püspök, Stráner Vilmos theol. akad. igazgató, dr. Varsányi Mátyás budai lelkész és dr. Scholtz Oszkár. A megszállott területeken levő igazgatósági tagok he- e lyettesítésével Zongor Béla esperest, ti Szalay Mihályt, Németh Károlyt és 1 Duszik Lajost bizták meg. Vétó Ny ugatni agyarország elrablása ellen. Ezután felállt a Társaság ügyésze, dr. Konkoly Elemér s alig szólt néhány mondatot: már is a meghatottság és a fájdalom könnye rezgeti végig minden szemen. A magyar nemzet történetében az utolsó időben — mondotta — egy sors tragédiájának az első felvonása játszódott le. A magyar nemzet, amelynek egyedüli bűne az ántánt államok szemében az volt, hogy a szövetségi hűség mellett a 12-ik órában is kitartott, porba tiportatott; Szent Jstván koronájának a legszebb ékkövei kitöre- deztek; a felvidék fyármas bérce kö-1 zül a Tátra és Fáira leggyávább s legalattomosabb szövetséges igáját nyögi; gyászdalokat sír a kelet felől, Erdélyből haza szálló szellő ; bocsko- rosok tapossák az aranykalászos magyar Kánaánt a Bánátot és Bácskát; — s most sötét köd száll az osztrák határról Nyugatmagyarország felé. De azt, amit az erőszak tőlünk elvett, amiről mi soha le nem mondottunk, s lemondani sem fogunk, azt mélyen tisztelt közgyűlés el nem veszíthetjük. A keresztyén vallás erkölcsi felfogás arra tanít bennünket, hogy az igazságnak, a jónak, az erénynek diadalmaskodnia kell a hitványság, a gazság, a gyávaság, s az árulás felett. Ez a sziklaszilárd meggyőződés az, mélyen tisztelt közgyűlés, amely Magyarország jövőjébe, elhivatottságába vetett hitemnek erőt ad. Meg vagyok győződve arról, hogy a minket ért tragédiának jönni fog egy második felvonása; mert a magyar nemzet élete örök, s egy nemzetet nem lehet időben és térben
